Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-07-17 / 29. szám

Harmincadik évfolyam, 29. sz. Budapest, 1887. julius 17. PROTESTÁNS I ÉS ISKOLAI LAP. SZERKESZTŐ-és KIADÓ-HIVATAL: IX, ker. Kinizsy-lltca 29, sz, 1, em, Előfizetési dij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr,, egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. BV Teljes számu pélcLárnyolszlszsLl xn.in.d-ig- szolgálhaiunk. ELOFIZETESI FELHÍVÁS a PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP" 1887. évi második félévi folyamára. f! Előfizetési clij : Egész évre 9 forint, félévre 4 forint 50 kr., negyedévre 2 forint 25 kr. Az előfizetési pénzeket lapunk kiadó-hivatalába (Kinizsy-lltca 29-dik Szám alatt) kérjük küldeni. Szőts Farkas, főmunkatárs. Dr. Ballagi Mór, laptulajdonos és felelős szerkesztő. Luther és Loyola,*) Jelige: »Wie stimmt Christus und Belial.3

* Dr. Bacmeister. A hírneves irodalomtörténész, Scherr János hagyatékában egy nagyobb mű is foglaltatik, melyet a „ Vom Fels zum Meerw

című lap részben közölni is kezdett. Már korábban is fölhívta a világi sajtó az olvasó közönség figyelmét az elhunyt tudósnak „A jezsuiták története" című művére, mely állítólag egészen új adatokat tartalmazna e rendnek negyedfél százados történetéből, a melyek sem Wolf, sem pedig az ó-kath. Haber ujabb művében nem foglaltatnak. Az evangyéliomi protestantismus nagy kíváncsisággal várja Scherr sokat igérő művének megjelenését, azonban annak már ís nyilvánosság elé bocsátott egyik fejezete közelebbről vonja magára figyelmünket. Többi között abban azt olvashatjuk: ^Tagadni azt, hogy Loyola, a ^fundator* a maga nemében nagy, sőt egyetlen férfi volt, az csak " l *) Beyschlag: >Deutsch-Evang. Ti atler« Jahrgang XII. H. 2. 4 a tudatlanságnak vagy a pártbornirtságnak van megengedve. Egy német egyháztörténetiró, a jenai Hase Károly y

korlátolt főnek* nevezte őt. Igenis, korlátolt fő abban az értelemben, hogy távol volt amaz eredeti genialitástól, mely az emberi értelem előtt az eszményi vagy reális teremtésnek új utait nyitja meg. Korlátolt fő volt abban az értelemben, a melyben Luther is olyannak tűnik föl. A szellemi látkör mindkettőnél szűk s lényegileg véve theologiai. Az antik szépségnek világát, melynek kapuit a humanismus nyitotta föl, maguktól eltaszították, s aziránt semmi érzéket sem mutattak. Az eszmék teljessége vagy sokoldalúsága nem zavarta meg sem Martinus, sem Ignatius fejét; mindez előttök ismeretlen volt. Ép azért összes törekvésük csak egy pontra irányult, melynek 2 oldala egymást kizáró ellentétnek bizonyult be. Az egyikre nézve a pont abban áll.: megszabadulni Rómától, s a másikra nézve: visszatérni Rómába! Mindkettő ^furor theologicus,* szenvedélyes vakbuzgó theologus volt, még pedig a német Luther centrifugális, a spanyol Loyola centripetális theologus >Úgy a thüringiai parasztfiú, mint a spanyol 57