Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1887-08-28 / 35. szám
könyvében dallamsorok közt a nyolcad- és ötödmenet 32-szer, Oláh úr művében hétszer, keresztállás sorok közt Nagy K.-nál 13-szor, Oláh úrnál hétszer jő elő. Bach művében is sokszor találkozunk mindkettővel. Dallam folyama alatt előjövő ötödmenetet is szeretne bíráló Chorálkönyvemben felmutatni, nevezetesen az LI. és CXIII. zsoltárokban, valamint Uram a töredelmes kezdő éneknél. Ismét tudnia kellene pedig neki, hogy itt nem tiszta, hanem vegyes ötödmenetekkel van dolgunk, melyek felfelé irányuló mozgásban sem tilalmaztatnak. Ilyen ötödmeneteket lehet szemlélni Nagy K.-nál aXCI. zsoltár hetedik, s a 3-dik számú temetési ének ötödik sorában. Olah úr és társa művében pedig az I. Rész 4. és 5. lapja s a 31-edik lap hatodik és hetedik ütenye közt. Bach művében rövid lapozgatás után az I., 23., 26., 37., 40., 41., 275. és 282. számú énekeknél találtam felfelé haladó vegyes ötödmenetet. Ábrányi »Összhangzattanának« 197. lapján felhozott utolsó hangjegypélda pedig tökéletesen egybevág a CX11I. zsoltár kifogásolt, hangzati alakulásával. Idevonatkozólag ezt írja Ábrányi »Összhangzattanának® 103. lapján : »Ha nem két tiszta ötöd következik egymásután egyenes mozgásban, akkor az ily menetek úgy kétszólamúlag, mint hangzati tömegben is megengedhetők, még pedig az újabb gyakorlati irály szerint úgy lefelé, mint feljelé.« S ez azon »Összhangzattanban® van megírva, melyet Oláh K. úr tanítványai kézikönyvül használnak I Egy hét záradék ellen is kifogást emel bíráló. A 26-ik dicséret második sorának s a LXIV. Ének negyedik sorának záradékával megegyeznek Nagy K. Karénekeskönyvében a következők: XXXIV. 3., XL. 5., XLI. 3., XLIV. 5., CXXII. 4., CXXX. 6., CXXXII. 2., Istennek sz. fia kezdő ének negyedik,' 173-ik dicséret harmadik, és 176-ik dicséret első sorainak záradékai. A 65. és 76-dik dicséretek felhozott soraiban szándékosan nem alkalmaztatott általam zárlat, mert e sorokat a g> ülekezet a következő sorokkal rendesen egybekötvén, ezt jeleznl~c>hajtottam. De ha ezen egynehány záradák ellen csak azért szólalt fel Olah úr, mert sem egész, sem fél zárlatot nem adnak, ugyan mit mondjunk Nagy Károlynak a XCIII. zsoltár harmadik és 146-ik dicséret hatodik sorának zárlatára, hol azonnali feloldást vagy továbbvitelt követelő dissonans (uralgó hetes) akkord van alkalmazva ? A cikk további folyamán biráló az egyházi hangnemekről írt rövid ismertetésemről kicsinylőleg nyilatkozván kérdésbe teszi, hogy »ha már mindeíeket tudod, mi hasznát veszed?* Hát legelsőben is azt, hogy a ki ezen ismertetést figyelmesen végig olvassa, s ennek alapján a régi énekeskönyvek hangjegyzéseit átvizsgálja, nem fog oly nyilvánvaló tévedés áldozata lenni a zsoltárdallamok hangnemeinek meghatározását illetőleg, mint biráló. A hely szűk volta s. e becses lapok iránya nem engedik meg, hogy bírálónak tévedését a felhozott dallamok hangnemeire vonatkozólag rendre kimutassam, csak egy pár megjegyzésre szorítkozom. A XCI. és C1V. zsoltárokat pl. épenúgy látjuk hangjegyezve a régi zsoltátokban, mint az Oláh úr által doriakúl e'fogadott V., VIII, IX., X, XX, XCII, CXXV, CXXVIII, CXXX. zsoltárok dallamait, t. i. előjegy nélkül D vagy A (ötöd) kezdettel, mégis azon dallamot biráló aeoliaknak (moll) tartja. Hiszen ez esetbbn a b előjegynek kitéve, s a dallam folyamán H helyett mindig 5-nek kellene előfordulni! Próbálja meg azonban bárki is a CIV. zsoltárt a bíráló nézetéhez képest D aeoli (moll) ; zerint a b előjegy kiírásával tenni fel, meg fogja látni, hogy a kitett előjegy hatását a dallam folyamán mindenült meg kell szüntetni visszaállító jegyek kiirása által. Abból pedig, hogy a frigi hangnemeket biráló következetesen aeoliaknak (moll) nevezi, azt lehet következtetni, hogy a friginek még jogosultságát is megtagadja. Hogy pedig a XVIII, XXIII, XXXIV. és XCVI. zsoltárok dallamait a régi hangjegyzések alapján én Ís doiiaiaknak tartom, tudná biráló, ha hangnemi ismertetésemet nagyobb figyelemmel olvasta volna végig; sőt annak indokolását is megtalálta volna, miért lettek ezek a XXVIII, XL. és LXXX zsoltárok dallamaival együtt moll hangnem szerint előjegyezve. Bizonyára egyedül a régi hangjegyzések adnak nekünk szilárd alapot a zsoltárdallamok hangnemének biztos meghatározására nézve. A mennyiben pedig a dallamokat illetőleg jónak látta birá'ó a revideált Énekeskönyvre is hivatkozni kötelességemnek tartom annak dallamátirására lehetőleg röviden elmondani szerény véleményemet, s ezt itt annálinkább helyénvalónak tartom, mert az alábbi sorok folyamán kellő magyarázatot fog találni a szíves olvasó arra nézve is, hogy miért támaszkodtam inkább a régi énekeskönyvek, mint az s>új zenerendszer alapján« kidolgozott revideált énekeskönyv hangjegyzéseire. (Folyt, köv.) Szügyi József, orgonista-kántor. RÉGISÉG UK. Bornemisza Péter dunavidéki első református püspök élete és munkái. (Folytatás.) 2. Első része az Evangeliomolcbol es az Epistolakból való tanosagoknak. Mellyeket az keresztyeneknec GyiÜekezetibe szoktanac prédikálni minden ünnep nap. Kit az Vr Jesosnak lelke altal az egyengyen keresztyeneknec idueosseges tanusagokra ira BORNEMISZA PETER, Pestifi. Keolt Semptereol 1573. 4. r. 460 levél. Ajánlja latinul: gróf Salm Gyulának, és magyarul: Salm nejének, Bethlenfalvi Thurzó Erzsébetnek ; az ajánló levél is Semptén kelt 1573. octóber i-sőjén Evangyéliomi magyarázatait ezután már a maga semptei nyomdáján nyomatta ki, melyek ily renddel következnek.3 2 ) 3. Ma sic Resze. Az Evang el iom okból és az Epistolakból való tanosagoknac. Mellyeket az Keresztyeneknec Gyülekezetibe szoktac prédikálni minden ünnep nap. Kit az Wr Jesusnak lelke által az egyengyen keresztyeneknec iduesseges epeulettjekre, ira BORNEMISZA PETER. Johan : XV. Ha en bennem maradtok és az en beszedim meg maradnac ti bennetec : valamit akartoc kerjetek, es meg leszen tinektec. Keolt Semptereol 1574. 4. r. 718 levél. Ajánlja latinul Alsó-lindvai Bánfi László Szala vármegyei főispánnak és magyarul nejének Somi Borbálának. Ezen műve 664, levelén következőleg ír Bornemisza: »Most is sokakon rettenetes kisérteteit lattiuk az eordeognek, szintén az tájban hogy ezeket irám, hozának hírt egy asszonyról, ki midőn életében jeles hitű és szent életű volna, halálakor lelkipásztorának nagy jajjszóval panaszkodott kárhozatyáról; kit midőn bíztatna az pásztor és emlékeztetné régi hitéről ezt feleli : hogy noha volt hite, de kicsipték azt, s hinne ha lehetne. Ezt hallván térdre estek az hívek s a midőn imádkoztanak volna erette, ottan megvidulva mondá az sereg ördög-82 ) Szabó Károly: »Régi Magyar Könyvtár* című művéből merítvék. Minden munkáját, ritkaságuk miatt, még nem láthattam.
