Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1887-09-04 / 36. szám
kerület? S ha igen: mikben és mennyiben? Mert én ennek a codificationalis munkálatban semmi nyomára nem akadok. De azt látom s előbbi cikkemben számadatokkal is körülményesen igazoltam, hogy a kerületi gyűlés tagjainak 3 /5 része nem a képviseleti elv alapján foglal helyet ezen úgynevezett törvényhozó testületben; azt tudom, hogy a mostani codificatio a képviseleti elv alapján egyetlen új tagot sem vitt be a közgyűlésbe, s a régi alkotmányban szereplő ,született törvényhozók * közül egyetlen egyet sem hagyott ki, hogy bár csak szemszurásból mutatta volna a képviseleti alapon való tovább fejlesztést. Avagy az igazgató tanácsos úr képviseletinek tartja az olyan egyházi szervezetet, melyben a kerületi gyűlésnek 228 tagja közül 165-öt maga a kerületi gyűlés választ?! Kiket képviselnek ezek a különben derék férfiak, ha nem önmagukat, respective az őket választott kerületi gyűlést? Ha most folytatólag azt kérdjük: hát ennek a közgyűlésnek tagjait ki választotta ? a felelet ismét az: maga a kerületi gyűlés. Ugyan kérem, mondja meg nekem az engem oly keményen leckéztető jszelíd^ polemizáló: hol van itt a képviseleti elvnek akár csak árnyéka is? Látja Szász B. úr, én épen oly jól tudom, mint akármelyik kodifikáló, hogy ez a nem-képviseleti alapon bennülő világi elem Erdély különleges egyházi életében valamikor a történelmi viszonyok által indokolt jogosultsággal bírt; azt is elismerem, hogy ezen roppant számú világi urak az erdélyi egyházkerületnek nem egyszer hasznos szolgálatot tettek a múltban, s jövőre is tehetnek. De mikor arról van szó, hogy az erdélyi egyházkerület alkotmányos szervezete a mostani codificatio alkalmával a világosan kijelölt képviseleti alapon tovább fejlesztetett-e vagy nem, akkor nem a nem-képviseleti tagok érdemességét kellene bizonyítgatnia, hanem adatokkal kellett volna kimutatni, hogy íme itt és ezekben érvényesítettük a képviseleti elvet. Igen is, adatokat kérek, és nem puszta állításokat, melyeknek ilyen kérdések eldöntésénél semmi értékök nincs, még akkor sincs, ha egy igazgató tanácsos és konventi képviselő hangoztatja őket. Állítottam továbbá, hogy az erdélyi egyházkerület alkotmánya túlságosan secularis, hogy a lelkészi kar majdnem teljesen ki van szorítva a kerületi gyűlésből, állván ez 4 /s részben világi s csak V5 részben egyházi, jobban mondva, lelkészi férfiakból; hozzá tettem, hogy e túlságosan világi jelleg az egyházkerületnek a közelmúltban sem vált s jövőre sem fog javára válni, mert az egyházias szellem s közelebbről a valláserkölcsi élet sokat szenved miatta. Az erdélyi egyházkerület legtöbb gyülekezete és papja nyomorúságos viszonyok közt él, a lelkészek tekintélye alacsony fokon áll s az indifferentismus rendkívül nagymérvű lett közöttük. Szász B. úr ezeket nem is vonja kétségbe, sőt bizonyításukhoz maga szolgáltat adatot, midőn az igazgató-tanács dicsérete közben úgy nyilatkozik, hogy >papi állomásaink közül a 1 400 frton alóli IV-ik osztályba 288 esik, míg a 800 forintot elérő vagy meghaladó I. osztályban ! csakis 79€ szerénykedik. Hát ez elég szomorú állapot, s még szomorúbb az, hogy a lelkészek tekintélyének alacsony fokon állását és a köztük elharapózott indifferentismust illetőleg egyetlen cáfoló adatot sem bír felhozni. Milyen csattanós argumentum lett volna pedig, ha kimutatja, hogy a lelkészek tekintélye magas fokon áll, buzgóságuk példás, mert ime ezen s ezen adatok nyilván bizonyítják. . Beh szerettem volna tőle ilyes adatokat hallaiii! De ^Szelid polémiá< -jában ilyesmi teljességgel nem foglaltatik, nyilván azért, mert adatokat kovácsolni még az ő debatteuri ügyességével sem lehetséges. Hát én újabb ellenadatokkal szolgálok neki, melyek ellen aligha emel indokolható kifogást. Szász Gerő úr egy pár év óta folyvást sürgeti Lapjában a ,papi értekezletek4 megalakítását. Kért, sürgetett, majd becsületre appelált, utóbb fenyegetődzött a papság indolentiája ellen, végre arany-könyvbe igérte jegyezni a buzgólkodók nevét. És?... és a papi értekezletek még sincsenek megalakítva. Pedig az eszme szép, nemes, gyakorlati; megvalósulásán mi is szívből örvendenénk, mert anyaszentegyházunk sokat nyerne ez értekezletek működése által. De Erdély papsága még a tárogató harsogására sem buzdul fel, cserben hagyja nagytekintélyű lelkes vezérét, a ki pedig oly szépen, oly igazán szól hozzajok : , Ébredjetek, támogassatok, barátaim, mert íme pápista atyánkfiai maholnap elhódítják, elfoglalják drága, szép gyülekezeteinket !* Hát tagadja-e Szász B. úr, hogy ez nagy indifferentismus jele? és nem hiszi-e, hogy ennek legfőbb oka a papság háttérbe szorítása s az a kíméletlen dorongolás, melylyel ott az Isten szolgáinak buzgalmát a nagyságos és a méltóságos világi urak, gyűléseken és hivatalos egyházi lapban, folytonosan és következetesen lehűtik ? Az elnyomottak nem szoktak lelkesedni, ha mindjárt az Istennek angyala trombitál is nekik, mert félnek, hogy minden újabb csatározás csak békóik súlyát növeli a különben is rögös és tövisekkel rakott lelkészi pálya útjain. És mit szóljak azon félszeg felfogáshoz, melyet Sz. B. úr a paritas elvéről nyújt s azon ideges félelemhez, melylyel a valódi paritas iránt is viseltetik? A paritas ez új theoriája szerint a világi és egyházi elemet lélekszám arányában illetné meg az egyház ügyeibe való befolyás, miből az
