Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-09-04 / 36. szám

Harmincadik évfolyam. 36. sz. Budapest, 1887. szeptember 4. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. SZERKESZTO-és KIADÓ-HIVATAL IX. ker. Kinizsy-utca 29. sz, am. Előfizetési dij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija : 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdi külön 30 kr. Teljes számú pélcLám.yokikia.1 min.cLigr szolg-álHat-ULnk:. Visszhang a „Szelid polémiádra. „Codificatio az erdélyi egyházkerületben* című cikkemet a Kolozsvártt megjelenő >

Prot. Közlöny4

kiváló figyelmére méltatta. Előbb maga a szerkesztő, Szász Gerő egyházkerületi főjegyző úr, emlékezik meg róla, azt írván, hogy „a ki így beszél (már mint én beszéltem a nevezett cikkben), az forradalmat akar, lázít, törekvése kompromittálni az erdélyi egyházkerületet * (1. 24. sz.) Majd Szász Béla egyetemi tanár, igazgató-tanácsos és konventi képviselő úr veszi éles bonckés alá szerény dolgozatomat és >

Szelid polémiádnak nevezett hatszámos cikksorozatában kereken kimondja, hogy én roszakaratú, tájékozatlan és tudatlan pap vagyok, a kinek számára póttanfolyamot kellene rendezni az erdélyi és dunamelléki egyházkerületek alkotmányos szervezetének megismertetése végett. (Lásd u. a. lap 25., 27., 28., 29., 30. és 31-ik számait.) Rajtam is teljesült tehát a közmondás szava: „Szólj igazat s betörik a fejed.c

Mert hogy igaz dolgokat tartalmazott cikkem, azt épen ez a menydörgő hang és ez a >

szelid*-nek keresztelt bunkós polémia bizonyítják leginkább. Nem szándékozom, mert egy magamféle névtelen kis emberhez nem is illenék, oly magas állású férfiak leckéztető modorában szólani, mint Szász Gerő és különösen Szász Béla urak tevék, Í ámbár erre, az ellenem használt kemény kitételek és indokolatlan kifakadások által egészen följogosítva érezhetném magamat. Én csak némi j visszhangot akarok adni a >

Szelid polémia* dörgedelmes szavaira, mintegy újabb igazolásául annak, hogy az erdélyi codificatióról irott cikkem valóságot tartalmazott. A Szász Gerő úr odavetett nyilatkozatára alig van egy pár szavam. Jupiter tonans haragos mennyköveivel ugyan kinek volna bátorsága szembeszállani ?! Inkább elismerem, hogy agyon vagyok ütve, s így biztos lehet a főjegyző úr, hogy lázítani vagy forradalmat csinálni többé nem fogok. Még a vélemény szabadságának tiszteletben tartását se hangoztatom vele szemben, mert tudom, hogy ő annak, úgy szép költeményeiben és prédikációiban, mint az egyházi és politikai sajtóban, ennek előtte sokszor és erőteljes kifejezést adott. De Szász Béla úrnak tüzetes felelettel tartozom, már annálfogva is, hogy dolgozatomat beható tárgyalásra méltatta, irván reá, róla, felőle, belőle, körülötte és mellette egy 6 számra kinyúlt olyan vezércikk-sorozatot, melynek csupán hosszú körmondatai is teljesen le- és megkötik az olvasó figyelmét. Előre kijelentem, hogy tisztelt ellenfelemet sem az agyonbészélésig vitt hosszadalmasság modorában nem követem, mert régi, de örökérvényű igazságnak tartom a „simplex et brevis est dictio veri* elvét; sem azt a folyvást gyanúsító, mindig az iró kilétét kutató személyeskedő eljárást nem tartom csekélységemhez illőnek, melyet Sz. B. úr talán előkelő egyet, tanári állásából kifolyólag vélt mengedhetőnek. Pusztán a lényeges kérdésekre szorítkozva és egyenesen a tárgy mellett maradva akarok reflektálni a „Szelid polémiádnak nem mindenik, csak néhány sarkalatos botlására. Azt állítottam a codificatióról irott dolgozatomban, hogy az erdélyi kerület a maga speciális intézményeinek fenntartásában túlságosan conservativ álláspontot foglalt el, nem simult, nem alkalmazkodott a többi kerületekhez, s ezen eljárása által a korábbi válaszfalakat még inkább megerősítette. Ennek bizonyítására ismertettem az erdélyi speciális intézményeket, névszerint: a püspöki vizsgálat alatt álló egyházakat, a sok gondnokságot, az igazgató-tanácsot, a kerületi gyűlés szervezetét, a directori intézményt, a püspöki széket, a papok próba-prédikálását stb. stb., mint a melyek Erdély alkotmányát a mi kerületeink alkot-