Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1887-08-28 / 35. szám
lépéssel tovább haladt, amennyiben három éven át évi 350 frttal javíttatik a fizetés. Egy kerületi világi tanácshirói állásra új szavazás rendeltetett el Kovács Ferenc (271), Komjáti Béla (94) és Vállyi Árpád (20) közt. A szavazatok f. é. dec. 31-ig adandók be. Körösi Sándor országgyűlési képviselőnek a jogtanári székről való lemondása elfogadtatott, nyugdíjának kérdése a tanárkarhoz utasíttatván. A folyton betegeskedő Bethlendi Endre helyettesítését Menyhárt János és Dicsőfi József vállalták el. A debreceni főgymnasium ügye komoly megvitatás tárgya volt ismét. Ugyanis a vallás- és közokt. miniszter, hivatkozva azon körülményre, hogy az egyes osztályok népessége a törvényben megállapított maximumot (65) a mult évben is meghaladta, azon alternatívát állítá fel, hogy vagy minden osztály mellé parallel szakasz állíttassák, vagy pedig a tanulók felvétele korlátoztassék. Mivel pedig az első követelmény teljesítését a vagyoni helyzet nem engedi meg, a jövő iskolai évre vonatkozólag azon intézkedés történt, hogy az I., II., VII. s lehetőleg a VIII. osztályok mellé parallel szakasz állíttatik, a többi osztályokra nézve pedig akkép korlátoltatik a felvétel, hogy másvallású tanulók csakis akkor fogadtatnak el, ha a reformátusok száma a törvényes maximumot meg nem titi. Ugyancsak a jövő iskolai évre Szentgyörgyi Kálmán és Papp Gusztáv segéd-, dr. Halász Sándor pedig helyettes tanárul megerősíttettek. A tápintézet az 1888 /í ( . iskolai évben új épületben új szervezetet nyer. A természetrajzi gyűjteményekről leltár készül; az oratorium tetőzete pedig Petz Sámuel terve szerint alaposan renováltatni fog. A br. Baldácsy alapítvány mult évi jövédelméből kerületünk részére jutott 2500 forint következőleg osztatott fel : 800 forint a püspöki hivatal dotatiójára, 680 frt a pusztuló egyházak, ugyannak 680 forint a lelkészözvegyek és árvák segélyezésére, végre 340 forint a csekélyebb fizetésű lelkészek gyámolítására. Kívánatos dolog lenne, ha ez alapítvány jövedelmének egy részét a kerület évről-évre tőkésítené s így idővel ugyanazon célokra hasonlíthatatlanul nagyobb összegeket fordíthatna. A segélyegylet 2000 forintot osztott ki 35 szegény egyház között. Az * And aházi— Szilágyi* nevelő-intézetbe Paksy Béla, Magyari Adorján és Rhédey István I. gymn. osztályba menendő tanulók vétettek fel. Legvégül szólok a gyűlés legfontosabb és legérdesebb tárgyáról, mely a második napot egészen igénybe vette: a tanárválasztásokról. A büntetőjogi tanszékre 8 pályázó jelenkezett, kik közül azonban dr. Szigeti Lehel még a jelölés elő't visszalépett. A főiskolai tanárkar azon körülmény miatt, hogy a jogtanárok közül egyetlenegy tartózkodott a szünidő alatt Debrecenben, ajánlási jogával, illetőleg kötelességével nem élhetvén, hosszas vitát okozott azon kérdés, hogy ezen alaki hiány miatt ne halasztassék e el még egy évre a választás. A többség oda döntött, hogy az iskola érdekében a választást már most meg kell ejteni és pedig akképen, hogy a közgyűlés a pályá zók jelölésére, kérvényük beérkezésének sorrendjében, titkosan szavaz. Ekkép dr. Pápay, dr. Bakos, dr. Kovács Pál, dr. Ozory és Kóródy Sándor egymásután szavazás alá bocsáttatván s a szükséges többséget megnyervén, az utánok következő két pályázó, kiket a tanárkar szintén teljesen képesítetteknek nyilvánított, nem jelöltethetett. A jelelés megtörténte után dr. Pápay Imre és Kóródi Sándor kijelenték, hogy magukat választás alá bocsátani jelen körülmények között nem óhajtják, így tehát dr. Bakos, dr. Kovács Pál és dr. Ozory maradtak jelöltekül. A tanárválasztó küldöttség (8 a kerület, 8 a debreceni egyház részéről) 12 szavazattal 4 ellenében, melyet dr. Kovács Pál nyert, dr. Ozory István debreceni gyakorló ügyvédet választá meg jogtanárúi. Sokkal hamarabb ment a gymnasiumi classica-philologiai tanszék betöltése. Az öt pályázó közül egy, mivel okmányait nem kiildé be, figyelembe nem vétetvén, a többiek következő sorrendben ajánltattak az illető tanárkar által r 1. Dóczi Imre. 2. Katona Mihály. 3. Vozári Gyula. 4. Faragó Bálint. A közgyűlés ezen ajánlatot hasonló sorrendben jelölésnek nyilvánítván, Dóczi Imre nagykőrösi tanár 16 szavazattal, tehát egyhangúlag megválasztatott. E hó 27-én szombaton lelkészavatás leend, melyre eddig 44 lelkész és tanár jelentkezett. Az egyházi beszédet Dicsőfi József debreceni theologiai tanár fogja tartani. Önvédelem. (Folytatás.) Kifogást emel továbbá biráló a bővített és szűkített hangközök miatt. A tankönyvek ezek használatában óvatosságra intenek. Nézzük meg tehát, ki óvakodott tőlük jobban? Az én művemben 178 Chorálnál 78-szor, Nagy K. Karénekeskönyvében 164 letételnél 81-szer, Oláh és társa »Templomi és Temetési Karénekek« című művében pedig 120. kidolgozásban 46-szor fordul az elő, pedig az utóbbi mű II. részében látható 90 dallam csak három, és nem négy szólamra van alkalmazva. De nem kisebb arányban találjuk azt Bach »371 Choralgesánge* című művében sem, mert a következő számú Chorálok mindegyikében meg van ez egyszer vagy kétszer: 3., 4., 6., 7., 8., 9., 10., 12., 13., 17., 18 , 21., 22., 24, 30. stb. De nézzük tovább az alhangnak kifogásolt heted lépését lefelé. Bachnál megtalálható az a 29, 43., 58, 107., 179., 190., 270., 277., 345. és 346. számok alatt, a Karénekeskönyvben a XCII. és LXXXV. Zsoltárok dallamainál; Oláh úr könyve I. kötc.t 26. lap 13. és 15-ik íitenyeiben, szünjegy után alkalmazva pedig a 24. lap utolsó ütenyében is, továbbá Z--asskovszky »Enektárában« a 3., 115., 145. és 179. s/.ámú éneknél, ugyancsak ezen szerzőnek »Gyakorlati Orgonász* című művében feldolgozott hat ének közül az elsőben. De nemcsak Choraltételeknél, hol pedig az alheted lépés a dallam lassú mozgása alatt elég könnyen található, hanem gyorsabb mozgású ének műveknél is elő szokott az többször fordulni. Látható ez Gluck és Thern neve alatt például a Bartalus és Gyertyánfy »Négyes dalok Zsebkönyvében« a 2., 114. és 116. lapokon. Otödmeneteket és keresztállásokat is talált biráló művemben. Valóban az ötödmenet úgy hangszer- mint vocal-zenében, a keresztállás pedig énekművekben nagyon lényeges zenei hiba. Ugy látszik azonban, hogy Oláh K. úr zenetanár létére nem tudja, vagy művemmel szemben legalább is nem akarja tudni, hogy úgy az oktáv-és quintmenetek, mint a keresztállás meg vanak engedve sztinjegyek és fermáták (zenei nyugjelek) után, tehát a záradék és kezdő hangzatok között is. Utalom azért bírálót a Heinze által irt, Egner által tanítóképezdei használatra átdolgozott »Osszhangzat és Zenetan* című mű 52-dik, továbbá Lehmann »Theoretisch-praktische Harmonie- und Comp isitionslehre* című munkájának 23. és 43. lapjaira, hol e tekintetben teljes meggyőződést szerezhet magának. Különben Nagy K. Karénekes*
