Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-09-04 / 36. szám

kerület? S ha igen: mikben és mennyiben? Mert én ennek a codificationalis munkálatban semmi nyomára nem akadok. De azt látom s előbbi cikkemben számadatokkal is körülményesen iga­zoltam, hogy a kerületi gyűlés tagjainak 3 /5 része nem a képviseleti elv alapján foglal helyet ezen úgynevezett törvényhozó testületben; azt tudom, hogy a mostani codificatio a képviseleti elv alap­ján egyetlen új tagot sem vitt be a közgyűlésbe, s a régi alkotmányban szereplő ,született tör­vényhozók * közül egyetlen egyet sem hagyott ki, hogy bár csak szemszurásból mutatta volna a képviseleti alapon való tovább fejlesztést. Avagy az igazgató tanácsos úr képviseletinek tartja az olyan egyházi szervezetet, melyben a kerületi gyűlésnek 228 tagja közül 165-öt maga a ke­rületi gyűlés választ?! Kiket képviselnek ezek a különben derék férfiak, ha nem önmagukat, res­pective az őket választott kerületi gyűlést? Ha most folytatólag azt kérdjük: hát ennek a köz­gyűlésnek tagjait ki választotta ? a felelet ismét az: maga a kerületi gyűlés. Ugyan kérem, mondja meg nekem az engem oly keményen leckéztető jszelíd^ polemizáló: hol van itt a képviseleti elvnek akár csak árnyéka is? Látja Szász B. úr, én épen oly jól tudom, mint akármelyik kodifikáló, hogy ez a nem-képviseleti alapon bennülő világi elem Erdély különleges egyházi életében valamikor a történelmi viszonyok által indokolt jogosultsággal bírt; azt is elismerem, hogy ezen roppant számú világi urak az er­délyi egyházkerületnek nem egyszer hasznos szol­gálatot tettek a múltban, s jövőre is tehetnek. De mikor arról van szó, hogy az erdélyi egy­házkerület alkotmányos szervezete a mostani co­dificatio alkalmával a világosan kijelölt képviseleti alapon tovább fejlesztetett-e vagy nem, akkor nem a nem-képviseleti tagok érdemességét kel­lene bizonyítgatnia, hanem adatokkal kellett volna kimutatni, hogy íme itt és ezekben érvé­nyesítettük a képviseleti elvet. Igen is, adatokat kérek, és nem puszta állításokat, melyeknek ilyen kérdések eldöntésénél semmi értékök nincs, még akkor sincs, ha egy igazgató tanácsos és konventi képviselő hangoztatja őket. Állítottam továbbá, hogy az erdélyi egyház­kerület alkotmánya túlságosan secularis, hogy a lelkészi kar majdnem teljesen ki van szorítva a kerületi gyűlésből, állván ez 4 /s részben világi s csak V5 részben egyházi, jobban mondva, lelkészi férfiakból; hozzá tettem, hogy e túlságosan világi jelleg az egyházkerületnek a közelmúltban sem vált s jövőre sem fog javára válni, mert az egy­házias szellem s közelebbről a valláserkölcsi élet sokat szenved miatta. Az erdélyi egyházkerület legtöbb gyülekezete és papja nyomorúságos viszo­nyok közt él, a lelkészek tekintélye alacsony fo­kon áll s az indifferentismus rendkívül nagymérvű lett közöttük. Szász B. úr ezeket nem is vonja kétségbe, sőt bizonyításukhoz maga szolgáltat adatot, midőn az igazgató-tanács dicsérete közben úgy nyilatkozik, hogy >papi állomásaink közül a 1 400 frton alóli IV-ik osztályba 288 esik, míg a 800 forintot elérő vagy meghaladó I. osztályban ! csakis 79€ szerénykedik. Hát ez elég szomorú állapot, s még szomorúbb az, hogy a lelkészek tekintélyének alacsony fokon állását és a köztük elharapózott indifferentismust illetőleg egyetlen cáfoló adatot sem bír felhozni. Milyen csattanós argumentum lett volna pedig, ha kimutatja, hogy a lelkészek tekintélye magas fokon áll, buzgósá­guk példás, mert ime ezen s ezen adatok nyilván bizonyítják. . Beh szerettem volna tőle ilyes ada­tokat hallaiii! De ^Szelid polémiá< -jában ilyesmi teljességgel nem foglaltatik, nyilván azért, mert adatokat kovácsolni még az ő debatteuri ügyes­ségével sem lehetséges. Hát én újabb ellenadatok­kal szolgálok neki, melyek ellen aligha emel in­dokolható kifogást. Szász Gerő úr egy pár év óta folyvást sürgeti Lapjában a ,papi értekezle­tek4 megalakítását. Kért, sürgetett, majd becsü­letre appelált, utóbb fenyegetődzött a papság in­dolentiája ellen, végre arany-könyvbe igérte je­gyezni a buzgólkodók nevét. És?... és a papi értekezletek még sincsenek megalakítva. Pedig az eszme szép, nemes, gyakorlati; megvalósulá­sán mi is szívből örvendenénk, mert anyaszent­egyházunk sokat nyerne ez értekezletek működése által. De Erdély papsága még a tárogató harso­gására sem buzdul fel, cserben hagyja nagyte­kintélyű lelkes vezérét, a ki pedig oly szépen, oly igazán szól hozzajok : , Ébredjetek, támogas­satok, barátaim, mert íme pápista atyánkfiai ma­holnap elhódítják, elfoglalják drága, szép gyüle­kezeteinket !* Hát tagadja-e Szász B. úr, hogy ez nagy indifferentismus jele? és nem hiszi-e, hogy ennek legfőbb oka a papság háttérbe szorítása s az a kíméletlen dorongolás, melylyel ott az Isten szolgáinak buzgalmát a nagyságos és a méltósá­gos világi urak, gyűléseken és hivatalos egyházi lapban, folytonosan és következetesen lehűtik ? Az elnyomottak nem szoktak lelkesedni, ha mind­járt az Istennek angyala trombitál is nekik, mert félnek, hogy minden újabb csatározás csak békóik súlyát növeli a különben is rögös és tövisekkel rakott lelkészi pálya útjain. És mit szóljak azon félszeg felfogáshoz, me­lyet Sz. B. úr a paritas elvéről nyújt s azon ideges félelemhez, melylyel a valódi paritas iránt is viseltetik? A paritas ez új theoriája szerint a világi és egyházi elemet lélekszám arányában illetné meg az egyház ügyeibe való befolyás, miből az

Next

/
Oldalképek
Tartalom