Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-09-25 / 39. szám

madás után az ő országába be vigye, és ő bennük, úgy mint irgalmasságnak erényeiben minden legyen.* »jÉn is helyben hagyom, hogy az Istennek eltökéllett tanácsa vagyon; azt is, hogy elválasztott hívei vannak, és hogy csak azok, kik választottak hihetnek, mint írva vagyon.;

Csel. XIII. »A pogányok örülének, és dicsőítik vala az Úrnak nevét, s hívének valamennyien, az örök életre valának rendeltetve*, hívének úgymond azok, kik az örök életre valának rendeltetve.* Azt hiszem elég csupán annyit hoznom fel erről, melyek mind a dolgok lényegére, hogy ne mondjam hitünk béltartalmára vonatkoznak. De ha a külsőségekből, az egyházi szertartások körül való formaságokból is lehet következtetni a belsőre, arra is találunk számos példát műveiben. Prédikációiban több helyen kikel a korabeli prédikátorok szokásai, eljárásai ellen, »akik értvén, tudván, oltalmazzák a régi uundokságoknak maradékait, a falcépeket, az oltárokat, az ostyát nem egyébért, csakhogy jövödelmük helyén maradjon. *1

0

) Előbb egy helyen a•/. úr Krisztusnak konkolyos búzájáról szól ; ebben írja:1

1

) sántikálok régen is voltak, most is vannak. A mint most is vannakj/oTy emberek, különben jeleseknek látszanak, akik Isten Igéjének prédikálása mellett Baal papi öltöző ruhákat, gyertyákat, képeket, ostyát, oltárt oltalmaznak féltükben, torkuk és hasuk kedvéért. * Ballagi írja fentebb is említett Dogmatikájában, hogy Hornbeck: * Suma controversiarium religionis 163 Ő* című művében 12 pontban van összefoglalva a két protestáns hitfelekezet között levő külömbség, a melyben a külsőségek is felsoroltatnak. Ezen munka szerint Luther kivánja, hogy »a szentvacsorának ünnepléséhez a viaszgyertyák szükségesek, a papnak fehér ingbe kell öltözni, az oltárokat meg kell tartani ; az ostyát nem a kézbe, hanem a szájba kell adni; a képek a templomban használandók.* Kálvin mindezekre ellenkezően felel. Az ágost. hitv. evangélikus egyházban fentartott eme külsőségekből is látható, hogy Bornemisza itt is a kálvini irányt követte, az oltárokat még 1564-ben kihányatván a templomokból, az ostya, képek, gyertyák ellen igen sokszor kifakad, s bizonyára mindezt nem teszi, ha ő maga evangélikus lett volna. Ugyancsak ennek nagyobb bizonyságául, hadd álljon itt még egy-két sor. Egy helyen, az »Úr Krisztusnak a pogányság között való kijelentéséről* prédikál,1

5

) s mikor felemlíti, hogy megtiltották még a mágusoknak is, hogy ne emlegetnék azt, miszerint más király született, mert úgy nem lennének barátai Heródesnek, így folytatja: »Eféle rettegő és képmutató tanácsadók, számtalanok vannak mi közöttünk is, intvén, hogy nyilván ne nevezzünk senkit, se pápát, se papi fejedelmet, se urakat, se polgárokat, az ő vétkeiket csak elhallgassuk, vagy távol tapogassuk. A köztünk való prédikátoroknak vétkeiket is, sőt tévelygéseiket is, midőn hímeznek, hámoznak, torkoskodnak, dagályoskodnak, bálványozó köntösbe magok oltalmáért öltöznek, oltárokat, képeket ker ültetnek, féltükben súgják: ne vedd kezedbe az Ur kenyerét, az TJrvacsorában, mert miatta hábonisáfj támad. * Széljegyzetében ezt írja: »Mint Joannea Fabricius és Sibolti Demeter.« Melyből azt lehet következtetni, hogy ezek tanácsolák Bornemiszának az ág. hitv. ev. egyház tudománya mellett való megmaradást, az oltárt, a képek és ostya használatát, de — úgymond — * intetünk Krisztustól, hogy kétfelé ne 10

) Bornemisza idézett művének CCCCIX. levelén, i') U. 0. CXIL levél. U. 0. LXXXT. levél. sántikáljunk, ne legyünk sem hév, sem hideg, hanem valljuk meg az igazságot « Szóljunk még ezek után valamit magáról és életének viszontagságairól, a melyek kiegészítik mintegy, a dolgozatom első részében mondottakat, s az ott felhozottakat nagyobb világításban tüntetik elő. (Vége köv.) Thiiri Etele, fegyliázi ref. lelkész. KÜLFÖLD. Külföldi egyházi szemle. 1. Az »Evangyéliomi szövetség* aug. 11015—17. napján majnai Frankfurtban megalakult! Az alakuló gyűlés az u'tramontán sajtó nem kis örömére fényesen sikerült, a legkülönbözőbb theologiai irányú férfiak vettek azon részt, a mi napnál világosabban tesz bizonyságot a szövetség időszerűségéről és életrevalóságáról. Beyschlag »Deutsch Evang. Blátter* című lapjának legújabb füzete szerint, melyben az alakuló gyűlés lefolyásáról részletes tudósítást talál az olvasó, az egyetértésnek és határozottságnak szelleme lelkesítette a sokféle tehetséggel megáldott különböző theol. irányú és egyháztartományi képviselőket, s mi magyar protestánsok is örömmel üdvözöljük az »Evangy. szövetség* megalakulását ! Gróf Wintzingerode, Ehlers frankfurti lelkész, Fricke lipcsei tanár és Fliedner madridi lelkész üdvözlő beszéde után megállapíttattak az alapszabályok, miáltal a szövetség tényleg megalakult. A hitvallásról szóló §-nál aggodalomra szolgáltatott okot az »egyszülött* kifejezés, miben némelyek a spekulatív theologiához való közeledést, mások egy célra nem Vc-zető rövidített henotikont láttak, a mi aztán úgy lett elintézve, hogy az »egyszülött «-nek hitvallása oly értelemben veendő, a mint azt a gyülekezetek vasárnaponként, az apostoli hitvallás elmondásában veszik. E célból az »Evangy. szövetség* határozottan kijelentette, hogy a német tartományegyházak hitvallásán változtatni nem akar. — Leuschner jegyzőnek jelentése érdekes adatokat tüntet fel, a melyekből kitűnik, hogy Beyschlag, Bánóinkéi, Nippold, Lipsius s mások kezdeményezésére kibocsátott felhívást 283-án írták alá, azóta több mint 8000-en jelentették belépésüket, úgy, hogy a szövetségnek ma körülbelül 10 ezer tagja van. Legtöbben léptek be Szászországból, a rajnai tartományból, Würtembergből és Thiiringiából, leggyengébben van képviselve Bajorország s északkeleti Németország. A mi a tagok állását illeti, úgy az egyházi elemből 30, a világiból 7O°/0

van képviselve, miáltal némely ultramontán lapoknak azon megjegyzése, hogy a szövetség egy »papi társaság* (Pastorengesellchaft), önként elesik. Valamennyi theologiai irány van benne képviselve; a würtembergi, rajnai s westfáliai positiv theologusoknak idegenkedése jobbra fordult. Különös örömmel konstatáltatott, hogy egészen váratlanul keletkezett a jénai, lipcsei, tiibingiai s hallewittenbergi egyetemi diák-egylet. Érdekes előadást tartott Beyschlag »a kath. reformmozgalomról Németországban, Svájcban s Ausztriában *, melyet legközelebb közzé is fog tenni a maga jelesen szerkesztett füzetes folyóiratában, s melyben e téren is az evangelizátió kötelességét hangsúlyozta. Ehlers consist. tanácsos lelkész a történetileg nevezetes Páltomplomban az ünnepélyes istenitiszteletet taitotta. A nyilvános közgyűlés a német református tem-