Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-10-16 / 42. szám

országi; mert én ez előtt hat esztendővel nálla lévén, láttam már akkor belőlle magam egynehány levelet.® *) Túróczy János prágai esperes és krábsice-i pap, mint bejei lelkész halt meg Gomörben ; Szentpéteri Sámuel pelsőci lelkésznek, közéletünk e jelesének, anyai déd-nagybátyja volt. A gregarius papok közül csakhamar hazajöttek: Szalay József, tolnamegyei születésű ifjú, ki 1783-ban a pataki diákok közt legelőbb jelentkezett cseh misszionáriusnak, továbbá Galambos Sámuel, ki a morva határon fekvő telecí-i kicsiny cseh eklézsia papja volt. Törös István, szintén az elsők közt, még 1783-ban iratkozott be Patakon cseh misszionáriusnak (az előbbi számban felsoroltak közül tévedésből kimaradt). El is ment oda, de csak kevés ideig bírta ki abban a görbe országban. Hazájába térve, előbb a mikolai, később, 1794-től 1803-ig a sályi-i eklézsia papi tisztét viselte.**) Jessenius Joel, ki Kovács Ferenccel együtt legelőbb ment ki Csehországba, azt hiszem szintén hazajött, mert a csehországi lelkipásztorok sorában beiktatása után többé nem említtetik. O voltakép ide szakadt cseh papi családból származott. Atyja Jessenius, helyesebben Jessenyak (— őszi) György felső-zempléni és pedig előbb bánóci, aztán málcai pap, így írt önmagáról 1754-ben: »Georgius Jessenius, natione Bohemus.« A magyar nyelvet sohasem bírta teljesen, ellenben kitünőleg fordított magyarból tótra. Tizenhat évi málcai papsága után, 1770. okt. 21-én hunyt el. Ekkor Málcára helyettes lelkészül fia, akkor még debreceni tógátus, Jessenius Joel vitetett,***) ki utóbb lasztóci, majd 1782-ben csehországi prédikátorrá lett, hol nyoma vész. A két Szeremlei, t. i. Samu klasteri (szül. 1.756) és István san-i lelkész (szül. 1758), hasonlókép végbúcsút vett Csehországtól. Az utóbbiról tudom is hogy miért? 1787-ben ugyanis a következő közlemény jelent meg a Magyar Kurírban, melyet úgy vélem maga Szeremlei küldött be : »A tudatlanok vallása vakbuzgóságon épült többnyire, és mint a rózsa, csak a tövisek között szokott virágozni. A csehek, míg vallásbeli türedelmek nem volt és csak nevekért is üldöztettek, föld alatt lévő jtikokban (sic!) éjjel titkon buzgóskodtak és ezek közül sok halált szenvedett volna a maga vallása nevéért; most mióltától fogva szabad vallásbéli gyakorlások és prédikátoraik vágynák, azokat az Illyés hollója által szeretnék tápláltatni ; némely helyeken éppen nem akarván azoknak fizetni, mintha bizony az Úr szőllőjében fáradozónak sem bort inni, sem kenyeret enni nem kénék. Ha a szegény prédikátor fizetését kéri, azzal fenyegeti a cseh keresztény (sic!), hogy r. katholikussá lészen ; ha a pap dézmáini megy, ezt megint azzal, hogy protestáns lészen. *) Szalatnai eredeti levele Tóth Ferenchez, a Nemzeti Muzeum kézirattárában. 4. r. **) Kiss Kálmán: A szatmári ref. egyházmegye története. Kecskemét, 1878. 707. 1. ***) Uj magyar Athenás. 1887. 503. 1. hibásan »Jessénim«-nek írva Jessenius helyett. Ezen okból ref. prédikátor Szeremlei úr Száán-ból elköltözék, a maga sem hideg, sem meleg halgatóit ott hagyván, mint szent Pál az oláhokat.® *) Szeremlei Istvánt a hazatérésben bátyja, Samu is követte. Szeremlei Samu borsodmegyei laki, majd 1807 körül, disznós-horváti Ielkészszé lett. Négy fia maradt, u. m. József, István, Gábor és Pál. Ezek közül Gábor, előbb felsőnyárádi ref. lelkész, később szigeti, bécsi, majd pataki theol. tanár, az ismeretes »Politika« és »Dogmatika® irója (meghalt 1867 január 26.). Hasonnevű fia jelenleg a sárospataki Népbank ellenőre; két leánya is életben van. Az említett Szeremlei István, san-i papnak, hasonlóan István nevű egyetlen fia, Marosvásárhelyt mint nevelő halt meg 1819-ben. A hazatérteken kívül, szép számmal voltak oly magyar papjaink is/Cseh- és Morvaországban, kik ott maradtak ugyan, de gyermekeiket haza küldték magyar papokúi. Kiss Benjámin helyettes superintendens és mocovici, később liebstadti, végül rowecini prédikátor négy derék embert nevelt a magyar egyház szolgálatára. Fiai: Kiss Lajos (szül. 1813, meghalt 1865) gyömrői lelkész, a pesti egyházmegye áldott emlékű főesperese ; Kiss Adolf, volt új-soóvéi pap (szül. 1814, megli. 1880), Kiss Károly, jelenleg mányi lelkész és Kiss Gusztáv hódmezővásárhelyi ref. főgymnasiumi tanár. Leánya is magyar papné lett: Kozma Lajos volt feketehegyi lelkipásztor neje, s e részen unokája: Kozma Géza tiszakálmánfalvi misszionárius lelkész. Kiss Benjámin neve máig él egyházunkban, egyik unokája, Kiss Lajos főesperes fia, Kiss Benő ordasi pap által. Másik unokája : Kiss Károly fia, Kiss Béla váli lelkész, s szintén unokái: Kiss Adolf vadkerti pap és Kiss Béla ref. tanító, Kiss Adolf fiai. Csider Imre lecicei papnak a fia, Csider Antal szintén haza jött s mint gömörmegyei Balog község lelkésze hunyt el az 50-es években. Bacsa Máté vysokái prédikátor az 1810-es években cseh földón halt ugyan meg, de gyermekei közül legalább egyet, haza küldött. »Idvezült t. Bacsa Máté uram — írja róla Wégh János, nebudzel-i tiszttársa — nem egyszer mondotta : bár inkább varga lettem volna Magyarországon, mint csehországi prédikátor, bizony jobban provideálhattam volna gyermekeimet; csakugyan le is küldött egy fiát csizmadia mesterségre, nem lévén módja taníttatásába.® Az emigrált magya

r., papoknak azonban legnagyobb része családostul végleg Csehországban telepedett le. Közülök nevezetesebbek Baka László horátev-i lelkész, ki 1809-ben az addigi szuperintendens, Fazekas György ksely-i pap helyébe lépett s 1820-ban mint cseh superintendens halt meg.**) O Fülesden született, Szatmármegyében. Minthogy a fiilesdi születési anyakönyv csak *) Magyar Kurir. Indult Bécsből 17. jan. 1787. V. szám. Wégh János jegyzetei: Bacsa Mátéról, Sárospataki Füzetek. VIII, 824, Baka Lászlóról, u. o. IV. 153.