Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-01-02 / 1. szám

Harmincadik évfolyam. 1. sz. Budapest, 1887. január 2. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. SZERKESZTŐ-és KIADÓ-HIVATAL: IX. ker. Kinizsy-ufca 29. sz. 1. em, Előfizetési dij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija : 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdi külön 30 kr. i^T" Teljes számú péld-áLnyolckaLl rn.iiid.ig- szolgáLHieLtxizxk:- ^M » ELOFIZETESI FELHÍVÁS a PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP 18 87. évi harmincadik folyamára. Előfizetési clij : Egész évre 9 forint, félévre 4 forint 50 kr., negyedévre 2 forint 25 kr. Az előfizetési pénzeket lapunk kiadó-hivatalába (Kinizsy-Utca 29-dik Szám alatt) kérjük küldeni. PP Szőts Farkas, főmunkatárs. Dr. Ballagi Mór, laptulajdonos és felelős szerkesztő. Lapunk születésének 30-ik évfordulóján. Élete 30-ik évébe lép a mai nappal lapunk. Legyen hála és dicsőség Istennek, ki az oly nehéz körülmények, aggodalomteljes vajúdások között megszületett szerény, de vallás-erkölcsi életünk, egyházunk és iskoláink igaz érdekeit mindenkor híven szolgált vállalatnak ennyi időt engedett érni. De legyen köszönet a hazai protestáns olvasó közönségnek is, és első sorban a protestáns lelkészkarnak, mely kedvező s kedvezőtlen időkben lehetővé tette lapunknak immár közel három évtizedre terjedő működését. Annak a nemzedéknek, mely lapunkat még csecsemő korában ezelőtt 29 évvel segítő karjaira vette s örömmel üdvözölte, nagy része már a hosszú álmot alussza, de a kidőlt nemzedék helyébe új nemzedék lépett s ennek támogatása mellett lehetővé vált, hogy lapunk 30-ik születése napján is üdvözölhessük olvasóinkat. De Isten segítsége s a közönség pártfogása minél hosszabbra nyújtja lapunk életét, annál komolyabb kötelességünk egy-egy ily forduló pont alkalmával egy új év beköszöntével felvetnünk a kérdést: megérdemli-e lapunk az életet s a t. közönség pártfogását? Nem akarjuk három évtized protestáns egyházi krónikáját adni. Csak a legközelebbi évek eseményei s egyházunk jelene lebegnek szemeink előtt. Az oly hosszan tartott, s némi részben ugyan amabilisnek nevezett, de másfelől oly sok villongást s méltatlanságot szült confusio helyébe rend és határozóttan formulázott törvény lépett. A lelkészek, tanítók, presbyterek választása, az alsóbb s felsőbb egyházi hatóságok megalkotása nem egyes hatalmaskodók önkénye s szeszélye; de szentesített egységes törvények szerint történik. A lelkész-képző intézetek újból szervezése, az arra fordított áldozatok jelentékeny fokozása által a lelkészkar theologiai műveltsége jelentékenyen emelkedett, az egyházias érzület, a papi hivatásnak való élés fokozódott. Minden kerület a tanító-képzésre több-több súlyt fektet, tanítóinknak ha még fájdalom, nem is protestánsegyházias, de világi, tanítói szakműveltségük színvonala kétségkívül jóval magasabb az egykorinál. S ha már ez előtt félszázaddal is ritka volt — a cselédséget s pusztai lakosokat kivéve —