Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-08-14 / 33. szám

lett, mert a Pápán s Patakon volt több mint száz tanuló társaim közül, csak lidrmat tudok még életben lenni. No öcsém, ha én elmentem volna Gráfenbergbe, hol volnék most, mikor Plinköst első napján a hosszabb templomba lét alatt is úgy meghűltem, hogy 3 hétig nyomtam az ágyat, ez alatt eljött hozzám látogatóba a Tisza, s elvevé 75 hold gyönyörű gazdag vetésemet. E szerencsétlenségemben csakis az vigasztal, hogy ha nem lesz kenyerem, — a mint mutatkozik visszatérő egészségem után — lesz jó éhes hasam, mit három hét alatt minden más tápot nélkülözve, csupán tiszta buza koipamoslékkal (cibere) lúgoztam ki. Most már fürdőzés nélkül is talpon vagyok, minden órában kész újra asztalhoz ülni s enni. A Tisza e vidéket úgy környezi, mint Baranyát a Dráva. Mikor 1822-ben ott jártam, már töltötték a baloldalt, Palkonyán a papház ablakából horgászni lehetett, csak a töltés tartotta vissza a Drávát, hogy az ablakon be nem folyt, mit sem gondolva az áte'lenes Miholcával, itt 1854-ben kezdették szinte a tiszai baloldalt tölteni, s a jobb parttal nem gondoltak, szhja! a balon nagy urak, Andrássy, Senney, Drevenyák, Vay, az egri káptalan (71 ezer holddal), a jobbon a magamfajta kisbirtokosok, aztán ott, hol 600 kereszt búzám volt, most kaszáltatni se tudok. Eleget harcoltam a töltés bizottságban, hogy párhuzamosan készítsük, nem mentem semmire. No de hát há'a Istennek, élek s meglehetősen javulok, úgy hogy ha így halad, már' nem fürdés, hanem mulatság végett is meglátogatlak, megkóstolni azt a jó szegfűszagú bort. Leveledből értem, hogy kedves Héregi Józsi barátom 50 éves házassága ünnepére készül, légy Dédalusává e versezetnek. — Csak mutatóúl a két utolsó versszak : Tizennégy éve hogy a kék ég felettem Kiborult, a mikor bús özvegygyé lettem Sírba tevén kedves nőmet. Azóta életem csak fárasztó álom, Örömtelen csendben percenként számlálom Nyolcvan tűnő esztendőmet. Erezni tudom hát, mit birsz Józsi pajtás! Mélyről, szívből repiil hozzád e sóhajtás: Tartson soká boldogságod ! Szép öreg galambpár! éltetök határa Terjedjen messze ! míg a jók fájdalmára A véghatárt át nem hágod. 1S84. jul. 22. Az » Uram bátyám» s * Bátyám uram.«, megszólításoknak nem volt kedvelője, ha va'amelyikkel szólíjám. így írta alá levelét: »öreg bátyád, de nem urad.« E. A. A politikában nagyon válogatós volt, erős kormányt kivánt s ezt támogatni kötelességének tartá De a vesztegetéseknek erős ostorozója volt, bármely alakban, bármelyik párton tapasztaltattak azok. I~Ia a nép eladja voxát Esau tál pépjeért, ne várjon mást, kapott enniinni eleget, elmehet haza. Mikor 1869-ben nyomatott röpiveken közzé tette, hogy vesztegetés árán nem akar jelöltül fellépni, utánna két úr tette magát semmivé, a melyik győzött, arról ezt írta akkor a fRejormt : »A csáthi kerület is küldött a vérbélű édes dinye helyett egy nagyságos uri tököt.« Cadenciája mindenre volt. Egyik paptársam előtt nagyon szövevényes eset forgott bizonyos férjek és nejeik között, melyből utoljára az jött ki, hogy azok közül bizony egyik se maradt a másiknak adósa; ezt tréfaként megirám neki: ismeritek — írja — ugye a várpalotai köves szőllők s szántóföldeket, az ottani ember is szóban forgott a szomszéd asszonyával, s midőn haldoklott, áthivatá szomszédját s így szólt: egy rosz cselekedetem háborgat, bocsásson meg édes szomszéd uram, én a magam szőllejéből a köveket mindig a szomszéd uraméba hánytam. Oh kedves szomszéd 1 válaszol amaz, emiatt nyugodtan meghalhat, — hisz én meg mindig vissza hánytam 1 Dicsér hogy igen jeles cikket írtam a pataki énektanári állomás betöltésére vonatkozólag, engem szeretne látni azon az állomáson, ha jobb fizetés volna, de meg ugy-e bajos lenne már a fa'usi kényelemhez szokott papnak a nebulókkal vesződni ? melynek egy tanár kitéve van. Apáti midőn tanítványaival vizsgázott, ezen szavára: tegye fel domine az 50. zsoltárhoz a kulcsot, a negédes nyíri úrfi egy nagy bolond rozsdás kulcsot nyomott a hangjegyek vonalára, a számos hallgatóság kacajára. Ivánka már tekintélylyel bírt, de őtet is támogatni kellett, különben vasszorgalma s erélye mellett is megtört volna. A nemes ifjúság, a mely tanáron kifoghat, azt el is bírja távolítani. Hanem olyan kedvességű, mint Rozgonyi — Márton ellenlábasa — olyan tekintély, mint volt Szathmári, ki bár kis ember volt, mégis midőn a leckéről a töltés közepén hazafelé ment, az öt lóval cipekedő fuvaros is kitért. Aztán olyan termetű ember, mint volt Szentgyörgyi, majd ennek veje, Cáengeri történet-tanár, olyan tekintélyek voltak, hogy tanításaikon a légy-dongást is meg lehetett hallani. Gr. Vay Ábrahám fia elkésvén az óra első negyedéről, a nyári időben nyitva levő ajtón kívül állt meg, Cs. így szólt: no jöjjön be Vay, hiszen látom a nap beveti a füle árnyékát, (persze a gróf nem igen rúgta a hám fát). A nyíri sarkantyús úrfinak pedig, ki bajuszkáját feketére kente, így szólt: ejnye fráter, tán tengelyt nyaltál ? Ölesnél magasabb ember volt s olyan tömött hozzá, hogy diákkori derekam nem volt oly vastag, mint az ő csizmaszára. Különben a legszeretetreméltóbb nyájas társalgó volt. Belölt rajtam öcsém az evangelium mondása: Ján. 21 : 18. Mentem volna hozzátok az enyhe szeptemberben ízőllő curára, de a köszvény ... a köszvény! Olvastad-e Juvenalist ? én tapasztalatból értem X. satyrájának mondását, melyet számodra hasonló versben így fordítok : Éveimet sokasítsd, adj hosszú életet Isten! Égre emelt fővel, kéred félénken esengve, Ámde mi nagy bajban nyögdécsel rziintelen a vén?! A fiatal ki-kiválik; az egyik erősb mint A másik. Csinosabb és szebb amaz. Ám az öregnél Ez a kép : rezgő hang, a remegő ajakakkal, Es bicegő fejjel, s a nedves gyermeki orral. A kenyeret csupasz ínnyel majszolja szegény már. Untat a nőnek, sőt gyermekeinek, de magának Szinte, hogy a hagyatékra sóvárgó is bele fáradt. Mit használ neki színházban bármi előhely, Mert legerősb kürtszót sem hall, sem trombita hangot. Ordítozás kell, hogy füle sejtse, ha szolga jelenti Vendég érkeztét, vagy hogy hány óra? megértse. Aztán legkisebb hideg érintésre didergők Tagjai és vére, s minden nyavalyák neme hemzseg Mint a hangya körülte. Miket ha nevükről akarnál Tudni, elébb számlálhatom el, hány kórt teve sírba A kontár orvos. Testi bajoknál még sujtóbb, ha ez elme hibás már. Mely szolgái nevét sem tudja, barátra nem ismer. Vagy ha is ép a szellem erélye, hatása, temetni Kell több gyermekeit, bús sírját látni szerelmes Társának s mindkét nemből szerelett rokonának. Ily jutalom vár a hosszú életre, hogy akként Mint rom közt álló hajlék, sok bábán örökké Könybe merült szemmel gyászban láthasson öreg kort. Ember! azért ne kivánj semmit! De tanácslom azt, hogy Hagyd az egekre, hogy ott osszák ki nekünk, ha mi illet Minket s a mi javunkra lehet. Gyönyörök helytt Istenek adnak mást, mi talán üdvösb lesz ügyünkre! (Vége köv.) Kálmán Farkas.