Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1887-08-14 / 33. szám
volna csak időt, alkalmat azok megvitatására, azokfeletti gondolkodásra: majd megmondották volna, hogy 7 és 8°/0 -es jövedelemre alapított rendszeresített évi kiadás ép oly ingoványos alapon áll, mint a gazdának számítása, ki 1868. termésre és 6—7 frtos búza árra bazirozta gazdasága örökös kiadásait ; megmondották volna, hogy a mely pénztárból hasznos s bőven kamatozó beruházásokra 4°/0 -es tőkékből nem kerül, abból az évi kiadást 900 írttal emelni nem szabad; megmondották volna, hogy midőn életbiztosításoknál (p. első magyar), hogy egy 25 éves ember őo éves korában IOO frt nyugdijt biztosítson magának, egyszer mindenkorra 125 frtot kell lefuetnie, hogy midőn az osztrák-magyar első általános tisztviselő egyletnél, hogy egy 25 éves tisztviselő magának (családját nem értve bele) 900 frt nyugdijt biztosítson 30 év utánra, akkor 30 éven keresztül évenkint 122 frt 58 kr díjat kell befizetnie, hogy midőn vasúti társaságoknál a tisztek évi fizetésök 22°/0 -ját, fizetésfelemelésnél a különbözet 5O°/0 -ját fizetik egyszer mindenkorra, ezen felül évenkint 3% rendes fizetéséből, és csak így várhat 36 évi befizetés után oly nyugdíjat, mely évi fizetésével egyenlő; hogy midőn takarékpénztárak tisztviselőinek 30 évi szolgálat utánra nyugdíjképen adandó teljes évi fizetésök biztosítására évi fizetésöknek 25°/0 -át, hozzá fizetésjavításkor a javítási összeg 5o°/0 -át, ezen felül évenkint évi fizetésök 3°/0 -ját kell befizetniük a nyugdíj-intézetbe; hogy midőn (én úgy tudom) állami tisztviselők a 40 évi szolgálat után igényelhető, s évi fizetésökkel fölérő nyugdíjösszegre egyszer mindenkorra évi fizetésök 33 °/0 -át, midőn magasb fizetésfokozatba lépnek a javítás után ismét 33°/0 -ot tartoznak befizetni; hogy midőn kerületi gyámoldánk 300 forint egyszers mindenkorra való befizetés után csak 200 forint évi nyugdíjat biztosít : akkor, ha számításba vesszük is a kedvezőbb nyugdíj-feltételeket, melyeket a gyámolda nyújt, ha feltesszük is, de meg nem engedjük, hogy a biztosító-társaságok 50—6o°/0 biztos haszonra dolgoznának, akkor mondom, mégis 30 évi szolgálat után évi 900 forint nyugdíjat biztosítani , a tanári fizetés 13%-jának, vagy nem bánom 800 forint után 13°/0 és 300 frt utáni 30%-jának, tehát 194 frtnak egyszer mindenkorra való befizetése mellett: ez a nyugdíjösszeg előteremtésére a kerülettől oly tetemes összegeket követel, melyeket az, nem tudom, hogyan s miből keríthet elő. Im ezekben találom a bajok forrását, melyet távolról sem azért tártavi fel, hogy recriminatiókba bocsátkozzam, hanem hogy a baj okára figyelmeztetve, kimondhassam, hol, mikép lehessen, kelljen segíteni. (Vége köv.) A máramaros-ugocsaí ev. ref. egyházmegye nyári közgyűlése. A máramaros-ugocsai egyházmegye ez évi nyári közgyűlését Gsernák István esperes és Várady Gábor egyházmegyei gondnok elnöklete alatt Tisza-Ujlakon folyó hó 4-én tartotta meg. A gyűlés lefolyásáról az alábbiakban értesítjük olvasóinkat. Csernák István esperes segedelem kérő fohásza után Várady Gábor gondnok, elnök, esperes társa és a maga nevében is üdvözölvén az egyházmegyei közgyűlést, reámutatott ezen gyűlés legfontosabb tárgyára : a szigeti, illetőleg a máramarosi misszió-ügyre, ajánlván az egyházmegyei gyűlés figyelmébe a szigeti egyházközség által e tárgyban, statisztikai adatokkal alaposan támogatva előterjesztett s a tegnapi napon tartott előtanácskozmány által némileg módosítani véleményezett javaslatot, egyszersmind hangsúlyozta ezen missziónak úgy hitfelekezeti, mint magyar nemzetiségi tekintetből igen fontos feladatát, azon reményét fejezve ki, hogy az egyházkerületi gyűlés és a konvent, a domesztikának most még csekély ereje mellett is, haladék nélkül létesítendi e miszsziót, egyelőre legalább Máramarosmegye felső részében és Szigeten, nemkülönben Técsó'n, Huszton, N-Szóíló'sön, s később pedig kiterjesztendi védő szárnyait az ugocsamegyei hanyatlásnak indult azon szegény egyházak felé is, a melyeket nagyobb anyagi támogatás nélkül előbbutóbb komoly veszély fenyegetend. Beszéde végén köszönetet mondott az elnökség s az egyházmegyei gyűlés nevében úgy a tisza-ujlaki ev. ref. egyházközségnek, mint Tisza-Újlak város polgárainak az egyházmegyei gyűlés tagjainak szívélyes fogadásáért; egyszersmind kiemelte a tisza-ujlaki művelt közönségnek azon hazafias nemes tényét is, a melynél fogva a mult év őszén tűzvész által megkárosult szigeti Iyceum segélyezésére felekezeti, nemzetiségi különbség nélkül készséggel adakozott. Ezzel a gyűlést megnyitottnak nyilvánította. Első tárgya volt egyházmegyei közgyűlésünknek az egyházmegyei világi aljegyzőre adott szavazatok felbontása. Nyilvánosságra hozatván a szavazatlapok felbontására kiküldött bizottság által megállapított eredmény, kitűnt, hogy egyházmegyei világi aljegyzővé nagy többséggel dr. Lator Géza választatott meg. Ezután következett a tekeházai odiosus egyházi ügy megvizsgálásával foglalkozott küldöttség előterjesztése, mely alkalommal Biró Lajos, bizottsági előadó tárgyilagos, rendszeres, minden legkisebb esetet tárgyaló s arra határozott véleményt adó dolgozatban ismertette a tekeházai egyház évtizedeken fennálló s az egyházmegyei gyűlés türelmét fárasztó, sőt próbára tevő állapotának zűrzavarait. Várady Gábor gondnok indítványára egyházmegyei gyűlésünk köszönetet mondván a bizottságnak, a tekeházai zilált viszonyokat egész szomorú valóságában feltüntetett, lelkiismeretes munkálkodásáért, az egyes esetekre adott bizottsági javaslatokat módosítás nélkül elfogadta. Nagy Menyhért ottani lelkész nem lévén megelégedve a bizottság által javaslatba hozott, a/, egyházmegyei gyűlés által elfogadott intézkedésbe, a főt. egyházkerületre fellebbezett. Majd olvastatott a szigeti egyháztanácsnak a szigeti, illetve máramarosmegyei misszió-ügy érdekéken készített s a tegnapi napon szűkebb körű bizottságban tárgyalt s némileg módosítani kívánt tervezete. A szigeti egyháztanácscsal egyetértőleg, egyházmegyei közgyűlésünk akként látja jónak ezen nemzetiségi létérdekeinket is oly közelről érdeklő nagyfontosságú ügyet megoldani, hogy a M.-Sziget környékén idegen felekezet, sőt nemzetiség közt szétszórva élő ev. ref. hívek lelki gondozása végett Szigetre egy — a domesztikai pénztárból 200 forinttal fizetendő — segéd-lelkész állíttassék; a Tisza völgyén, ugyancsak ilyen felekezet, sőt nemzetiség közé ékelt ev. ref. hívek lelki gondozása s ev. ref. egyházunk kebelében való megtartása végett egy misszionáriusi lelkészi állomás szerveztessék a domesztikából fizetendő 800 frt javadalommal. A tervezet szerint ezen állomás központja Bocskó lenne. Egyházmegyei közgyűlésünk, a misszió-bizottság véleményével kapcsolatban, még ajánlja, hogy a técsői, huszti és nagy szőllősi lelkészek az általok teljesítendő misszionáriusi szolgálatok némi jutalmazásul 100—100 írttal díjaztassanak a konvent által. A misszió-ügygyel kapcsolatban kijelenti egyházmegyei közgyűlésünk, hogy
