Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1887-07-03 / 27. szám
használata, mint azt szerző ezen ének első és ötödik sorában több helyen alkalmazza s a melyből aztán szerző is alig képes kibontakozni, bármennyire megengedhető is azoknak használata más zeneművekben, de egy, csak néhány tételből álló chorál dallam összhangosításánál, kevésbé megengedhető. Itt minden sornál, sőt minden ütemben, szükségképen kell, hogy a hallgató bizonyos megnyugvást találjon s ezt a dallam charectere is megkívánja; ezt pedig az összhangzatoknak folytonos megfordított állásban való alkalmazása által el nem érjük. E végől az egyes záradéknál is igyekeznünk kell lehetőleg, hogy a zárhangzatok úgy alkalmaztassanak hogy azok által legalább az egyes dallam végsorai tökéletes befejezést nyerjenek. Alig engedhető meg az is, hogy az egyes verssorok kezdő hangjánál olyan dissonans hangzatok használtassanak, mint azt szerzőnél ezen ének 2-ik, 6-ik és 8-ik sorainál alkalmazásban látjuk. Különben eltekintve az ezen éneknél használt monoton egymáshoz csaknem egészen hasonló közbejátékokat (i, 2, 3, 4) s eltekintve a benne előforduló hibás ütembeosztást, mely sem a 3 /4 , sem a 4 /4 vagy C ütemnek nem felel meg : ezen énekszerzőnek még a sikerültebb kidolgozásai közé tartozik. A második szám alatt énekes könyvünkből a XIII. zsoltár dallamának kidolgozását találjuk. Ennek öszhangosítása már kevésbé mondható sikerültnek ; így p. o. már az első sor második hangzatánál alkalmazásba vett dissonans hangzat feloldása sokkal természetesebb lelt volna, ha az a domináns hármas hangzatba oldotta volna fel magát, minthogy pedig ezt a cantus firmus nem engedte meg, egyszerűen jobb lett volna azt ott nem használni s a kezdő hangzat ismétlése után a harmadik hangzatnál a G lágy hármas hangzat első megfordítását venni használatba, úgy hogy ezen hangzat ötöd zöngéje képezte volna aztán a dallamot, mely szép átmenetet képezett volna a dallam negyedik hangjánál a domináns hangzatba, míg úgy használva azt, bármennyire sikerült is ez által az alhangban a másodhangközű lépéseket elérni, nemcsak teljesen hibás szóllamvezetésnek mond.ható, h.nem egyátalában nem is engedhető meg. Valamint az 5. és 6-dik hangzatnak összekötése is hibás, amennyiben az 5-ik hangzat alhangja heted lépést tesz lefelé (G—A), mely dallamosnak egyátalában nem mondható, pedig szerző előfizetési felhívásában igen nagy súlyt igért fektetni arra, hogy kidolgozásában az egyes szólamok dallamosak fognak lenni, hogy így azok könnyen leénekelhetők is legyenek. Én az ellenkezőről győződtem meg, mikor átnéztem e munkát. Számtalan helyeket hozhatnék fel e munkából, hol ilyen heted lépéseket használ lefelé a szerző, úgyszintén bővített másodmeneteket is, sőt a tiltott ötödik használatát is megengedi magának. A harmadik sor 3-ik hangzatában, ha a heted zönge nem felfelé vitetik, hanem megtartva a szabályt lefelé szál, sokkal természetesebb és szebb harmóniai összeköttetést fogunk nyerni, mert ez esetben az a'hang félhangközű lépést haladván az Es kemény hármas hangzat alapzöngéjébe lép s harmada mint dallam használtatik. A negyedik sorban használt 2., 3 , 4., 5-ik hangzatok összeköttetései nem mondhatók egészen valami szépeknek; ugyanazon hangzatok egy hangnak kíséretére kétféle állásban úgy ahogy ott a 3. és 5-ik hangzatoknál használtatnak, sem kellemes benyomást tesznek a hallgatókra. Ezen sor zárhangzatát megelőző kéthangzat, mely a fél záradékot megelőző hangzatoknak tekintendők, mindenkor megfordítás nélkül használandók. Különben úgy használva is azt, amint szerző teszi, azon öss/enemhangzó hangzatok feloldásánál más szólam vezetést kellett volna adnia az egyes hangoknak. Az 5-ik sor 2,3., 4., 5-ik hangzatai más állásban használva, sokkal természetesebb harmóniai összeköttetést adtak volna; a 7-ik hangzat alhangja, ha nem marad meg azon a lépcsőn, hanem negyed lépést tesz, kellemesebb öszhangzati összeköttetést nyerünk, míg így monotonná válik. A hatodik sorban a hangzatoknak oly szétszórt állásával találkozunk, mely teljesen kikerülhető lett volna, ha szerző mindjárt az első hangzatnak más állást ad ; így hasznnálva azt teljes képtelenségnek tűnik fel még a legjobb énekes előtt is az előbbeni sor zárhangzatának alt hangjából a következő (6. sor) hangzatának althangjába átmenni az ezen szólamban előforduló kilenced hangköz (A—B) használata miatt. De ha szerző így alkalmazta már ezen hangzatot, akkor ugyanezen sor harmadik hangzatát jobb lett volna B dúrba vezetni s úgy átmenetet képezni a G hetes hangzatba, megmaradván a D, E alhang. Ezt folytatva a negyedik hangzatból az ötödik hangzatba (D lágy) való átmenetel, a két hangzatnak ezen állásában szintén kevésbé természetes és szép, úgyszintén az ötödik hangzatból a hatodikba (G lágy) való átmenetel sem mondható teljesen correctnek; az ezután következő hangzatban használt átfutó zönge (AJ pedig teljesen felesleges. A harmadik szám alatt énekes könyvünkből a XXVII. zsoltár dallamainak átdolgozásával találkozunk. Ennek külső sorában mindjárt a 3. és 4. hangzat összekötésénél nem egészen helyesen járt el, mert a harmadik hangzatból (E A D G) nem az ott használt (A G Cis AJ hangzatba, hanem a D kemény hangzat első megfordítását (Fis A D A) kellett volna használnia. Az ezt követő hangzatokban előforduló ötödmenetek kikerülése végett a tenor szólamnak folytonos szaladgálása sem mutat semmi aestheticai Ízlésre. A második sor 3., 4-ik hangzatának azon módon való alkalmazása is csak azon esetben volna megengedhető, ha a 3-dik hangzatban az előbbeni hangzat cantor firmusa megmaradna, mely esetben a 2-ik hangzat tenor hangja (AJ közös zöngét képezne; ugyanezen sor 5-ik hangzatában az alt hangnak (E) a D hangra való átmenetele által egy hetes hangzat származván, ennek feloldása nem a használt D kemény hangzat első megfordításába (Fis A D AJ, hanem az A kemény hangzatba lett volna feloldandó. A negyedik sor zárhangzatából (D Fis A D) az ötödik sor kezdő hangzatába (F D A D) való átmenetel is a hibás szólamvezetés által nem természetes, amennyiben kereszt állást találunk a két hangzat összekötésében. Az ötödik sor 8-ik hangzatából (E Gis E H) az ott következő hangzatba csakis az ezen hangzatban előforduló heted zöngének kihagyásával mehetünk; a mennyiben az előbbi hangzatban levő Gisnek, a következő hangzatban levő (?-vel közeli használata által azon két hangzat összekötése sem természetes. A hetedik sorban a 6. és 7-ik hangzatnak összekötése és alkalmazásánál keresztállást látunk a szólamok vezetésében. A 8-ik sorban pedig a hangzatoknak oly alkalmazását találjuk ismét, melyek szerző munkájának egyátalában nem válnak előnyére. Már ezen sor második hangzatánál nem elégszik meg szerző a felvett négy szólammal, ötöt is használ, azonban a harmadik hangzatban már nem tudja mit csináljon vele, elhagyja, s marad ismét négy. Ezen sor harmadik hangzatában egy merész lépéssel egy oly dissonans hangzatba megy át, melynek használata egyátalában nem indokolt. Az ezután következő hangzatokra pedig igazán elmondhatja az ember *spongyát rá<í. A hangzatoknak ezen indokolatlan összetördelései míg egyrészről meg nem engedhetők a chorálok összhangosításánál,
