Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-09-04 / 36. szám

mányától lényegesen megkülönböztetik. Ez állításom igazságát Szász B. úr is elismeri, sőt tudós dissertatiót tart azon thémáról, hogy az egyház lényegénél és céljánál fogva conservativ természetű. Hát én ezt az igazságot Szász B. úr nélkül is régóta tudom és hirdetem. Csakhogy itt nem arról van szó, hogy az egyház conservativ vagy radicalis természetű-e? hanem arról, hogy az erdélyi egyházkerület az unióhoz fűzött ama jogos reményünket, hogy a többi kerületekhez, az Összetartozás és kisebbségének érzetéből folyólag, lassanként közeledni fog: valósította-e vagy nem ? Arról van szó, hogy a kodifikáló bizottság munkálata s most már az erdélyi kerület > Törvénykönyv*-e megfelel-e az országos >Egyházi törvény* 9-ik §-a azon egyenes utasításának, hogy Erdély a maga ^alkotmányát jövőben is a képviseleti rendszer elveivel összhangzóan fejleszsze tovább?1

Az a kérdés eleje és veleje, hogy az erdélyi új codificatio tett-e avagy csak egy komoly lépést is az igazi unió, a többi kerületekkel való valódi egyesülés óhajtott megvalósítása felé ? . . . . Én azt állítottam, hogy a codificationalis munkálat az unióhoz fűzött jogos várakozásunkat nem teljesítette, a többi kerületek képviseleti alkotmányához nem közeledett, sőt a fenntnevezett speciális intézmények változatlan fenntartása által az igazi uniót sok időre kétségessé tette. Szász B. úr pedig mindezen kérdések elől egy Flankenbewegunggal kitérve, az olvasónak hosszas dissertatiót tart az egyház conservativ természetéről. Bocsásson meg tisztelt ellenfelem, de ily módon sem az én ignorantiával gúnyolt gyönge fejem, sem a kérdést elfogulatlanul tekintő egyetlen olvasó nem fog Önnek hitelt adni, midőn látja, hogy egészen mást bizonyítanak a codificatio tényei, mint a mit állít a codificatio hírlapi védelmezője. Mert. kérdem, igazi-e azon unió, mely a codificatióban Erdélynek minden specialitását változatlanul fenntartotta? Valódi-e az a közeledés, mely egy törvénykönyvben az eddigi különállást még inkább megerősítette? Vagy talán azt tartja a tanácsos űr, hogy Erdély részéről teljesen elég van téve a testvéri egyesülés követelményének pusztán azzal, ha képviselői a konventen megjelennek, ott minden ügy eldöntésébe szóval és szavazattal a mieinkkel teljesen egyenjogúlag befolynak, a Közalap évi terméseit, ismert szegénységüket kiáltólag hangoztatva, busás arányban átveszik, de e jogi és anyagi előnyökért részükről megfelelő kötelességek teljesítesével nem adóznak az egyetemes egyháznak ? Tisztelettel kérdem Szász B. urat, mit szólott volna Erdélynek az anyaországgal való politikai egyesítésekor egy oly unióhoz, mely Erdély alkotmányos különállásának minden speciális intézményét fenntartva, tehát úgy akart volna egyesülni Magyarországgal, hogy rendi alkotmányát változatlanul megőrizze és kiváltságos intézményeit sértetlenül megtartsa ? Vájjon igazi lett volna-e ez az unió s rosz néven lehetett volna-e venni az anyaország politikusaitól, ha azok államférfiúi bölcsességükön ily félszeg követelésekkel erőszakot tétetni nem engedvén, így szóltak volna erdélyi testvéreikhez : szíves örömmel egyesülünk veletek, de közös alapon, fenntartások nélkül, a különállás és a specialitások megszüntetésével? Az egyházi unió is csak közös alapon ép és valódi, s a zsinati törvény is ilyet contemplált, midőn a 9. §-t becikk elyezte, hogy az által egyfelől megkímélje Erdélyt a hirtelen átzökkentés káros rázkódásaitól, más felől időt és alkalmat adjon neki a fokozatos átalakulás békés keresztülvitelére. Sőt ha az unió természetét s a debreceni zsinat intentioját tekintjük, azt hiszem, nem tévedek, ha azt állítom, hogy a kérdéses 9-edik § nemcsupán engedményes feltétel Erdélynek az unióba lépésre, hanem kifejezett kötelességet tartalmazó utasítás az iránt, hogy az erdélyi egyházkerület az anyaország egységes alkotmánya felé közeledjék. Es én épen e közeledést nem látom az új codificatióban s ezért neveztem azt conservativnak. Hibája, elvitázhatlan nagy hibája ez az erdélyi codificatiónak, mit velem együtt számosan fognak sajnálni a Királyhágón innen, midőn a már kinyomatott kerületi jegyzőkönyvben olvasni fogják a becikkelyezett ^erdélyi törvények*-et; de még inkább hibáztatandó a codificátorok és más intéző férfiak azon elég érthetően kifejezett intentiója, hogy nem is akarnak közeledni az egyetemes egyház alkotmánya íelé. Reám legalább, mind a kodifikáló bizottság indokolásai, mind különösen a Szász B. úr' fejtegetései azt a benyomást teszik, hogy az erdélyi egyházkerület irányadó férfiainak egy része azon tévhitben és csalóka, álomban ringatja magát, hogy az ő egyházszervezetük annyira tökéletes, hogy a mi superintendentiáink fognak majd az ő kerületükhöz alkalmazkodni, átvévén tőlük azt az aristocraticosecularis és küriarchicus alkotmányrendszert, melynek párját az egész protestáns világban hiába keresed. De menjünk tovább. Állítottam, hogy az erdélyi egyházkerület a képviseleti elvet a codificatiönál nem tartotta szem előtt, pedig a debreceni országos zsinat az unió alkalmával szívére kötötte, sőt egyenes utasításúl adta neki, hogy yalkotmányát jövőben is a képviseleti rendszer elveivel összhangzásban fejleszsze tovább* (Zsin. törvény 9. §.). Ugyan mondja meg Sz. B. úr; eleget tett-e ezen utasításnak az erdélyi egyház-