Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-08-28 / 35. szám

zékenyülten, könnyezve emlékezett vissza azon kies balatoni tájra, hol ő a szegény fiatal pap pályáját megkezdette és felejthetetlennek mondotta ama szeretetet, buzgóságot, ragaszkodást, melyet első hívei között tapasztalt. A szép jelenetnek méltó kiegészítője volt az, midőn Matisz Károly vezetése alatt Karsay püspöknek 12 volt segéd'elkésze tisztelgett s egy értékes ezüst serleget adott át neki szeretetük és ragaszkodásuk jeléül. Az ünnepeltnek rendkívül jól esett az »uram öcsém«-eknek kegyeletes megemlékezése. A győri ev. református gyülekezet nevében Pereszlényi János lelkész tisztelgett. A téthi ág. ev. gyülekezetét üdvözletét Horváth Samu lelkész tolmácsolta s kiemelte az érdemeket, melyeket a nagynevű püspök e gyülekezet körében magának szerzett 28 éven át ott teljesített lelkészi szolgálata alatt. Végül a győri ág. ev. gyülekezet presbyteríuma mutatta be Izsó Vince ág. ev. lelkész vezetése alatt tiszteletét és fejezte ki örömét a felett, hogy közvetlen a magukénak mondhatják azt, s ő vele dicsekedhetnek, ki az egész protestáns Magyaroszágnak dicsekedése és méltó büszkesége. A püspök hangsúlyozta válaszában, hogy győri hívei lesznek ezután is azok, kik, míg Isten életének kedvezend, gondoskodásának legelső tárgyai, mert mélyen érzi a felelősséget a reá bizott nyájért. A tisztelgők után, a kik mindegyikének teljesen ad hominem válaszolt az agg főpásztor, egy emelkedett hangulatú beszédben rövid visszapillantást tett ő maga saját életére és lelkészi működésére. Mélyen meghatva mondotta el, hogy annál az oltárnál, a mely előtt áll s annál a keresztelési medencénél, mely mellette van, vétetett fel 1814-ben a szent keresztség által a Krisztus hívei közé, itt avattatott lelkészszé és később püspökké, s különös örömére szolgál, hogy ma itt ünnepelheti 50 éves működésének jubileumát. Vezére működésében mindig lelkiismeretének hangja volt, s e hang ma is megnyugtatja, hogy bár nem tartozott az öt talentumos szolgák közé, mégis az Úrtól nyert ajándékot nem ásta el, hanem azzal hívei javára nagy igyekezettel sáfárkodott. Lelkészi pályájával egyidejűleg kezdődött közpályája is. 1839-től fogva mindig ott szerepelt a közélet terén is, a mennyiben azóta egyetlen egyetemes gyűlést sem mulasztott el. Szemere Bertalan külföldi utazását olvasva, ennek hatása aJatt született meg nála a gyámolda eszméje. Egyszerre indult meg indítványa folytán Tiszántúl és Dunántúl ennek létesítése iránt a mozgalom, de míg amott csak csirában maradt az eszme, addig itt testet öltött 1846-ban. Majd hálás köszönetet mondva az egyházkerületnek, a jelen volt küldöttségeknek és a győri gyülekezetnek a megtisztelő kitüntetésért buzgó imát rebegett az egek Urának, kitől annyi éven át kegyelmet vett kegyelemért. Ezután Káldy Gyula néhány meleg szóval zárta be a gyönyörű ünnepélyt. A díszgyűlés után a jubiláns lakásán tisztelgett a Győr városi hatóság Zechmeister Károly h. főkapitány vezetése alatt, Zalka János megyei püspök képviseletében Szilágyi Gáspár jószágigazgató, a bencések főgymnasiumának igazgatója, Kenessey Béla a budapesti ev. ref. theol. akadémia tanári karának és a »Prot. Egyházi és Iskolai Lap« nevében, Fischer Gusztáv főrabbi az izraelita hitközség képviseletében. Itt nyújtotta át a tolna-baranya-somogyi esperesség a bonyhádi gymnasium rajztanára által készített arcképét a jubilánsnak, Sántha Károly ódája kíséretében, mely díszes albumba kötve, művészi kalligrafiával írva, adatott át. Itt tisztelgett a győri gyülekezet tanítói kara is Fadgyas Pál vezetése alatt. A fogadás körülbelül déli 11

/2

óráig tartott. Délután 2 órakor a Redoute teremben ünnepi lakomára gyűlt össze, mintegy 254 főből álló nagy közönség, lelkészek és világiak felekezeti különbség nélkül, a város és vidék előkelő világa. A pohárköszöntők sorát Káldy Gijula nyitotta meg, Ő Felségére emelve poharát. Majd báró Prónay Dezső szólott igen szellemesen, verbunkos püspöknek nevezve Karsayt, ki nagy tehetségével annyi áldozatra kész hivőt tudott toborzani az egyház számára. Azután Karsay éltette az egyetemes főfelügyelőt, gróf Battyáni főispán Karsayt, mint győrvárosi képviselőt. Kiss Sándor a főispánra emelt poharat, Bognár Endre Papp Gábor püspökre, Papp Gábor Karsayra, Gyurátz Ferenc a katholikus klérus képviselőire, Reuchek Antal győrszigeti plébánus Karsayra, Czékus István ugyan ő rá stb. Távirati üdvözleteket küldtek: Geduly püspök, a b.-csabai esperesség, Fabiny Theofil miniszter, br. Radvánszky Béla, özv. Székács Józsefné, Domanovszky tanár, Ivánka Imre és még többen. A lakoma 5 óra felé ért véget. Karsay Sándor ág. ev. püspök tettekben gazdag élete nyílt könyvként áll mindenki előtt. Elete könyvének lanulmányozása sok és gazdag tanulságot nyújthat. Működésével maradandó emlékeket állított nevének; nemes, fennkölt jellemével az összes protestánsok előtt nagy tiszteleteit vívott ki magának ; szerető szívével mindeneket, kik csak valaha érintkeztek vele, magához fűzött; eszélyes tapintatosságával a mire csak kezet vetett, azzal célt is ért és példás családi életével mindenek előtt világolt s méltóvá tette magát a feltétlen tiszteletre és becstilésre. Örömmel és teljes tisztelettel üdvözöljük őt mi Ís jubileuma alkalmával áldást kívánva életére és kérve az egek Urát, hogy tartsa őt meg ad multos annos egyháza és hazája javára ! y—a. A tiszántúli egyházkerület nyári közgyűlése. Rég nem emlékszünk ily aránylag kevés tárgyú s rövid tartamú közgyűlésre. Négy nap alatt végeztek a tárgyakkal, melyek közt egyetlenegy fegyelmi ügy sem fordult elő. Augusztus 20. és 2 1. napjain lelkészképességi vizsgák tartattak. A második vizsgára 32, az elsőre 10 ifjú állott elő. Amazok közül Sass Béla, Brassai Károly, Kutass Bálint és Dobi Mór, — emezek közül Kövendi Dénes, Fogarasi Bálint és Csák Aladár vizsgáztak kitüntetéssel. Átalában véve megelégedését nyilvánítá a bizottság a vizsga eredménye felett. A közgyűlés f. hó 22-én nyílt meg az ősz püspök Révész Bálint megható imájával, kivel Vállyi János főgondnok osztá meg az elnöklés terhét. Az esperesi kaiteljes számban jelen volt, a gondnokok sorából azonban több kiváló férfiú hiányzott. Egyházi elnök rövid megnyitó beszéde után csakhamar kezdetét vette az érdemleges tárgyalás, melynek folyamából csakis a közérdekű pontokat említjük itt fel. Bejelentetett, hogy a francia reformátusok saintquentini zsinatán, egyházkerületünk meghivatván, püspök úr egy meleghangú s francia hitrokonaink által rendkívüli örömmel fogadott levélben üdvözölte a hugenották derék utódait. A prot. irodalmi társulat támogatására 2000 frtot ajánlott meg a kerület, melynek 5%-os kamatát fogja évenkint fizetni. Az egyházmegyékben ís szépen szaporodnak az ajánlatok, így például csak a heves nagykunsági egyházmegyéből is eddig 6 egyház és egy lelkész ajánlottak 100--100 frtos alapítványt. Az ének- és zenetanári tanszék állandósítása egy