Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-01-23 / 4. szám

Jelen voltunk az irodalmi társulat előkészítő értekezletein, nagy figyelemmel kisértük a tanács­kozásokat s így azt hisszük, hogy némi illetékes­séggel szólhatunk a vitás kérdéshez. Balogh F. kartárs magyarázatára felvilágosítólag kijelenthet­jük, hogy a társulat pecsétjéül tervezett ^két egy­mást tartó kéz* sem az alapszabály-javaslatban, sem a tárgyhoz szólók értelmezésében nem csupán a hét protestáns egyház, hanem a hazai protestáns egyházak, tehát a reformátusok, evan­gélikusok és unitáriusok testvéri egyesülését je­lenti tudományos irodalmi téren. Nagy Gusztáv kartársunkat saját szép szavaival igyekszünk meg­nyugtatni, kinyilatkoztatván, hogy mi is rossz anspiciumnak tartanok egy prot. irodalmi társu­latra nézve, ha azzal kezdené protestáns tudo­mányos irányzatát, hogy felekezeteskedik s mint­egy az ellen protestál, hogy az unitáriusok is protestánsoknak tartassanak. Az előkészítő értekez­let az unitáriusokat sem elvből nem akarta kizárni, sem oly célt és működési programmot nem tűzött a társulat elé, melynek keretében ők velünk kö­zös akcióra ne következtethetnének; sőt midőn e kérdést a jan. 28-iki conferentián egyik jelen­volt szóba hozta, világosan kimondatott, hogy az egymást tartó két kéz a protestáns testvérek kéznyujtását jelentvén, az unitáriusok is felszólít­tatnak a csatlakozásra. Igaz, hogy a Budapesten tartott elő-tanácskozások az ő részvételük nélkül folytak le; de ez nem elvi kizárás okáért, hanem a miatt történt így, mert a különben is szűk körű értekezleten néhány fővárosi protest. irón kívül vidékről azok vettek részt, kik akkor itt időztek. Az értekezlet meg is állapodott abban, hogy a felhívás az unitárius egyházi testületekhez is el­küldessék s így ezek még a nyilvános előkészítés munkájából sincsenek kizárva. Az unitáriusok közreműködésétől B. F. kar­társnak nincs mit félnie. Saját álláspontja megen­gedi a velők való szövetkezést. Hisz maga írja, hogy az evangélikusokkal is ^a hitnek kellene egyesíteni, de annak az órája még nem jött el; egyesítsen hát a tudomány és annak közös műve­lése,€ Nos hát a tudomány egyesítő ereje az unitáriusokkal szemben is kívánatos és lehetséges. Ha igaz azon hallgatólagos föltevés, melyre az egész irodalmi egyesülés a priori alapíttatik, hogy t. i. az ágostai és helvét hitvallás confessionalis élei mellőzésével, a társulat a tudományos isme­ret és a történelmi mult közös s így egységben tartható alapjára helyezkedik: kérdem, vájjon ha a specifikus unitárius jellegtől eltekintünk, nem találunk-e a tudományban és a történelmi mult felderítésében oly közös pontokat, melyek alap­ján ők velünk s mi velők közös akcióra egye­sülhetünk ?! Csak ne kicsinyeskedjünk, csak ne akadjunk fenn képzelt nehézségeken, mert ak­kor semmire sem megyünk. Először lelkesedés, azután kitartás szükséges a dolog erkölcsi sikeré­hez s akkor ne féljünk, hogy a tettek elmarad­janak; de ne tévesszük szem elől, hogy ,a tett halála az okoskodás!* Nagy Gusztáv kartárs második észrevétele egészen gyakorlati és az irodalmi társulat kiad­ványainak módozataira vonatkozik. Fél, hogy az irodalmi társulat aláírója kap majd > monográfiá­kat, forrásmunkákat, felfedezett és felfedezendő adalékokat fölös számmal, míg úgy meg nem szökik ettől is, mint a megboldogult > Theologiai Könyvtár*-tói. . . A magyar prot. nagy közönség igen szívesen vesz egy kidolgozott ^Magyar pro­testáns egyháztörténet*-et vagy ebből oly formán feldolgozott részleteket, minőket Révésztől bi­o runk; de a forrás-munkáktól s adalékoktól, me­lyekre az egyháztörténész vágyva-vágy, hogy megírhassa azok alapján történetét, a nagy kö­zönség futva-fut.* Teljesen igaza van a tisztelt kartársnak; de kérem vegye megnyugtató tudo­másul, hogy az előkészítő értekezlet e praktikus körülménynyel öntudatosan és gyakorlatilag szá­mot vetett. A könyvkiadványok a közönség szük­ségeinek szem előtt tartásával fognak eszközöl­tetni. Lesznek a közönség számára való művek, theologiaiak és történelmiek és lesznek a szak­közönség számára való szakművek; de ez utób­biak csak azon esetben indíttatnak meg, ha a társulat pénzereje megengedi. Épen azért szeretne a társulat, nagy alapítókat és Maecenásokat gyűj­teni, hogy szűkebb köröket érdeklő szakmüveket is kiadhasson ; mert ahhoz, hogy általános érdekű kiadványai az aláirók utján is megélnek, tekintve a társulat iránti előleges érdeklődést, miről az ismertetetett lelkes felszólalások is szép tanúságot tesznek, a kezdeményezőknek elég alapos a re­ményük. Ennyit egyelőre némi felvilágosításul az irodalmi társulat ügyében megjelent észrevéte­lekre. Szöts Farkas. TÁRCA. A legújabb theologia történetéből. (Folytatás.) Ezen negativ mozgalom sajátszerű fokozatot mutat. Mindenekelőtt a keresztyénség, mint történeti kijelentés rontatik le Strauss által, a vallás fogalma általában véve Feuerbach által, ki annak lényegét a leggyülöletesebb módon eltorzította s végül a szellemnek, mint önálló sub­stantiának fogalma a materialismus által, úgy hogy a pantheismus útján jutott ezen balpárti hegelianismus a materialismushoz. A keresztyénségnek, mint történetileg kijelentett vallásnak lerontása Straussnak Jézus életéről

Next

/
Oldalképek
Tartalom