Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-09-25 / 39. szám

plomban tartatott, ugyanazon helyen, hol 1841-ben az áldásos Gusztáv-Adolf-egylet megalakult. Az ideiglenes elnökségnek vezető tagja gróf Witzingerode figyelemreméltó dolgokat mondott az »evangy. szövetség« jogosultságáról és jelentőségéről. Majd Fiicke lipcsei egyetemi tanár s Gusztáv-Adolf-egyleti elnök értekezett az evangy. szövetség feladatáról és jellegéről, mely értekezés a többiekkel együtt nyomtatásban is megjelent. Ugyancsak ez alkalommal egyhangúlag fogadtattak el az elnökség által indítványba ment resolutiók az evangf tartományegyházalc jobb javadalmazásáról; a vegyes házasságról s az abból eredő sérelmekről az ev. protestantismusra nézvej a római körmenetekről, a melyek az evangy. lelkiismereti szabadságra kényszert alkalmaznak; a római rendekről s Luther emlékézetének megünnepléséről. Luther Márton születésnapjának évenkénti népszerű megünneplésében fontos eszközt lát az elnökség, az evangyéliomi prot. Öntudat felébresztésére s élesítésére a prot. népkörökben, amint azt az 1883. jubileumi év eléggé bizonyította. Az alakuló gyűlés további folyamán Benrath Károly bonni egyetemi theol. tanár, a rajnai »evangy. szövetség« vezéregyénisége és megállapítója tartalmas mély értelmű előadást tartott »a német protestantismus nemzeti jelentőségéről«, mely hasonlóan napvilágot lát a Beyschlagfélei »Deutsch-Evang. B.ätter« legközelebbi füzetében. Ezzel kapcsolatban Lie. Weser berlini lelkész hangsúlyozta azt, hogy a szellemek időszerű harcában azok lesznek a győztesek, kik nemcsak a tiszta igazságért, hanem a tevékeny szeretetért is fognak küzdeni. Lie. Schultze erfurti lelkész rövid prägnans tételekben kimutatta, hogy az önfelelős szabad személyiségnek a katholicismus által megakadályozott, a protestantismus által pedig elvileg követelt kifejtése kedvezőbb viszonyba helyezi a reformátori hitvallást az államhoz s a hazához, mint a római katholicismust, a miben a két hitvallás között elvi eltérés van. Onclcen giesseni tanár pedig meleg szavakkal emlékezik meg azon meleg részvétről és háláról, a melyet a nem theologiai fakultások is az egyes egyetemeken a Luther-jubileumok alkalmával Luther szcllemirányáért kifejtettek. Végül megalakult az »evan gyéliomi szövetség« szűkebb körű elnöksége, a melybe közbizalommal dr. Bcirwinkel erfurti lelkész, dr. Beyschlag halle-wittenbergi egyetemi theol. tanár, dr. Fricke lipcsei egyet, theol. tanár; Leuschner consist, tanácsos, merseburgi lelkész, Lipsius jénai egyet, theol. tanár, Riehm hallei theol. tanár, Warneck ismeretes missziói tudós s lelkész, gróf Witzingerode s Witte pfortai tanár választattak. Nippold jénai tanár érdekes előadásával »a német napi sajtó felekezeti viszonyáról« végződött be nevezetes frankfurti alakuló közgyűlés, s a kitűnően sikerült kezdet után közlelkesedéssel azt kívánhatjuk az »evang. szövetségnek«: vivát, floreat, crescat 1 Sz. M. Evangyéliomi prot. egyház Szófiában. E becses lap 35. számában fennti cím alatt közölt szófiai egyházi tudósításomat Grasshof Henry lelkész szívességéből még a következőkkel egészíthetem ki : A szlivnicai hős, Sándor fejedelem bukása s távozása után a szófiai német protestánsok lelkész nélkül maradtak, a mennyiben a távozó prot. fejedelmet udvari papja, jobban mondva »diploma!iai ügynöke,« a prédikálástól fázó Dr. Koch is követte. A derék bulgár regensek kormánya alatt, miután a prot. fejedelmet újból megnyerni nem volt lehetséges, összeültek a szófiai német protestánsok, hogy önálló egyházat alapítsanak s német prot. iskolát állítsanak. A mult télen megkezdett tárgyalások f. év tavaszán eredményre vezettek, ügyesen szerkesztett egyházi szabályok készíttettek, s általában az egyházi szervezet — mint a derék egyházfelügyelő, a würtembergi Heberle magát kifejezte — »arisztokratikus« alapokra fektettetett. A szófiai buzgó német prot. egyház »alapszabályai« (»Statuten«) szerint a gyülekezet az önfenntartás és önkormányzás elvének megóvása mellett Összes ügyeinek vezetését a közgyűlés által 3 évre választott »egyházi elnökségre« (»Vorstand«) bízta, mely elnökség 7 tagból áll, úgy azonban, hogy hivatalánál fogva tagja a lelkész is. Az újonnan megalakult gyülekezet — mint az alapszabályok mondják — a német generálkonzulátus Fővédnökségét s a porosz protest, tartományegyházhoz való csatlakozását fogja kérelmezni és sürgetni, mely igyekezete azonban Bismarck herceg vasakaratán megtört, ki egyoldalú muszka politikai indokokból a külföldi német protestánsok ügyeivel nem törődik, nehogy a péterváriak érzékenységét sértse. így legközelebb táviratilag tiltotta meg a máris Darmstadtba távozott derék protestáns Thielmann konzulnak, hogy az iskolai t. elnökséget elfogadja. A Sándor fejedelem által a szófiai német protestánsok számára 50 ezer frankon épített templomot az újonnan meghívott lelkész f. é. junius hó 12-én szentelte föl, s azóta rendesen tartatik benne istentisztelet. A gyülekezet örvendetes módon gyarapodik, 70 család 180 lélekkel azonnal belépett annak kötelékébe s évenkint 10 ezer frankot áldoz a maga fenntartására. Ilyen lélekemelő áldozatkészséget hiába keresnénk ott, hol a protestantismus tömegesen van elterjedve 1 Ritka derék s áldozatkész protestánsok azok, kik nem kiméinek időt, fáradságot s áldozatot ott, hol gyülekezetüknek fenntartása s fejlesztéséről van szó. Például fölhozhatom, hogy az egyházi cselekvényekért járó s az egyházi elnökség által megállapított stólák igen nagyok. így egy keresztelés 10, hirdetés 40, esketés 20, temetés 20, az iskoláztatás havonkint 8 lév.-be (frank) kerül. Az egyházon kívül álló protestánsok a megállapított stólák háromszorosát s a tandíjnak kétszeresét fizetik. Ezen szabályok alól a szegényebbeknél esetről-esetre kivételek is vannak. Sándor fejedelem távozásával (buzgó nővére is ide számítható) legfőbb ,protektorát vesztette el a szófiai német prot. gyülekezet, mely most már csakis a Gusztáv Adolf-egylet évi segélye mellett tarthatja fenn magát. A nagyobbára iparos (német, francia és svájci) egyháztagok mellett 2 derék magyar család is belepett a gyülekezetbe. Mint már múltkori szófiai levelemben említettem, a protest, egyház erős megtámadtatásnak van kitéve a szófiai orthodox egyház papsága és hatalmas muszkabarát főpapja, Clement részéről, ki hevesen s nagy tűzzel szokott azok ellen szónokolni, nem különben a francia köztársaság fennhatósága alatt álló (különös, Flesch szófiai francia konzul és neje prot. egyháztag), s a »congregatio de propaganda fide« évenkinti segélyével gazdagon fölszerelt s a philipopoliszi kath. püspök által is támogatott kath. egyház részéről, mely körülmény még nehezebbé vált azáltal, hogy tudvalevőleg az új bulgár fejedelem Kóburg is két pátert vitt magával, anyja Klementina pedig — a mint a szófiai protestánsok mélyen megütődtek — csodatevő római helyekre jár. E körülmény méltán aggodalmat kelt a szófiai protestánsokban, habár a bulgár hazafias kormány a berlini szerződés egyik pontja