Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-09-25 / 39. szám

azok a külső jelek ; de hogy ő maga ezt nem úgy értette, bizonyos. Egy helyen ezeket írja : 5

) >Midőn a kenyérnek és bornak étele mellett a Krisztus magát ételül és italúl ajánlaná, nem földi ételül, nem földi életre, hanem mennyei ételül és lelki életre * A mint látjuk, Bornemisza mindenütt kenyeret emleget, ennélfogva bizonyos, hogy avval is szolgáltatta ki az Úr vacsoráját. Ez ugyan csak külső jel, de azért mégis érdemesnek tartotta azt is megmagyarázni, miért használja azt ostya helyett, ámbár csak úgy mellékesen érinti. Nagyon valószínű, hogy nem is akarta igen élire állítani a dolgot, s szelid lelkével a jó békességet nem akarta megzavarni. De mire való is lett volna az, hiszen ő, még úgy püspökük volt az ág. hitv. evangélikusoknak, mint a reformátusoknak, és prédikációiból mindenütt észre lehet venni arra való törekvését, hogy szép csendességben éljen a két protestáns hitfelekezet egymással. A békítő, közvetítő szerepét viszi mindig és mindenütt, még a külsőségekre is kiterjeszti figyelmét, nehogy valaki eljárás módján megütközzön. ím itt egy példa: 6

) »Abban pedig módot nem szabhatunk, mint vegyed az Úr ken} erét és borát, inert csak igaz értelemmel vegyed, elveheted akár térden állva, akár csak a szádba, akár először kezedbe, azonképen akár egyféle akár másféle kenyérrel; mint Krisztus urunk a vacsora után este későn és vesztég ülve kovásztalan kenyérrel osztá ; az apostolok is asztalhoz ülvén és közönséges kenyérrel osztották, a mint megtetszik a korinthusbeliek szokásából is I. Kor. X. Meglehetne azért, mikor a szükség kényszerít mind este, mind étel és ital után, mind fennállva, iilve, mind imily, mind amoly kenyérrel; mondom meglehetne, és avval az Úr vacsorája meg nem fogyatkoznék. De méltó, és szent Pál is int, hogy mindenek ékesen és szép renddel legyenek közöttünk I. Kor. XIV. Azért te is szép tisztességgel, fennállva vedd el kezedbe, és igaz értelemmel edd és idd meg. Ha térdre esel is, mindegy Krisztusnak, csak a szíved legyen helyén; és úgy is elvehetnéd, ha netalán valaki te hozzád képest értetlenül csak a külső kenyérre úgy ájul, és úgy kábul, mintha az Istenné változott volna.* Az Úr vacsorájáról való harmadik prédikációjában annak hasznairól tanít s felsorolja, minémű készülettel járuljunk ahhoz : bűnbánattal, töredelmes szívvel. »Jer hát, tegyünk mi is vallást bűnös voltunkról, és kérjük az ő szent vacsorájához való igaz készületet is, és azok által örök üdvösségre való épületet.* Ezután imádkozik a hívekkel, elmondja a »Mi atyánk«-ot, és »ezen könyörgés után — úgymond — bátorítsa a lelki pásztor a híveket az oldozásnak igéivel, hirdetvén bűneik bocsánatát az Úr Krisztus nevében.* 7

) Tehát az úrvacsoráról egészen a református egyház szertartása szerint tanít Bornemisza, jóllehet Kálvin szerint a feloldozás nem tartandó meg a gyülekezetben, míg Luther annak fennmaradását sürgeti. Úgy de ez a gyakorlat még ma is meg van minálunk, mivel bűneinknek bocsánatát és az örök életet, hitünk és vallástételünk szerint ma is hirdetjük, a mely nem egy természetű 5) U. o. CC. Vir. levél. s) U. o. CCVI. levél. 7) U. o. CCXIV. levél, melynek széljegyzetén ezt olvassuk: »Erről (t. i. a lelkipásztor által mondandó oldozás és bűnbocsánat hirdetésről) találsz módot, az én írott kicsiny Katechismiisomban.« Ezen kis kátéja — mint »Vezérkönyv« a vallástanítók számára — kéziratban maradt, nyomatott példányt nem ismerünk belőle, de hogy készen volt, nem csupán ezen egy jegyzetéből, hanem számos más helyen levőből is lehet következtetni, mivel sokszor hivatkozik reá. ugyan a feloldozással, de a mint Bornemisza is, csupán csak ^bátorítani kivánta avval a híveket«, úgy most is egyedül és kizárólag arra való, hogy bűnbánatunk után, lelki vigasztalást és megnyugtatást adjon minékünk. Ezek után lássuk, mit tanít Bornemisza az eleve elrendelésről. »Micsoda a választás »A választás — úgymond8

) — Istennek tökéletes akaratja, melyet örökkévaló tanácsában elvégezett azok felől, akiket üdvözíteni rendelt az ő szent fiaba a Jézus Krisztusba, és oly rendelése, melyből őket hivta az evangyéliom által az ő ingyen való jó kedvéből, az ő szent fiának társaságára, az ő szent nevének dicséretére. Igaz ez, hogy ő szent Felsége semmit nem mivel történetből, hanem örökkévaló bölcsessége tanácsából és eltökéllett akaratjából; de azon mód szerint, a mint kimondotta, hogy valakik hisznek szent fia halálának érdemében, azoknak megkegyelmezvén örök életet adna, a kik nem hinnének, azok bűnökben maradván elkárhoznának.* »Az örökkévaló választás oly móddal lett, iiWgy ő mindeneknek kivánta volna idvességét; de az ő tőle rendelt váltságot nem mindenek vévén, azért ők maguk lettek volna okai, maguk veszedelmének. Akiket pedig már előbb megismert volna, hogy hinnének az ő szent fiába, azokat még öröktől fogva elrendelte volna az örök életre. Ezen gondolkodás noha az írás szerint vagyon, de még csak ennyire is nem volna szükséges nekünk erről elmélkednünk, ha némely fölöttébb való bölcsek okot nem adnának, azért kényszeríttetünk arról még többet is beszélni.« A mint ezen idézésből látható, teljesen Kálvin elvét követi Bornemisza is. Kálvin szerint az Isten, mint mindentudó előre látta és elhatározta, hogy egyik ember üdvözöljön, a másik elkárhozzék. Ha azt kérdezné valaki, miért tette ezt Isten ? annak azt felelném ki vagy te ember, hogy az Istennel szembe mersz szállani ? Krisztus tehát csak azokért halt meg, kiket Isten az üdvre praedestináit, és az evangyéüom is csak azoknak szól, kik hivatottak.9

) Úgyde erre azt modhatja bárki is, hogy Bornemisza még sem egészen így tanít ? Ám nézzük csak meg hátrább, »hol arról még többet is beszél*, hogy nem úgy érti-e azt, miként Kálvin ? »Sokszor az eltokélést (ezt a Deákok praedestinatiónak mondják) és a választást (ezt a Deákok electiónak mondják) egyaránt veszi az írás; de néhol az Istennek eltökéllési végzésén, érti azt a végzést, melyet rendelt az egész emberi nemzet felől, hogy a benne bízókat idvezítse, a hitetleneket pedig elkárhoztassa. Mivel a kétfélékről való végzését praedestinatiónak, eltökélés végzésének mondja az írás.* »A választás Isten akaratának oly cselekedete, melyben az ő eltökélésének módja szerint, öröktől fogva bizonyos és számos emberi személyeket, a közönséges emberi nemzet közül, saját népének kiválasztott, és ezeket világ kezdetének előtte úgy szerzette, hogy noha a bűnben veszendők volnának, mind az által, minek utánna e világra születtenek szent fiáért, a Krisztus Jézusért hívja őket az ő ismeretére ; bűnöket megbocsátaná, szent lelkével újjá szülné, életüknek akárminemű idejében ; és elkezdvén bennük az ő kegyelmének ajándékát, mind addig sem hagyja itt ezen világon is el, míglen a feltá-8) U. o. DCXXXtX. levél. 9) Dr. Ballagi Mór: »Keresztyén Dogmatika.* Kézirat. 7. §.