Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1887-09-04 / 36. szám
lelkészképző intézetekben nemcsak tudományos, de valláserkölcsi képzésről, vallásos, egyházias érzületre hatásról kell szóllani és tenni. Egyoldalulag fognók fel azonban a tanítást s általában a tanár s tanulók közötti érintkezést, tudományos együttélést, ha annak eredményét csupán a tanár derekasságától feltételeznők. Az érintkezés viszonyában két faktor van. A tanár csak az egyik. »Az oktatás eredménye csak részben függ attól, mikép adják; részben attól függ, miképen használják fel* (Zeller, i. m. 9. 1.). S itt — tulajdonképen — nekünk csak egyről kell szólanunk nevezetesen azon körülményt hangsúlyoznunk, hogy az ifjak alaposan elkészülve lépjék át a felső iskola küszöbét, más szóval a középiskola jól oldja meg feladatát, mely a mi törvényeink szerint abban áll, hogy »az ifjúságot magasabb általános műveltséghez juttassa és a felsőbb tudományos képzésre előkészítse.*3 2 ) Mert helyesen mondja Szász Károly, hogy ha »a középiskola gyönge anyagot szolgáltat, a főiskola nem teljesítheti hivatását.*3 3 ) Az igazság keresésének forró vágyától áthatott, lelkes, szellemileg s jellemileg művelt, vagy legalább mindezen szép s dicsőséges javak iránt fogékony lelkű, munkabíró ifjúsággal lehet a tudós, a hivatott tanári karnak az igazság érdekében s az erény javáért fáradni, küzdeni örömmel s küzdve győzedelmet vívni : a hazát fényre deríteni, az anyaszentegyházat megoltalmazni, Isten országát építeni! Ime, a tudományos seminariumoknak fő feltételei, a főiskolán 1 (Folyt, köv.) Krupecz István, pozsonyi theol. m.-tanár. BELFÖLD. Egy kis reminiscentia a Karsay-jubileumra. A dunántúli ág. hitv. ev. egyházkerületnek és a győri gyülekezetnek a mult hó 24-én lefolyt nagyszerű örömünnepéről már volt szerencsénk lapunk mult számában részletes tudósítást közölnünk; de akkor az idő rövidsége és a térs/űke miatt kénytelenek voltunk csak az ünnepély történeteinek chronikus leírásával megelégedni s az ott tartott nagyobb szabású beszédeknek csak rövid tartalmát jelezni. Úgy hisszük, nem lesz érdektelen, ha most e beszédek közül egy-kettőt részletesebben bemutatunk s ha néhány megjegyzést teszünk az ünnepély lefolyásáról. Egyike volt a legszebb beszédeknek Káldy Gyula egyházkerületi felügyelőnek üdvözlő beszéde. Szívességéből hadd álljon ez itt egész terjedelmében : Főtisztelendő és Méltóságos Püspök Úr! Azok, kik egyházi közéletünknek szentelik munkásságukat, kell, hogy előre is lemondjanak a hiúságról, mert az e téren kielégítést nem talál; nincs itt egyébb jutalom, mint hitfeleink elismerése; de ez ép azért nagybecsű, mert ezt sem kincsért, sem pénzért nem osztogatják, azt csak a közbecsülés adhatja meg. Főtisztelendőséged személye iránt érzett közbecsülés hozta ma önként össze a dunántúli egyházkerületet, hogy 50 éves lelkészi munkássága iránt elismerését kifejezze. Mi volt ez 50 év?I Nem egyébb, mint szakadatlan és hű teljesítése a valódi protestáns pap kötelességeinek, mert igaz hirdetője volt a megmásítatlan evangéliumnak, *2 ) 1883: XXX. >Törvénycikk a középiskolákról.« 1. §. ás) »Magyar Tanügy* XI. k. 18. 1, lelkes, önfeláldozó harcosa egyházi közéletünknek s minden körülmények között rendíthetlen hű fia a magyar hazának. Ötven éve annak, hogy Főtisztelendőséged az Úr oltára előtt az Úr szolgájává felavattatott, s ez idő alatt példaadásával a szónak hatalmával s a hitnek meggyőző erejével hintette el az erkölcsi nemesedés s igazi vallásosság magvait. Lelkészi felavatásával egyidejű közéletünkben buzgó részvéte s mint a hazai protestántismus múltjának alapos ismerője, azon meggyőződésre jutott, hogy egyházunk bajainak, szorongattatásainak okát legnagyobbrészt szervezetlenségünkben s anyagi eszközeink szegénységében kell keresni. Ezen bajok megszüntetésének szentelte tetterejét. Nem volt oly irányú intézkedés, intézmény, hogy vagy mint kezdeményező, vagy mint szakértő közreműködő vezérszerepet ne viselt volna; fokozódott pedig ez irányban tevékenysége, midőn a közbizalom a superintendensi székbe emelte s hízelgés nélkül elmondhatom, miszerint Főtisztelendőségednek köszönhetjük, hogy legutóbbi időkben is megóvhattuk függetlenségünket s a dunántúli egyházkerület a jövőben is nem úgy kénytelen cselekedni, a hogy lehet, hanem a mint kell. Sérteném önérzetét, ha igaz hazafiságát bizonyítgatnám ; hisz nyitott könyv e tekintetben is Főtisztelendőséged élete s köztudomású dolgokat bizonyítani felesleges. Mindezeknél fogva emlékezetes e mai nap, nemcsak Főtisztelendő úrra, de az egyházkerületre nézve is, s méltó, hogy emlékkel megjelöltessék ; de nem lehet az fénylő ércből s ragyogó drágakövekből, mert ez puritán egyszerűségünkkel össze nem egyeztethető. De hisz van nekünk, mi ércnél fényesebb, drágakőnél ragyogóbb, mely a szellem fényével bevilágítja a tudatlanság sötétségét, felderíti a vakhitnek homályát s ez a mi szent könyvünk : a Biblia ! Fogadja ezt tőlünk Főtisztelendőséged e nap emlékéül. Hisz e könyv volt az, mely mint ifjút egyházunk szolgálatára lelkesíté, mint férfiúnál fokozta, acélozta erélyét protestáns egyházunkért való küzdelmeiben s az aggkorban ez adja meg az élet fél boldogságát a léleknek nyugalmát. Fogadja tőlünk ezt azon szívből eredő kívánsággal, hogy a mindeneknek Ura engedje meg, hogy ép testtel és ép lélekkel még soká szolgálhassa az Úrnak oltárát, prot. egyházunkat s a magyar hazát!« A másik nagyobb szabású beszéd Zelenka Pál gyámintézeti elnöké és esperesé volt, mely általánosabb érdeket az által nyert, hogy benne mintegy röviden a gyámintézet története is vázolva van. Legyen szabad ennek is szebb részleteit bemutatnunk. »Térj haza tieidhez és beszélj. Mondd, mily nagy dolgot cselekedett veled az Úr, mennyire megkönyörült O rajtad U Urunk, Megváltónk ezt a tanácsát elfogadta, követte, nemcsak az evangyéliombeli férfiú egykor, a ki gyötrő kínjaitól megszabadíttatva, hálából követni akarta szabadítóját az Urat, hanem az egyetemes gyámintézet is, midőn 27 évig történt vándorlás után nem először tér haza ide övéihez s beszél nagy dolgokról, a melyeket cselekedett vele az Úr 1 Haza tért ide szülőföldjére s a kezdő kor emlékeinek hálája alatt beszél hálatelt érzelemmel kegyelemről, a melylyel őt a Isten a szeretet szelleme által megtartotta, segítségről, a melylyel törekvéseit megszentelte, feladatát megáldotta. Hazatért most ide .... s első oltárának ezen zsámolyán, akna útjának ezen bejáratánál leborul imádattal, feltekint hivőleg, felkiált áldólag : »nagy az Úr, hatalmas és kegyelmes, mindvégiglen tart az O irgalmassága !«
