Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1887-08-14 / 33. szám
élőket is, kik ezen intézetet így is megteremtették és dajkálták 1 Náluk nélkül még ennyink se volna. Még merészebb számításon nyugszik a tanáii nyugdíj-alap. Merész számítás volt (1878. jegyzőkönyv 14. lap) a Királyföldy tőke után 7—8n /0 biztos s örök jövedelmet felszámítani, a minthogy 1878-tól kezdve a pénztárba még egy évben sem folyt be az ott »biztosnak® előirányzott s biztos számításon alapulónak állított 1394, illetve 111 5 frt. Mégis ezen jövedelmi forrásból ugyancsak az 1878. gyűlés sebtében évi új kiadásokat rendszeresített, melyek az előirányzott, de mint mondám, az előirányzott összeg nagyságában eddig még egy évben be nem vételezhetett jövedelmet teljesen felemésztették. Be is állott a pénztárban a nehézség, a főtanodaiban azonnal, és folytonos panaszokra szolgáltatott okot, rendkívüli műveleteket tett szükségessé. Hadd mutassam be előbb ez utóbbiakat. 1877-ig a képezdei pénztárból s az államsegélyből a hó alatt a pénztárból évenkint beutalt Összeg volt 300, illetve iooo frt ; e pénztárt, mely évi rendszeresített jövedelméből rendszeresített kiadásait fedezni nem bírta, 1878. képesnek declarálták arra, hogy a rendszeresített évi kiadások 1920 frttal emeltethettek. És már 1879-ben a főtanodai jövedelmek nélkülözhetetlen szaporítása végett a képezdei járulékot 1400 forintra kellett felemelni, holott az 1878. jegyzőkönyvből csak 940 forintot tudok kiböngészni. Es csak 1886-ban lehetett ezen 1400 forint évi járulékot 930 frtra leszállítani, (mivel a főtanodai pénztár terhére nyugdíjazott egyénnek 315 forint nyugdíját a halai beszüntette), — de az államsegélyből eddig beutalt IOOO frt járulékot azonnal egyszerre 1200 frtra kellett felemelni. E mellett a főtanodai tőke, mely 1879-ben 19,3 14 forintot tett, 1886-ig leapadt 16,689 frtra. íme a rendkívüli műveletek. A forduló sarkpont az 1878-iki határozat. S most halljuk a panaszos feljajdulásokat, melyeket az egyházkerületi jegyzőkönyvekből lehetőleg szórólszóra fogok idézni. 1878. Pénztár in floribus! »A rendes évi kiadást 1920 frttal szaporítani lehet, van reá biztos fedezet.« Már 1879. (jegyzőköuyv 21. lap.) >a bevételek és kiadások közti egyensúly fentartható nem volt,« a miről a kerületi gyűlés megdöbbentéssel értesült, és soproni főtanodáját komolyan érintő ezen baj orvoslása céljából utasítja az esperességek elnökségeit, rendkívüli szigorú eljárásokra. 1880. jegyzőkönyv 34. lap. Sajnos tudomásul vétetik,« hogy a tanodai pénztár állása kedvezőtlenebb a közpénztárénál, a mennyiben ugyanis a mellett, hogy annak 700 frt előbbi adóssága nem volt törleszthető, ismét 1804 frt hiánylattal zárta számadását, mely nyomasztó állapotnak megszüntetése annyival siirgetősb, mert az egyes tantermek bútorzata olyan, hogy azoknak újonnan való felszerelése elodázhallanul szükségessé vált.® 1882. jegyzőkönyv 40. lap. »némi látszólagos javulás állott be,« de ezen eredmény csak a régi hátralékokból bejött jövedelmeknek köszönhető,« el Ís rendeltetett, hogy a hátralékok erélyes behajtása foganatosíttassák. A képezdei pénztár nem érezte azonnal az 1878. kerületi határozatnak érdekelt pénztárainkra gyakorolt s ezeknek egyensúlyát alapjaban megingató hatását. Háztartása még 1880-ban is akielégítő®, »de már felemlíttetik, hogy a ház fentaitására és tatarozására fordított költség, a betegápolás is nagy összeget képvisel.® Számadása még 1882-ben (1883. kerületi jegyzőkönyv 45. lap) kedvező eredménynyel volt zárható, az intézet épületében eszközölt átalakítás költségei nem hatottak zavarólag az egyensúlyra, sőt a pénzkészlet 181 frttal halad-a meg az előző évit, a mi az egyes kiadások apadásának köszönhető, valamint annak, hogy a tényleges kiadások a megállapított átalántételeknek mögötte maradtak. (Az 1880-iki fig) elmeztetés tehát nem veszett kárba.) De már 1884-ben megfeledkeztek e figyelmeztetésről s azt meg kelle újítani (lásd 1885. jegyzőkönyv 36. lap). Ugyanis *a pénztár mérlege határozott hanyatlást mutat, mely összesen 526 frtot képvisel, a pénztári egyensúly helyreállítása végett a képezdenél, az intézet femállásának kockáztatása nélkül, a lehetőleg legnagyobb takarékosság volna kifejtendő, és méltányos volna, ha a képezdei pénztárból eddig a lyceumi pénztár javára évenkint folyóvá tett 1400 frt segély jövőre leszállíttatnék.® Meg is történt, 300 forinttal leszállíttatott. Mégis az egyházkerület (1886. jegyzőkönyv 32. és 45. lap) már a következő évben az egyik tanári állomást 700 frt fizetés emeléssel dotálva egy másik tanár fizetését 200 frttal javította. Igaz, hogy ugyanazon lapon egy üdvösnek jelzett javítás elodáztatott, pénzügyi tekintetekből. Azt hallottam, hogy '2000 frt befektetést igényelt, de évenkint 600 frt költség-megtakarítást eszközölt volna. Ha igaz, a mit hallottam, risum teneatis, mert ily dolog nem nevetni való. Törvényerejű régi szokás egyhá/.kerületünkben, hogy a gyű'ési tárgyak eleve közöltessenek az egyházmegyékkel. Szükséges ez, hogy tájékozva legyenek az ügyek iránt, s oly képviselőket küldhessenek, kiknek itthon kifejtett nézeteikből meggyőződést, megnyugvást szerezzenek maguknak, hogy az egyházmegye nyilvánvaló közakarata szerint érvényesítik a kerületen szavazatukat. (Utasítás nem járja, tehát kell programmbeszéd 1) Ennek ellenére sem a tanári nyugdíj-szabály tervezete, sem az érintett rendszeresített kiadások iránti tervezet (pedig ezek nem valami mellékes, igénytelen tárgyak, hanem nagyon messzire kiható ügyek) tlőlegesen az egyházmegyékkel alkotmányos tárgyalás végett közölve nem lettek. Mint deus ex machina rögtön állottak elő az egyházkerületi gyűlésen ; egés/en váratlanul pattantak ki egy kerületi bizottság jegyzőkönyvéből. Az egyházmegyék nem tudták, nem tudhatták, minő terheket fognak involválni azon épen nem sürgős javaslatok, melyek képviselőik elé terjesztetnek, azt se sejtették, hogy elő fognak terjesztetni. Az egyházmegyei képviselők nem tudhatták vájjon kii'dőik akara'át híven tolmácsolják-e, midőn szavazatukat ott latba vetik. Ezt értettem, s így értettem, midőn fentebb azt állítottam, a bajnak oka a kiadásokra vonatkozó hamaros, eléggé meg nem hányt-vetett rendelkezés. A törvényes szokás mellőzésével létrejött határozatok birnak-e s mennyiben birnak jogi erővel, azt döntsék el a nálamnál avatottabb jogi szaktekintélyek. Magának az egyházkerületnek ebbeli nézete egy analóg esetben nem ugyan egészen világos, de eléggé érthető kifejezést talált az 1871. jegyzőkönyv 61. pontjában. Ugyanis az 1868. gyűlés egy tanárt brevi manu nyugdíjazott — a gyülekezeteket felszólítván, hogy a nyugdíjra szükséges összeget szavazzák meg. Néhány éven át elhúzódott szavazgatás után kitűnt, hogy a gyülekezetek a kerületet desavouálták. A kerület e sajnos eredményt, hogy t. i. a gyülekezetek a nyugdíjt nem szavazták meg, az illetővel közölte. Oh küldtétek volna c^ak le a törvényes szokás és kötelességek szerint az egyházmegyékhez tervezeteiteket megbirálás, alkotmányos tárgyalás végett, engedtetek
