Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-09-04 / 36. szám

Haza tért csakugyan az új korszak reggelén, e kerület fellegvárában tüzetett ki az első zászló 1857-ben Sopronban, vérpiros betűktől e felirattal: »hordozzátok egymás terheit s úgy töltsétek be a Krisztus törvényét.® Az éles szemek ezt Budapesten és Kőszegen, Eperjesen és Pozsonyban, Győrött és Losoncon csakhamar meglátták. A lobogó-társak e bércfokon csakhamar feltűzettek. S új élet támadt. Új sereg esküvék ez új zászlók alá. Élő alakot nyert az egyházmentés és építés vezérelve a gyámintézetben. Hazatért csakugyan. Ezen egyházkerület közgyűlése mondta ki 1860. május 31-ikén Kőszegen első ízben, hogy legyen gyámintézet. Központi bizottmányt alakított s azt az eszme valósításával meghozta. E kerület közgyűlésén, Győrött 1860. aug. 24-én, alakult meg az első gyámintézet. E kerület programmja vált Budapesten (1860. m. 22. egyet, gyűlésen) az egyetemes gyámintézet programmjává. Hazatért tehát. Huszonhét év multán most mutatja be magát e kerület törvényes képviseletének először, s ugyancsak itt e fénytelepen, a hol ép ma 27 éve kereszteltetett meg, most már mint férfiú mutatja be magát, s beszél örömmel, melegen : atyafiak, testvérek, íme lássátok, élek és a tietek vagyok. Elek Isten kegyelméből, s a hittestvérek szeretetteljes gondozása által. Tietek vagyok: »a hová te mégysz, én is oda megyek.... néped népem, Istened Istenem!« Imám, munkám, örömem, áldásom a tieitek. Üdv nektek! * * * Hazatért azonban nemcsak szülőföldjére e kerületbe, hanem Hozzád is, egyik kereszt és nevelő atyjához ünnepelt férfiú, jubiláló lelkész, felkent püspök, hírneves egyháznagy! Miként jó gyermek jó atyja keblére, kebledre borul most, azon kebelre, a mely hosszú félszázad óta dobog erősen egyházért, hazáért; szeretetben egyházszeretetért, testvériességben testvérszeretetért, közpályán közmunkáért, társadalomban magyar barátságért, gondtalan órákban kedélyességért .... szellemes szellemeknek, lángoló szíveknek megadatott örök ifjúságért ! Már 1860-ban tényező voltál a központi bizottmány tagjainak sorában. Az egy Thiering kivételével, Pálfy, Törs, Hrabovszky, Poszvék, • Király, Petrik volt társaid rég az apákhoz tértek. Ámde Te itt maradtál a fiak közt atyánák, gondozó után örömatyának, tenger fokán világító torony gyanánt, az irgalom Istene által, hogy legyen méltó örömünk Benned, az Úrban! Ugyancsak már 1860-ban adtál a gyámintézet igéjének Győrmegyében mint esperes életet. Áldott emlékű Székács helyére Téged keresett meg e közegyház helyes közérzéke És Te vállalkoztál. E'nöki beköszöntő beszédedben (1867) majd elnöki szózatodban (1868) tett férfias kijelentésedet, melyszerint a kijelölt tér elfoglalását intézetünk magasztos célja és a közbizalom erkölcsi hatalma tették kötelességeddé« férfiasan beváltottad. Kassa, Aszód, Somorja, Sopron, Miskolc, Budapest és Igló (1867—1874) gyönyörködtek fényes szellemedben, épül tele nemes példaadásodon, megszerették Benned a gyámintézetet. Letetted ugyan a vezérpálcát (Iglón 1874), ámde az édes gondot, az előszeretetet nem. Személyesen adtad át helyedet (Temesvár 1875) méltó utódodnak, a nagy nevű Czékusnak, s azután még több ízben (Székesfehérváron 1880, Szombathelyen 1884, Csabán 1885) felkerestél minket és mi mindannyiszor örvendettünk, tiszteltük Benned a gyámintézet vezérférfiát, az ideális egyház és testvérszeretet személyesítőjét. És Te maradtál máig az, a ki voltál. »Valamint eddig szívemen hordoztam a gyámintézetet, jövőre sem vonom meg tőle közreműködésemet.« Búcsúbeszédedben tett ezen ígéretedet (Igló 1874) megtartottad. Szereteted mindig mély, jóindu'atod tiszta, törekvésed buzgó, lelkesedésed lángoló, áldozatod égő volt a közegyház s benne e gyámintézet iránt. Ezen jókat most mély hálájával, édes szeretetével, boldog örömmel köszöni meg ezen Te nagy napodon, keresztgyermeked, nevelt fiad, az egyetemes gyámintézet Ezért borul most meleg kebledre s egyesíti közfohászban imádatos jó kivánatait : Illés szekere meg ne álljon házad előtt. Nebó hegye ne mutassa még a köztávolban sem öreg fejét, az ég szózata »Térj haza tieidhez* még soká ne keressen meg téged. Maradj közöttünk . . . ., Istentől áldottan még soká a mienk W Az ilyen kiváló s igazán csak nagy ritkaságokként előforduló alkalmakat szerintünk méltó fénynyel s ünnepélyességgel kell megünnepelni külsőleg is. Az ott tartott beszédek mindegyike egy lélekemelő harmóniába olvadt össze. Az ünnepély rendezése is igen ügyes volt, rendben történt, a miért elismerés illeti Németh Elek ügyvéd urat, s a győri ifjúságot. De ennél az ünnepélynél is kellemetlenül hatott ránk, s miután már más egyébb alkalomnál, pl. püspök temetésénél, új püspök beigtatásánál stb. is ép e jelenséget láttuk, szükségesnek tartjuk egyszer ezt ís megemh'tni, t. i. hogy sokan voltak a győri jubileumon is, úgy a papság, mint a világiak körében, a kik külső megjelenésükkel bizony nem emelték az ünnepély külső díszét. A papságnak testületileg mindnyájának Luther-köpenyben kellett volna megjelenne s nem a salon-kabátoknak rövidebb s hosszabb szabású tarkaságában. Ha megvan az egyházi díszöltöny, miért nem viselik? A világiakat pedig kérni kellett volna, hogy vagy régi magyar díszöltönyben, vagy a modern divat díszruhájában (salon-kabát vagy frakk) jelentek volna meg, s ne dísztelenkedett volna ott egyik s másik esperességi felügyelő kis kurta és szürke kabátkában, mi útra igen jó, de testületi tisztelgésnél nagy tiszteletlenséget árul el úgy az illető ünnepelt, mint a jelenlevő közönség iránt. Sőt hogy a testületek tarka-barkasága még nagyobb legyen, még tarka inget is láttunk, csak az a sárga kabát és simléderes sapka hiányzott, mely egyszer egyik nagy emberünk temetésén szerepelt. A ruha ugyan nem teszi az embert — ne higyjék, hogy ily felületes en Ítélünk ; de meg vannak a társas életnek bizonyos conventionalis szabályai, melyeket meg kell tartanunk s hozzájuk alkalmazkodnunk kell és ezt megtehetjük puri-I tán egyszerűséggel és mégis bizonyos díszszel. Nem j akarunk utalni a kath. egyházra, mely úgy tud ünnepélyeket rendezni, mert hisz annak ez tanult mestersége, Mi s/.ívúnkben és lelkünkben gyujtunk inkább áldozati lángot és nem hatalmas ércserpenyőkben, mi a szívből jövő szavakat mutatjuk be ünnepeltjeinknek s nem zöld ; galyakat és virágokat szórunk eléjük ; de annak, a mit a társadalmi conventio megkíván, mégis csak, habár teljes rigorositással is, engednünk kell. Minő impozáns, . szép látvány lett volna az közelebbről Győrött is, ha a papság tudori köpenyében, palástjában, a világiak díszruháikban jelenvén meg, külsőleg is egy oly harmonikus képet mutattak volna, mint a minő összhang uralkodott a szívekben, a szavakban és az ünnepelt iránt való tiszteletben. —s—l.