Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1887-09-04 / 36. szám
Schleiermacher is méltatva az előadások fontosságát s meghatározva mivoltukat, így folytatja beszédjét: »Soll aber der Vortrag den gefoderten Character habén: so dürfen freilich die eigentlichen Vorlesungen nicht das einzige Verkehr des Lehrers mit seinen Schiilern sein. Wenn der Lehrer mit Nutzen ankniipfen soll an den Ertkenntnisszustand der Zuhörer; wenn er ihnen helfen soll die Abweichungen zu vermeiden, zu welchen sie hinneigen ; wenn er sich glüklich hindurcharbeiten soll durch die unter ihnen herschenden Unfáhigkeiten in Aufifassen: so míissen noch andere Arten und Stuften des Zusammenlebens mit ihnen ihm zu Statten kommen, um ihn in der nöthigen Bekanntschaft mit den immer abwechselnden Generationen zu erhalten.«<2 2 ) S ezen más módjai a tudományos együttélésnek épen a tudományos seminariumok, s a különféle repetitoriumok, conversatoriumok, specialcollegiumok stb. A dolog kapcsolatában azonban Schleiermacher még mást is mond, a mi igen észbe veendő. Tétele : a tanulókkal hasznosan érintkezni rendesen csak a kitűnő előadó képes. sDer Lehrer muss alies was er sagt, vor den Zuhörern entstehen lassen* (62. 1.) Ein Professor, der in ein für allemal geschriebenes Heft immer wieder abliesst und abschreiben lásst, mahnt uns sehr ungelegenen an jene Zeit, wo es noch keine Drukkerei gab (65. 1.). . . Steife Zurückgezogenheit und Unfáhigkeit, auch ausserhalb des Katheders noch etwas für die studierende Jugend zu sein, hangén auch gewöhnlich mit den Untugenden des Vortrages zusammen.« (66. 1.) Ezt irta Schleiermacher már 1808-ban. S 1887-ben vájjon másképen áll e a dologi Az előadásnál, valamint a seminariumok vezetésénél — de főképen ezeknél — a siker garantiája bizonyára ma is kiváltképen a tanár személyisége. »Der rechte Lehrer wirkt mit seiner ganzen Persönlichkeit, und was in diese nicht anfgenommen ist, wirkt überhaupt in der Schule gar nicht.«2 3 ) »Csak az avathat be az önálló gondolkodás és kutatás művészetébe, a ki e művészettel maga is rendelkezik s azt érvényesítette« (mondja Zeller i. m. 5 1.), s folyton-folyvást érvényesíti is — tegyük hozzá — magát tovább képezve ; mert különben »es dreht sich wohl noch eine Weile die Maschine, aber ohne Gewinn für die Schule.« Derék, hivatott tanári kar a tudományos seminariumok virágzásának legfőbb feltétele valamely felsőbb tanintézeten. A hol ilyen kar nincsen, ott az oktatásnak alantjáró céljai a jóravaló tanintézményeket vagy kizárják, vagy pedig — ha megtűrik is — csak névleg léteznek azok »aber man wird in ihnen nur Leichname conserviren, aus denen die belebende Seele entschwunden ist.«'2 5 ) De nemcsak a tudományos szellemet kell a felső iskolai tanítónak jóvá tenni, hanem a jellemet is. S itt — mi tagadás benne —- sok bajról, fogyatkozásról lehetne szóllani: professorokról, kik az ifjúságot eszköznek tartják megélhetésük biztosítására, vagy a maguk ismeretének gyakorlására; tehetséges tanítókról, kik tudatlanságban szeretik az ifjúságot tartani, elvből. Meg is adja az ifjúság az ily elvnek az árát, s ez ép a baj, épen úgy, mint annak a szerencsétlenségnek is, midőn oly tanár által vezettetik és taníttatik, a ki a tanteremben feledi, hogy nem könyvekkel, de élő emberekkel van dolga. Mert vannak fényes irodalmi munkásságra, de ?2 ) I. m. 66. 1. -s ) Das pádagogische Universitats-Seminarc von Dr. Vogt. 26. I. '•*) Evangelische Padagogik von Dr. Chr. Palmer. 482, 1. ,5 ) »Die Universitátsfrage in üsterreich.« 53. 1, tanításra nem termett tanítók! Két tényező összeműködésére van szükség, hogy valakiből jó tanár váljék, mondja Tyndall >if í ), a híres angol természettudós és tanár. Első, hogy a tanítás anyagának ura legyen. De ez nem elég. Lehetséges, hogy valaki elég tudománynyal bír, de nem tud hatni: nem tud hallgatóinak impulsust adni arra, hogy az előadottakat önállóan, magukban feldolgozzák. A valódi tanárban mind a kettő egyesül. Vannak férfiak, kik annyira felbírják ébreszteni tanítványaik szellemi potentiáját, hogy azokra a legnehezebb munka is mulatság. Tudományuk tanítványaikban eleven erővé lesz. Nem annyi-e mindez más szóval, hogy a felső iskolai tanárnak nemcsak tanítónak, az anyag közlőjének) hanem psychologiai s ethicai alapon álló paedagogusnak is kell lennie, a ki sikereinek okát is adni tudja ? S épen azért nemcsak a néptanító, nemcsak a középiskolai tanár, de még a főiskolai — s itt bizonyára nem utolsó sorban a theologiai — professornak sem tartozhatik hivatásához feledni : »Dass er seinen Zuhörern sowohl bei den Vorlesungen, wie im persönlichen Verkehr auch eine gewisse Padagogik zu üben hat.« 2 7 ) Hát hiszen napjainkban immár a neveléstudomány kezd is az eddiginél méltóbb helyet elfoglalni a felső oktatás intézeteiben, s az alma mater mindinkább megszűnik puszta névnek lenni. Igen, a tanulókat tanítani s vezetni, buzdítani tudni kell, mi a főiskolán legsikeresebben eszközölhető bizonyára úgy, hogyha a tanár részint saját példájával mutatja, mikép kell tudományos kutatásban eljárni részint pedig a tanulók hasonlónemű kísérleteit megbírálja s helyreigazítja ; ezt is, meg amazt is pedig csak az fogja sikerrel tehetni, a kiben a tudományos kutatás szelleme s módszere nem holmi régi emlék, (vagy az sem — tehetjük hozzá), hanem a ki abban tényleg benne van.'2 8 ) Mert ha ez az eset nem áll, vagyis ha a tanárban kívánatos főke'lékek hiányzanak, akkor a persona előtérbe állításával mindjárt felmerül a nagy veszedelem, melyre Erdmann 2 Í ') így figyelmeztet: »Es ist gefáhrlich, ohne eine wissenschaftliche Heldenthat vollbracht zu habén, als ein wissenschaftlicher Heros gefeiert zu werden.« És még egyet, mielőtt a tanár személyiségétől megválnánk. Ez az egy pedig igen fontos. Nélküle »a tanítói osztály az emberi nemzet legmagasabb szellemi képzője® 3 0 ) nem lehetne bizonyára. Értjük a tanítás és nevelésnek keresztyén vallásos szellemét. S különösen, ha theologiai tanításról van szó, azt hisszük, hogy nem lehet nem hirdetnünk fennen és tudnunk és éreznünk, hogy : »kegyesség tudomány nélkül épen olyan kevéssé képesít theologusokká, mint tudomány kegyesség -nélkül. A kitűnő tudományos műveltségre való minden törekvés mellett nem kell elfelejteni, hanem sokkal inkább mint vezérelvet szilárdul követni, hogy nem egyedül a tudás mértéke, hanem egyszersmind a vallás-erkölcsi érzelem s benső szellemi átképződés, határozza meg egy vallástanító becsét, s hogy e szerint a theologiai jellem képzése megelőző keresztyén nevelés alapján épen oly fontos feladat, mint az ismeretek közlése s ügyességek elsajátítása. «:! l ) A theologiai professor hat a szívre, hat az észre ; szolgál egyházának, szolgál a tudománynak; a 2C ) Olv. az »Orsz. Középisk. tanáregyesület Közl.< XIII. évf. 606. lap. 27 ) »Die Unzulanglichkeit des theolog. Studiums der Gegenwart« 47. lap. ' " 28 ) Zeller i. m. 7. 1. 29 ) Erdmann: »Vorlesungen iiber Akádemisches Leben und Studiumt 195. lap. - • -30 ) Hagenbach—Révész: »A theol. tud. encyclopaediájac 11. 1. 31 ) I. m. 10. I, és 47. 1.
