Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-10-02 / 40. szám

Ilyen a legújabb, juliusi közlemény, de mely csak e napokban került ki sajtó alól. Másfél éve annak — írja Fliedner — hogy a dicső, zöld atlanti oceánon a Hesperidák szigetei felé eveztünk ; mert hogy a kanári szigetek képezték legyen az ókor ama csodás és paradicsomi országát, az kétséget nem szenved. Mindamellett hogy ezen utunk kedvezően folyt, az ég tiszta s a tenger tükörhöz hasonló volt, mégis csak vágytunk az út vége után. E vágyakozásunk közben, jobbra a gőzhajótól az esthajnali égen feltűnt egy hegyes, erdős sziget. »Melyike a kanári szigeteknek ez ?« kérdém a kapitánytól; mert tudnivaló, hogy e szigetek száma hét. »Bizonyos benne, hogy az sziget ?« »Igenis bizonyos vagyok benne* felelém, mert határozottan láttam távcsövön keresztül a sziget széleit a láthatáron, hol a nap épen most szállt a tengerbe. »De azért még sem sziget az, vagy igazabban mondva, az az »Atlantisz nevű képzeleti sziget, mely ezen szélességi fokokon, naplemenet alkalmával, nem ritkán jelen meg és néha még a tapasztalt hajós szemét is jó ideig csalja.* A kapitány e magyarázatát én mesének tartottam ; inkább akartam bízni távcsővel felfegyverezett szememben, mint a lapasztalt tengeri hajósban; le se vettem szememet a szigetről, annak hegyeiről és szorosairól és jó negyedórába telt, mikor ezek a tömör felhőzetek, melyek a vizén szigetként látszának úszni, lassanként szétfoszladoztak. Igaza lett a kapitánynak s én látója voltam az »Atlantis« mesés szigetének. Beszélik, hogy Amerika felfedezési útjában a reményvesztett hajósok Columbus ellen fellázadtak s erővel kívántak visszatérni, de mikor a nagy árbocról egy tengerész lekiáltotta: »Föld, földi* akkor ismét engedelmeskedtek és éjen át tovább utaztak óhajtott céljok felé. Bizonyára csak Atlantis szigete volt, mit az őr szeme felfedezett, de e jelenséget a várvavárt új continens előjelének vették és másnap reggel csakugyan látták a földön lakó madarakat és föld felől úszó galyakat. Az Úristen nekünk is, mikor idő előtt el akarunk lankadni, mutatja, ha nem is még magát a célt, de legalább némi előjelét a célnak, úgy hogy újult reménynyel, türelmesen folytassuk az elkezdett munkát. A mi célunk, hogy a spanyolok közé saját honíiaik által vitessük az evangyéliomot; s e végre kell tanítókat, evangélistákat és pásztorokat képeznünk. Ezért kellett elemi iskoláinkhoz egy felsőbb iskolát csatolnunk, hogy ennek növendékeit az egyetem számára előkészíthessük. Most már előttem fekszik a mi gymnáziumunk négy első abituriensének fényképe és Amerika felfedezői bizonyára nem örültek inkább Atlantisz szigetének, mint én, mikor e kis képre nézek. Ez sem még maga a cél; e körül is még sok válhatik reményköddé ; mindazáltal biztos előjele ez annak, mit Isten a spanyolok földének fog ajándékozni, t. i. nem 4 vagy 40, hanem 400 hű szolgáját az evangyéliomnak, kik felruházva tudományos műveltséggel és a léleknek erejével, bizonyságai leendenek azon üdvnek, mely nekik magoknak Ís osztályrészök lett. Egyike ezen fiúknak nem tartozik a mi gyülekezetünkliez; atyja azért küldte hozzánk iskolába, hogy jobban tanulhasson nálunk, mint otthon s mikor vizsgáját letette, állást kapott a vallásügyi minisztérium titkári hivatalában; de még e helyzetében is vonzódik hozzánk, látogatja ifjúsági egyletünket, mely bár nem számlál is sok tagot, mégis áldására van Madridnak. Más ketteje e fiúknak, még tanul a madridi egyetemen, s reméljük, hogy egyikök mint lelkipásztor, másikok mint tanító fogja ügyünket szolgálni. A legidősebb Federico Larranaga, a spanyol egyetemet már szerencsésen absolválta és Németországba készül theologusnak; ez tehát ügyünk első zsengéje! Legyen Istennek szentelve! Óhajtjuk, hogy ifjaink az egyetemen szerezzék meg maguknak a licentiatus fokát, mí körülbelől annyit jelent, mint a bölcsészeti tudorság. Ennek megszerzését egy különben szabadelvűnek látszó tanár különösen megakarta tagadtatni a protestáns Federicotól. De a tanár elutaztával, mégis sikerült a szándék és így Federico az első protestáns spanyol, ki az egyetemen gradust nyert. Azonban, hogy őt Németországba theologia tanulása végett elküldhessük, előbb a katonáskodás alól kelle őt felmentetni, mi kis termete miatt sikerült is s most előbb Barmen missziói házában gyakorolja magát a német nyelvben. (Vége köv.) Láng Adolf\ pestmegyei ev. főesperes. KÜLÖNFÉLÉK. * Személyi hirek. Csekey István szolnoki helyettes lelkész, a most anyásított Szolnok egyházközség közönsége által egyhangúlag rendes lelkészszé választatott. — Garzó Pál, volt zalátai tanító, kit az egyházi hatóság állásától biróilag elmozdított, de a folyó évben kegyelem útján máshelyen alkalmazhatónak nyilvánított, a drávafoki egyház által rendes tanítónak választatott. — Kecskeméti Ferenc békési lelkész, pappá szenteltetésének emlékére és hálából a főiskola iránt, Debrecenben egy 250 frtos alapítványt tett, melynek kamatja egyik évben egy szorgalmas gimnázistának jutalmazására fordítandó, ki az V. és VI. osztályban a vallástant a legszorgalmasabban és legsikeresebben tanulta ; másik évben egy oly theol. ifjúnak adandó, ki a bibliamagyarázatban legnagyobb előmenetelt tett. * Az országos közalap végrehajtó bizottsága Budapesten szept. 26-án kezdve egész 29-ig ülésezett. Jelen voltak: Beöthy Zsigmond elnöklete alatt Szász Károly, Szász Domokos püspökök, Szabó János és Széli Kálmán esperesek;

Mocsáry Lajos egyházmegyei gondnok, Molnár Béla és Kovács Albert közalapi titkár. Az első nap a számadásokat vizsgáló kis bizottság tett jelentést, mely szerint úgy a Jordán-féle alapítvány, mint a közalap 1886. évi számadásai teljesen rendbelevőknek találtattak. Tárgyaltatott továbbá ugyanezen kis bizottságnak két rendbeli javaslata, melyek egyike a Jordán-féle alapítvány kiegészítésére s jövedelmének mielőbbi folyóvá tételére vonatkozik; másika az egyetemes konventnek az eddiginél alkalmasabb időben leendő tartását tervezi. — Ugyanazon nap szőnyegre került még a közalap kezelési szabályainak egyszerűsítésére vonatkozó javaslat és azon kérdés, hogy a közalap tőkésített pénzéből lehet-e és minő feltételek alatt lehet kölcsönöket adni. Mindkét tárgyban kimerítő munkálat fog a konvent elé terjesztetni. A szept. 27—29-iki üléseken az öt kerületből felterjesztett közalapi kérvények, egyházaké és lelkészeké, vétettek tárgyalás alá, mindenikre concret javaslatot tevén a bizottság. A kérvények száma s az ez év végén kiosztandó segély-Összeg körülbelül megfelel a mult évinek. * Király ő felsége Kolozsvártt ismét szólott prot. egyházaink tisztelgő küldöttségeihez. Az erdelyi református egyházkerület küldöttségének, melyet Szász Domokos püspök vezetett, így válaszolt: »Ismeretesek előttem az erdélyi reformátusok hazafias erényei és örömmel látom az imént vett hódolati nyilvánításból, hogy ez erények között a trón és személyem iránti hű ragaszko-