Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1887-08-14 / 33. szám
hajlandók az iszákosságra, pedig figyelmeztet a bölcs: »ne nézzed a bort, mikor piros, mikor mutatja a pohárban az o szinét és mikor a pohárban pezseg, véqezetre mint a kigyó megmar és mint a mérges kigyó, megcsíp.« Vannak ezen kívül közöttetek, különösen a fiatalabbak között, kik bár itt buzgón látszanak imádkozni: kinn az Istennek elvét a parancsolat dacára hiába és becsmérlőleg veszik szájukra. Terjed nőitek között a fényűzés, pedig a bűnöket, ha elhatalmasodnak: megfékezni nehéz. Mindezek azt mutatják, hogy buzgóságotok dacára, nem hiányoznak e bűnök sem, a mi arról tesz bizonyságot, hogy nem lehet senki tökéletes, s gyarlóság nélkül egyikünk sincsen. Jusson e miatt eszetekbe az apostol szava: nem állítom, hogy a célt elértem volna és tökéletes volnék, sót igyekezem, hogy azt elérhessem. Iparkodjatok ezen hiányokat kipótolni. Az öregek figyelmeztessék a fiatalokat szavaikkal, példáikkal, hogy a tökéletesedésben elébb haladjanak s hogy ez a buzgóság megmaradjon, kérem reájuk továbbra is Istennek kegyelmét.« Oszödi beszédjének ez volt a menete : »Harmadnapja hogy a ti felnőtt leánygyülekezeteket, Szárszót meglátogattam és akkor néhány perc alatt hozzátok is jöhettem volna; de miután más juhaim is vágynák én nekem, azokat kerestem fel utamnak rende szerint és csak most értem hozzátok, hogy lássalak titeket, kiket már látás előtt szívem szerint szerettelek. Most örülök színről-színre látván titeket, kik már ezelőtt is voltatok atyai szívemnek tárgyai. Es én hálát adok az én Istenemnek, hogy ügyetekben tehettem valamit, annyit, hogy az reátok nézve kedvező leend. Hálát adok az én Istenemnek, hogy az iskola ügyben, mely fenyegetőleg nehezedett vállaltokra, szintén volt sikere szíves fáradozásomnak; de mindezt nem tulajdonítom az én gyarló és korlátolt tehetségemnek, hanem törvényeink igazságosságának, az azt alkalmazók lelkiismeretességének, különösen pedig az isteni gondviselésnek, mely ez ügyekben is segítségetekre jött, mint volt a régi időben is. Ez az isteni gondviselés eszközölte azt, hogy kisded egyházatokat, bár sem számban, sem vagyonban nem voltatok korábban sem erősebbele mint most, századokon keresztül fen!ártották őseitek még akkor is, midőn más közel fekvő gyülekezetek kénytelenek voltak az anyaegyház fentarthatását nélkülözni s e pásztor nélkül széledező hitsorsosok, a ti templomotokat, gyülekezeteteket keresték fel, hogy bánatukban lelki vigasztalódást, csüggedéseikben erőt nyerhessenek. így szolgált egyházatok menedékhelyül — buzgóságotok lelkesítőül másoknak is. Nem is aggaszt engem buzgóságotoknak hiánya, hiszen ismerem azt, mely minden jóra, minden nemesre, egyházi és iskolai ügyeitek előmozdítására kész. De iskola ügyetek megvallom aggodalommal tölti el atyai szívemet. Azt látom, hogy »utcáitok Zakariás szerint teljesek férfiú gyermekekkel és leányzókkalkik azokon játszadoznak«, azt meg ti tudjátok, hogy a családdal megáldott férfiúnak házában, a gyermekek olyanok, mint az olajfának ágai és ti, e gyermekek taníttatására nem tudtok olyan gondot fordítani, mint azt tenni egy valódi anyaegyháznak kellene. Az anyaegyház egyik fő ismertető jele az, hogy külön tartsa fenn a lelkészi és tanítói hivatalokat. Ezt ti, ez idő szerint, szegénységiek miatt, buzgóságotok mellett sem tehetitek s ezért van nekem aggodalmam. De habár aggodalmam van is : nem esem kétségbe a ti sorsotok felett, mert ismerem buzgóságotokat és remélem, hogy ti a jövő bajoknak bátran elibe nézve, azokkal megküzdötök. Figyelmeztetlek épen e célból arra, hogy őseitek buzgóságát, vallásosságát, egyszerűségét megőrizzétek, ápoljátok. Legyetek tiszta erkölcsűelc, mert a ti hitetek mutatója erkölcsiségetek leszen igazán, erre kérlek, erre figyelmeztetlek benneteket, de hiszem is rólatok, mivel reménységem vagyon felőletek. Én most eltávozom tőletek, elhagyom e kies szép vidéket, de szívemben viszem annak emlékét. Emlékezni fogok ti reátok is, mint a kik szeretik az Istent, az Úr házát, kik buzgósággal éltek az Úrnak idvességét szerző szent vacsorájávál és a kik a vállaikra nehezedő terheket is szívesen viselik. Vajha ti is szívetekbe zárnátok engemet 1 Az én emlékem nemsokára hiszem elmosódik emlékezetetekből ; de ne feledjétek el jóra intő szavaimat : a jó igyekezeteikben meg ne restüljetek, lélekben buzgók legyetek, az Urnalc szolgáljatok. És most Isten veled te szép vidék ! te gyönyörű tája e hazának, mely hazánk e gyöngyét, e szép Balatont mint édes anya kis gyermekét, mint virágkehely a hnrmatcseppet édesdeden ringatod öledben! A túlról látszó magaslatok, a pompás víztükör visszatükrözik mind-mind Istennek dicsőségét! Vajha e gyönyöiű tájnak szemlélése úgy éreztetné szívetekben az Isten jóságát, mint a víztükör visszadja a reátekintő égboltozatnakképét. E szép vidék hozza szüntelen eszetekbe Istennek veletek elkövetett csudadolgait, bízván abban, hogy aki megőrizte, megsegítette őseiteket e küzdelmek között : megsegít titeket is ha benne nem kételkedtek.« B. L. A dunántúli ágost. hitv. evangei. egyházkerületi pénztárakról. ii. Senki sem foghatja reám, hogy előző cikkemben szűkmarkúan számítottam a bevételeket, bőkezűen bántam el a kiadásokkal, csakhogy az évi hiánylatot annál nagyobb összegben tüntethessem fel. Hisz a hol a kiadásokra nézve a mostani tényleges tételeknél nagyobbakat vettem fel, ott eljárásomat jegyzőkönyvi határozatok által támogattam s indokoltam. A bevételeknél pedig a kivetett összegeket, illetve a mult évi összegeket vettem számításba. A hol végül nekem kellett kamatszámítást tennem, ott kamatláb gyanánt a 6°/0 vettem, holott a mult évi kerületi jegyzőkönyv 43. lapján azt olvasom, hogy a gyámoldai tőkék tömegesen visszafizettetvén, azoknak nagy része 4°/0 mellett takarékpénztárilag kamatoztatott, az alapítványi pénztári tőkék 472°/o~o s magyar földhitelintézeti záloglevelekbe lettek fektetve. És így az általam kiszámított deficit bizony-bizony még rózsás állapot lehet — a valósághoz képest. Pedig az utóbbi években a rendkívüli jövedelmek oly gazdag forrásai nyiltanak meg! Az államsegélyt csak említve, nem hallgathatom el, hogy a gyülekezetek a képezde fenntartására, a gyámolda támogatására tetemes évi terheket vállalnak el; kegyelettel kell kiemelnem ezenfelül a Haubner, Baldácsy, Zsivora, Királyföldy alapítványokat, a milyeneknél nagyobbakat ily rövid időközökben egy-egy intézeiünk ta'án alakulása óta sem mutathat fel. Pénztáraink mégis 19. s/.ázadbeli államgazdászatszerű gazdálkodást folytatnak — deficiteset. E bajnak oka a jövedelmekre vonatkozó merész számítás, mely háztartásunkat jellemzi, másrészt a kiadásokra vonatkozó hamaros, eléggé meg nem hányt-vetett rendelkezés. Merész számitáson alapszik a gyámolda háztartása. De azért Isten áldja meg haló földjükben, áldja meg az
