Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-07-03 / 27. szám

sem. S még nagyobb sajnálattal kell felemlítenünk a a technikai jellegű gyakorlati könyvtárak csaknem teljes hiányát. Százakra menő mezőgazdasági s iparegyesületeink nagyobbrészt épen nem gyűjtenek könyveket, részben pedig túlnyomólag szépirodalmi műveket, nagy gyáraink mellett sehol sincs olvasó-szoba és könyvtár, az iparos^egédek s munkásképző-egyesületek alig gondolnak reá s az iparkamarák, melyek között különösen a würtenbergiek *) oly áldásosán tudják a könyvtárakat felhasználni, nálunk a szakismeret ily módon terjesztésének szükségét sem érzik. Manchester nyilvános könyvtáraiban a leggyakrabban használt könyvek — a találmányok leírásai. Berlinben, hol külön városi hatósági bizottság kezeli a népkönyvtárakat, a technikai ismereteknek élőszóval s folyóiratok vagy könyvek által terjesztése az előirt főcél, a Kensington muzeum éjjeli órákban is nyitva tartja könyvtárát a nappal elfoglalt gyármunkások érdekében; Magyarországban, még a nagyobb városokban is, a valódi kézműves előtt tényleg bezártak a könyvtárak ajtói, de ha megnyílnának is, alig-alig akadna valami, a mit használhatnak, olyan segédeszköz, mely a sokat emlegetett fejlődés előbbrevitelét valóban eszközölhetné. Végig tekintve tehát — lehető futólagosan, a mint azt jelen kiadványunknak túlnyomólag csak ismertető jellege megköveteli — a hazai könyvtárak berendezése, gyarapítása és kezelése tárgyában szerzett adatainkon, az eredmény épen nem mondható kedvezőnek. De szükségesnek tartottuk felsorolni e bajokat is, szükségesnek nemcsak azért, mert — miként már a bevezetésben említettük — a könyvtárak s könyvek számának közlése sem a tényleges állapotot nem világítja meg kellően, sem egy könyvtárstatisztikai műnek nem adhat tudományos jelleget, de szükségesnek még inkább azért, mivel a bajok s hiányok legnagyobb része abból a kútforrásból ered, metyet egyik berlini muzeum velős felirata e latin közmondással fejez ki: »Ignoti nulla cupido«. A könyvtártan remélhető felkarolása hazánkban előmozdítja azt a célt is, hogy hazai könyvtáraink ne csak extensiv irányban izmosodjanak, mint eddig történt. Eljő az idő, midőn a könyvtárak feladatáról tisztább s magasabb fogalma lesz a magyar középosztálynak is. El kell jönnie. Hiszen már a mesés trójai háború korában élt Osymandias .egyptomi király, miként Diodor feljegyezte, Memphisben könyvtárt állított ily felirattal: »A lelkeknek orvosló helye«. Háromezred év múlva, ma az általános fellendülés korában, ne értené meg e szót a magyar közvélemény ? György Aladár. KÖNYVISMERTETÉS. „Magyar ev. ref. Chorálkönyv" orgonára és négyszólamú vegyes énekkarra alkalmazta, közjátékokkal ellátta Szügyi József a békési ev. ref. egyház orgonista-kántora stb. I. II. rész. Szerző' tulajdona. A fentebbi munka bírálatába egyáltalában nem volt szándékom bocsátkozni, azonban Kálmán Farkas úrnak e lapok hasábjain ezen munkáról megjelent ismertetése, valamint szerzőnek hozzám intézett levelei folytán — melyben kéri a munkájából előzetesen szétkül*) L. Dr. Jannasch R. értekezését »Die Volksbibliotheken, ihre Aufgabe und ihre Organisation* (Berlin, Ilabel 1876. 7—8. lapon.). A figyelemreméltó kis értekezés a Holzendorf és Oncken által kiadott »Deutsche Zeit- und Streitfragen« cimű gyűjteményes vállalatban (67-ik szám) jelent meg. ! dött mutatványra leveleimben kifejezett észrevételeimnek indokolását: felhíva érzem magamat, hogy e munka bővebb ismertetésével foglalkozzam s annak hiányait s az abban előforduló hibás összhangzati összeköttetéseket e lapok olvasói előtt sine ira et odio kimutassam. Nem célom azonban ezen munka ismertetésénél összhangzattani fejtegetésekbe bocsátkozni; egyszerűen csak azon dallam részeket fogom ismertetésembe felvenni, melyeknek összhangosításai általam többé kevésbé kifogásolhatók. A chorálok összhangosításánál egyik fő kellék, hogy az, a felvett dallam characterének megfelelő legyen. A kisérő hangzatok, valamint azok állásai, feloldásai, továbbá az egyes szólamok vezetései, mind kiváló tényezők egy dallam correct összhangosításánál. Figyelembe veendő ezután még a hangnem megválasztása is; az egyes dallamok hanghelyzete, mozgása és terjedelme. Hogy mennyiben nem vette figyelembe igen sok helyen szerző mindezeket munkája kidolgozásánál : arra nézve számtalan egyes helyeket mutathatnék fel szerző munkájából ; minthogy azonban e lapok hasábjait ismertetésemmel elfoglalni nem szándékom, csakis azon chorálok összhangosításának ismertetésére szorítkozom, melyekben mindezen feltűnő és hibás tételek előfordulnak, s a melyek aztán ezen munka használhatóságát is nagyon kérdésessé teszik. Szerző munkáját két részre osztotta; az első rész azon templomi énekeket foglalja magában, melyek a magyarországi és erdélyi ev. ref. keresztyén gyülekezetek által használatban vannak; a második részben a temetési énekek foglaltatnak ; s e két részt egy toldalék zárja be, melyben a használtabb kezdő énekek hangnemeiből a szokottabb hangnemekbe való átmeneteket (modulatio) s végül egyes zsoltár dallamnak elavult, illetve a mai dallamtól való eltérését feltüntető egyes sorok alakjait találjuk. Megbocsát azonban nekem a szíves olvasó, ha jelen könyv ismertetésénél szerzőt ezen munka beosztásában nem követem, hanem elsőben is azon chorálok kidolgozására illetve azoknak összhangosítására teszem, meg előlegesen is észrevételeimet, melyeket szerző előfizetési felhívása mellett mutatványul küldött szét s a melyekre szerzőhöz intézett leveleimben már egyelőre Ís nem a legkedvezőbb véleményemet lévén kénytelen nyilvánítani, ez által nemcsak szerző, de Kálmán Farkas úr által is zoilusi természetűnek, gáncsoskodó és roszindulatúnak lettem eleve is feltüntetve. A mutatványban szétküldött chorálok közül első az erdélyi énekeskönyv egyik dallama, melyet szerző F kemény hangnemben dolgozott ki ; tehát meghagyta a Nagy Károly-féle »Erdélyi karénekes könyvben« felvett hangnemet. Hogy e hangnem választásában nem volt épen szerencsés s hogy sokkal helyesebben tette volna szerző, ha legalább egy egész hangközzel lejebb az Es kemény hangnemből dolgozza azt ki, felesleges bizonyítgatnom. Népénekeinknek oly magas hangból való intonálása kiabálássá fajul, meghaladván a gyülekezet hangterjedelmét. Az összhangosítására nézve is vannak némi észrevételeim ; így p. u. a hangzatoknak folytonosan megfordított állásban való használata, valamint azoknak oly összeszorított állása, mint azt szerző ezen ének első sorában alkalmazza, semmivel sem indokolható. A 4-ik sor második hangzatában használt uralgó heteshangzat feloldása és alkalmazása is sokkal természetesebb lett volna, ha az, az F tonica hangzatba oldotta fel magát; így használva azt, az alhang monotommá válik. Az öss/.e nem hangzó hangzatok folytonos