Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-10-16 / 42. szám

könyv-irodalom. És mégis, ha csak egy kis böngészetet tartunk is ezen a mezőn, kénytelenek vagyunk csakhamar belátni, hogy itt is »sokan vannak a hivatalosak, de kevesen a választottak.* Semmi nincs nehezebb, mint jó tankönyvet írni. Csodálatos, bámulatos kis világ az a gyermek szellemvilága, oly nehéz abba visszaképzelni magunkat, ha már egyszer kinőttünk belőle s igazán a legképzettebb paedagogusoknak is évek hosszú során át kell tanítványaikhoz iskolába járníok, hogy ezektől lessék és tanulják el a »mit? mikép? miért? és mily eszközök által ?« nagy titkát. A nem rég megnyílt új tanév is meghozta a népiskolai tankönyvekben a maga gazdag termését. Tartsunk hát egy kis szemlét e részint egészen új, részint csak újabb kiadásban megjelent népiskolai termékek felett, megjegyezvén, hogy csak azokról kívánunk ez alkalommal szólani, melyek szerkesztőségünkhöz mutatvány-példányokként beküldettek. Legelső sorban is itt van előttünk egy három kötetből álló, igen szép kiállítású »Képes magyar olvasókönyv*t az elemi népiskolák II., III. és IV. osztálya számára adva ki az egyes kötetek, melyeket az ismert nevü tanügyi írók : Komáromy Lajos}

Lakits Vendel és Péterjy Sándor szerkesztettek. Az első főleg aesthetikai, irodalmi és nyelvészeti tanulmányaival, a más kettő kiváló paedagogiai ismeretével és gyakorlati nagy jár- , tasságával volt igen alkalmas egy ily mű összeállítására. I Ok maguk, a mint ez az egész műből látszik, oly erős kritikát gyakoroltak a felveendő olvasmányok felett, hogy szinte felmentve érezheti magát ez alól a biráló. Az első kötetben az olvasmányok bizonyos kategoriak szerint vannak beosztva. Ugyanis a II. osztály számára kiadott olvasó- j könyv négy szakaszban, tekintettel az évszakokra, az j iskolai és családi életre, a házi állatok ismertetésére, a ' földművesi életre és a városi életre, adja az olvasmányanyagot. De úgy látszik e meghatározott kategóriákat maguk a szerkesztők sem találták elég szerencsésen választottaknak, mert már a 2-dik és 3-dik kötetben az osztályozást elhagyták s abban a változatos tarkaságban közölték az olvasmányokat, a mely látszólag ugyan rendszertelen, de e rendszertelenséggel mégis egységes célra törekszik, t. i. a gyermek lelki és kedélyvilágának minden tehetségének egyöntetű, harmonikus fejlesztésére. E pillanatban az emlékező tehetség, a másikban az Ítélet, a harmadikban a képzelet, a negyedikben a 1 edéiy ; egyszer a vallásos érzék, máskor az erkölcsi nyer tápot és fejlesztetik. S avagy olyan íróasztalnál megcsinált s kigondolt rendszerességgel működik-e a gyermek lelke, hogy oly aggodalmasan kicirka'mozott systemával oszszuk be számára az olvasmányokat ? Avagy a télben nem gondolunk-e a nyárra s tavaszszal nem olvastathatnánk-e a családi és házi életről, vagy őszszel nem tanultathatnánk : »a mi tiéd, tedd el, a másét ne vedd el« erkölcsi szabályt. A rendszer meg van, mihelyt ügyelnek az olvasókönyvek szerkesztői arra, hogy úgy állítsák össze az olvasmányokat, hogy azok a gyermek összes tehetségeit egyformán igénybe vévén, ezeket fejleszszék ; a sok komoly és kizárólag csak oktató, tanító olvasmánynyal el ne fáraszszák és ne untassák a gyermekeket, mert mint Eötvös oly szépen mondá : »Jaj annak, ki borostyánt ad idő előtt a gyermeknek virág helyett®, s viszont a mindig csak szórakoztató, mulattató, a kedélyt és képzeletet foglalkoztató olvasmánynyal léhává, felületessé, érzelgőssé ne tegyék. A középutat s a helyes módot a jelen olvasókönyvek szerkesztői igen jó tapintattal találták el. Szerencsés gondolat volt, hogy »képes« olvasókönyvet adtak. A képek nagy része eléggé sikerült, bár a clicheék itt-ott meglehetős homályos lenyomatot adtak; de hát itt nem művészetről, hanem csak szemléltetésről van szó. Az olvasmányok — s ezt is csak helyeselhetjük — különböző nyomta'ott és irott betűkkel vannak közölve, hogy a gyermek minden formájú betűhöz hozzászokjék. Az irály a legtöbb helyütt egyszerű, természetes, a gyermek felfogásához mért s a mi szintén nagy, hogy ne mondjuk legfőbb érdeme, tiszta zamatosan magyaros. Vannak azonban egyes helyek, hol a túlrövidség miatt a gyermeknek nagy figyelemre lesz szüksége, hogy megérthesse. Örömmel látjuk, hogy az egész munkán bizonyos meleg vallásos szel'em ömlik el és a kedély a maga egészséges, tisztult érzéseivel nyilatkozik, nem holmi vizenyős éizelgéssel. Nemcsak paedagogiai tapintattal, de ízléssel is vannak az olvasmányok részint összeválogatva legjelesebb stylistáink és költőink műveiből, részint írva maguk a szerkesztők által, úgy hogy igazán nyereségnek tekinthetjük ez olvasókönyvek megjelenését és a legmelegebben ajánlhatjuk a tanügy férfiainak. Itt igazán példányképet adott az olvasókönyvek terén e három jeles paedagogus. Annyit óhajtottunk volna csak, hogy egy-kettő még maradt volna ki azokból a chablonszerű olvasókön> vi költeményekből s mesékből, mint a minő pl. »A két hizó« — ha Jókai írta is, akkor is ízetlen, vagy »A koró és a kis madár«, nem érti annak pointját a gyermek s szörnyen únja. A munka Singer és Wolfner könyvkereskedők kiadásában jelent meg. Az I. kötet ára bekötve 30 kr, a II-iké 36 és a III—diké 40 kr. A mint értesülünk, a szerkesztők a munkát nagyobb egyházaink iskoláihoz meg fogják küldeni mutatvány képen. Óhajtjuk, hogy az illető körök azzal a méltánylással fogadják, a melyet e jeles könyvek megérdemlenek. K. B. TÁRCA. Magyar ref. papok Csehországban. ii. Arra a kérdésre, hogy »hová lettek a csehországi magyar papok s utódjaik?* jór

ormán kimerítően pontos feleletet adhatunk. Egy részök minél előbb hazajött I más részök cseh földön maradt ugyan, de gyermekeit nálunk, magyarokúi neveltette, s így azok állandóan itt is maradtak ; legnagyobb részök azonban végkép künn maradt s máig élő ároni családokat alapított. A három első szuperintendens, u. m. Kovács Ferenc krovnái, majd velimi pap 1784—1787-ig; Szűcs Sámuel böhmisch-rothwasseri, aztán vysokái, végre chleby-i lelkész, 1787—1799-ig, és Fazekas György, előbb lecicei, később ksely-i pap, 1799—1810-ig, — mind a három visszatért ha-ájába, s itt mint papok haltak meg. Ez utóbbi, kit meg kell különböztetnünk a vele egy időben élt Fazekas György nagyká'lói rer

. lelkésztől, szuperintendenssége alatt, 1804-ben Kselyben elkezdte írni a cseh ref. egyházak történetét. »A II. József császár által kiadott tolerántziától fogva — írja 1810-ben Szalatnai János moraweci pap — a ref. eclesiák dolgait írják, úgy vélem, a cseh és morvái Főtiszt, superintendens urak ; legalább azt tudom, hogy a csehországiakat írja a cseh-