Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1887-07-17 / 29. szám
erkölcsi megállapodás. Erasmus személyiségéből pedig az erkölcsi érzelmek java, t. i. a nép iránti szeretet, a maga pásztorától megfosztott nyáj iránti könyörület hiányzik, s a helyett puha párnán ülve élvezte nagy kegydíjait s fölkiáltott Horáccal: Odi profanum vulgiis! SŐt még a gondolkodásnak teljes s valódi szabadsága sincs meg Erasmusban s az egész humanismusban, a mint erre vonatkozólag érdekesek Luther azon szavai: ^Mi Isten kegyelméből kezdjük ismerni nagyszerű műveit és csodáit a virágban is, s meggondoljuk, mily mindenható és jóságos az Isten. Teremtményében ismerjük meg igéjének hatalmát ; . . . . mindezen ügyesen síklik át Erasmus s figyelemre sem méltatja Így gondolkozik Luther „a korlátolt fo!u — S hogy Savanarola is elvérzett, az — bár mennyire ismerjük is el s tiszteljük az ő vértanuságát — a vallásos és politikai elemek összezavarásából, vagyis abból ered, a mit a > korlátolt* Luther határozottan visszautasított a parasztlázadáskor s Sickingen idejében, a midőn az evangyéliomnak ama benső erejére hivatkozva a védtelen szerzetes oly szellemi nagyságban tűnik fel előttünk. Legkevésbé tud Scherr megbarátkozni Luthernek állásával a bibliához, s erre vonatkozó jegyzetei a legízetlenebbek, a midőn Luthernek bibliáját oz indusok világhordó elefántjához hasonlítja. Igaz, hogy Luther az írásban találta meg azt az élő Krisztust, kit a középkori scholastikus theologia teljesen mellőzött, s a világot megítélő szigorú bírónak, tehát hozzáférhetetlennek tartott. Azonban távol volt attól, hogy a római pápa helyére egy papiros pápát, a bibliát állította volna, mert Scherrnek s számosaknak ama nézete alaptalan már azon valóban szabad bírálati viszonynál fogva is, melyben Luther a kánonhoz állott. Lutherre nézve nem létezik tudás, mely az igazságnak szolgálatában nem állana ; a tudás ezen erkölcsi alapcél nélkül szerinte üres és semmis. De tudását viszont nem az írás betűjéből, hanem annak szelleméből meríti, t. i. az ő személyes viszonyából a Krisztushoz. Hogyan érem el az üdvöt, lelkem nyugalmát és békességét ? ez nála a sarkalatos alapkérdés, s épen az egyházi traditiónak tekintélye sodorta őt a szerzetességnek s lelkiismereti furdalásnak eme nyomorúságába. Hogy Luther a maga bibliájával mit tett a német prózai irodalom, főleg azonban a valláserkölcsi élet fejlesztésére nézve, azt Humbold, Goethe s az irodalomtörténészek eléggé bizonyítják. Hogy végül mit akar mondani Scherr ama nyilatkozatával: „ilynemű korlátolt fő, mint Luther és Loyola a világtörténetnek tulaj donkép eni mozgatójaí í azt nem vagyunk képesek megérteni. Hogy egy férfiú, ki oly. nagy tanulmányokat tett, mint Scherr, ilyet állíthat: „hogy Luther távol volt ama eredeti genialitástól, mely az emberi értelem előtt az eszményi vagy reális teremtésnek új utait nyitja mega , ez talány előttünk, melyet csak úgy oldhatunk meg, hogy Scherrnek érzéke sincs a theologismus, azaz a vallás s bármely vallásos-erkölcsi világnézet iránt. Valóban szomorú dolog, hogy tudományos férfiak, kik számosaknak szószólói, oly kevés fáradságot vesznek maguknak behatolni abba, a mit egyháznak s keresztyénségnek nevezünk. Ily felületesség és szellemdús rendszertelenség egyengeti útját azoknak, kik a népélet szellemi erkölcsi szabadságának s ezzel a valódi protestantismusnak ellenségei, anélkül, hogy észrevenné azt: I ,,inter duos Utigantes tertius t. i. Róma gaudet!l í Dr. Szlávik Mátgás. ISKOLAÜGY. A középiskolai tanáregyesület fiumei közgyűlése. Mit tavaly a járvány megakadályozott, buzgó tanáraink az idén mégis megérték, hogy közgyűlésüket a szép Fiúméban tarthatták meg. Számban nem sokan jelentek meg, de a jelenvoltak jó munkát végeztek s nagyon kedves emlékkel tértek vissza az ország gyöngyének méltán nevezett szép városból. Jártukban, keltükben a legnagyobb figyelem tárgyai valának, fényes fogadtatásban részesültek, József főherceg s a kormányzó is igazi magyar vendégszeretettel látták őket. Julius 5-én tartatott az ismerkedési estély a »Stella d'Oro« kerti helyiségben, másnap g órakor az első közgyűlés a magyar állami főgymnásium nagy termében, melyet egészen megtöltött a megielent díszes közönség. Berecz Antal elnök kiemelve a nehézségeket, melyek a közgyűlés megtartásának elébe gördültek és üdvözölve a fiumei tagtársakat, kik hazánk e szélső pontján a magyar tanügynek oly derék munkásai és a közgyűlés megtartásáért oly sokat fáradtak: megnyitotta a tanáregyesület XXI. közgyűlését. Jelentette, hogy a miniszter képviseletében a gyűlésre Leövey Sándor, min. osztály-tanácsos jelent meg, ki a miniszter nevében üdvözli a közgyűlést. Ezután Brózik Károly dr. egyleti főtitkár jelentése következett. A lefolyt iskolai évben három újabb tanári kör keletkezett: a sümeghi, kaposvári és nagybányai. Az összes körök buzgóan működtek, csak a zombori nem ad életjelt magáról. Legélénkebben foglalkoztak a körök a nyugdíjintézet indítványával. A központi választmány, valamint a fiumei kör is külön indítványt nyújtottak be ez ügyben. Az általános osztályozás kérdése szintén érdeklődést keltett, itt a legtöbb' kör a szepesiek javaslatát fogadta el. A klasszikai oktatás sikeresebbé tételére nézve konkrét javaslattal csak Fiume lépett fel. Az üveg-technikai kiképzés ügyét a körök nem igen pártolták. A világirodalom ó-kori tárgyának az érettségire való felvételét szintén nem pártolták. Foglalkoztak ezenkívül még részint helyi, részint egyéb közérdekű kérdésekkel is. Különösen kiemeli azonban a fiumei, kecskeméti, kaposvári és mármaros-szigeti köröket, melyek népszerű felolvasásokat is tartottak. A központi választmány 14 ülést tartott. Az év folyamában több tagot vesztett el, köztük Ipolyi Árnold tiszteletbeli tagot. A
