Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-08-14 / 33. szám

sebb levelezési viszonyban állottunk évekig-, ő keresett fel engem először, mely kedves dicsekedésem leend mindenkor 1 De hálával emlékszem a gondviselés iránt, ha életének komor szakát szórakoztató leveleimmel enyhíthettem, s hozzám intézett leveleinek írásával Ís szórakoztathattam. A fentebbi években levelet írt hozzám, melyben kérdezi: ki vagyok én? ki volt az atyám ? mert — úgymond —- volt neki gyerek korában egy Kálmán Józsi nevű kedves pajtása, kivel a balatonfő kajári iskolában Kis Dávid uram keze alatt vetélkedének a grammatika és syntaxisban s később Pápán a poesis és rethorikában, erről ő nem tud semmit, elfelejti a tegnap és tegnapelőtt történteket, de a gyerek korában történtek annyira élnek emlékében, mintha fényképezve látná maga előtt; kér hát, ha tudnék va'amit az ő kedves pajtásáról — mivel hogy én is Kálmán vagyok —• írjam meg neki. Nagy dicsérettel említi továbbá szerény munkálkodásomat, s buzdít továbbra is. Azonnal nagy tisztelettel válaszolám, hogy a legjobb helyen tudakozódott, én fia vagyok a régi pajtásnak, s az is ballag a 8o felé mint vámos-hidvégi pap. En Édes Albert tiszteletében nevekedtem fel, mert atyám mindig a legszeretőbb emlékezettel emlegeté előttünk, s midőn theologus diák lettem, az ő neve által arattam az első dicséretet Tarczy és Váli kedves tanáraimtól, elmondván a pápai templomban a »Keresztyéni szenvedés és öröm« című praedicatióját 1 Örült az öreg felettébb, írt atyámnak s megküldé arcképét neki is, nekem is; s ez időtől fogva a legben sőbb levelezés fejlett ki közöttünk, mely az ő szívét, kedélyét, ismereteinek, élettapasztalatainak roppant tárházát, a legnemesebb világításban tünteti e'ől A pápai templomban elmondott egyházi beszédem azon pontja — írja — melyben azt állítám, hogy vénségíinkben ifjúságunk elszedegetett örömei helyett mást meg mást nyújt az isteni jóság, kedves öcsém kedves leveléből nyert örömöm által is igazolva van. E napokban midőn elzárt pus/tán magányomban a tavaszi lég, a catharus senilis, a vénség göthösödését kétszeresen megnehezíti, alig érhetett volna édesebb öröm, mint gyermek korom barátaival, (mert többről is értesítém) annyit tudni, mint levele soraiból kedves jó öcsémnek megtudhattam. Panaszkodik a köszvényről, fiai Harkányt ajánlják neki, szeretne még egyszer Baranyába jőni, hol 1822-ben járt mint legátus, mely alkalommal a gyűdi barátoknál is megitták a poculum caritatist, még pedig oly mértékben, hogy rájuk is elmondhatta volna akárki azt, mit Borsodmegye hős nevű főszolgabírájára mondott a hajdúja, Ragályi alispán vendégségéből karonvezetés közben. Úr : sokat ittunk János 1 Szolga : ittunk ittunk tensuram — felel a hajdú fontos képpel — mert ideje lévén 1 Fél azonban a meleg viztől, mert hátha megkörnyékezi a guta. A haláltól nem félek, de az enyimektől távol ily hirtelen gyógyulást még sem szeretnék 1 Küldi életrajzát s írja, hogy némely be nem illeszthető latinos korabeli adomát Ballagi barátjához küldött e cím alatt: hogy készültek a ref. papok e század elején ? (meg Ís jelent). Felelet volt ez azon cikkre, melyben a tiszántúli kerületet csipkedik, hogy a végzett theologusról nem gondoskodik. A mai káplánnak már 300 frt kellene, nekem mint esperesnek is csak 20 frt fizetésem volt 1 Minek tódulnak a hittanra? minek járnak ajtóról-ajtóra a száraz káplánságért is? mert katonaság mentesek. A kinek nincs más hivatala, jelentkezzék katonának, így nálunk J. M. 3 évig katonáskodott, most már pap, derék fiú. 1835-ben Alsó-Borsodban 44 papsághoz csak 3 káplán volt, esperes koromban volt 9, most van 21 stb. A zsoltárokról írja: míg a világ fennáll, mindig vallásos buzgóság élesztői lesznek. És a zsidó vallást — letudva belőle a thalmudisták bolondságait — tisztelnünk kell, de leginkább azért, mert a legszebb fogalmat Istenről e világon, egy ártatlan, isteni szellemmel felruházott nagy lelkű zsidó fiú adta, ki szent tanát halálával pecsételte meg. így lett nékünk váltságunká, üdvünké így lett az ő szeretet hirdető égi tana a vadnépek rabszolgaságának is eltörlője s a zsidóknak is hazánkban, épen annak keresztyéni, világra ölelő vallása, kit a zsidó elődök vakbuzgalma megfeszített, 1868-ban felszabadítója. Te pedig kedves öcsém — mert először érinté, hogy apámat sem kendezi — midőn énekeink körül búvárkodol, annyi mintha a föld gyomra rétegeit vizsgálva, azt ho/.nád a tudomány asztalára, hogy mikor mi változásokon ment át a föld, azon nem Mózesi 5—6 ezer, hanem sok millió évek óta, mióta megvan. Te pedig a lélek szellemét bányászod ki az énekek által. Nem tudom, ha megérem-e a kakukk szót ? De mióta leveleidből ismerlek, ha megyek, tán nem is a harkányi fürdő, hanem K. F. fog oda vonzani. Lélekrokonság. Énekelni, dalolni még most is igen szeretek, de a hangjegyekhez nem értek, pedig kezdő soraival több mint 300 dal van összeírva nálam Dávidné asszonyság zsoltáraiból, melyeknek nemcsak dallamát, de szövegét is az én vén agyam még nem felejté el. És különös! Beregszászi rektor koromban oly összhangzatos énekkart bírtam állítni tanítványaimból, hogy hét mértföldre ís elvitték őket temetni, a hangot számból fejtem tanítványaim szájába. A Harkányig általad jelölt utat elfogadom, midőn megyek, tudósítani foglak, de legelőbb is hozzád megyek, hogy családod körében élvezhessek pár órát. A fürdői szállás ne nyugtalanítson, e'a'szom én a szalmazsákon is. A múltkori protest. lapban örömmel találkoztam veled, becsülöm, hogy te az őszinte igazság fegyverével vívtál, . . . hanem kedves öcsém, nem mehetek hozzád, három fő-fő orvos (köztük egy a logicában első tanítványom) tartott halálos Ítéletet fölöttem, s a bölcs orvosi örökös és mindig tapogató tudomány határozata reám nézve abban állapodott meg, hogy nekem nem meleg, hanem hideg fürdő kell (Gráfenberg). Majd én bolond vagyok halni kimenni a hazámból, hideg fürdő itt is van, a Tisza áradata néha az udvarom közepéig is felhat. Ilyen az orvosi tanács, egy ismerőm a pesti fő-fő orvosok által hátgerinc sorvadásban elsinlődendőnek itéJteték, ő pedig legjobban ismervén a maga baját, eljött ide a kácsi fürdőbe, s most gyönyörű szép és ép ember, biztatom, házasodjék, nem mer — égymond — mert már 50 éves. Hiaban biztatom, hogy az én atyám 43 éves korában nősült először, s levénk 8 fi egy leány, másodszor nősült 64 éves korában... Mint vagytok Baranyában ? én is voltam ott — 16. falut összefogva, s d. e. is négyet, d. u. is négyet kurjantva — legátus, falunként egy váltóforintjával kielégítve. Gyalog baktattam egy falutól a másikig, s aztán, ha még nem harangoztak, lelkendezve parancsoltam : ha-ha-harangozzanak 1 Kérded ismerem-e Héregi Józsefet ? hogy ne, együtt tanultunk, s János öcsémmel együtt özv. Polgár Mátyás szűrcsapónénál voltunk szálláson. Kár, hogy meg nem írtad, hol hirdeti az igét, hogy levelemmel hozzá bekopogtattam volna, jelentsd neki legszívesb baráti üdvözletemet. Azt gondoltam, hogy már a harmadik ég lakójává