Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-05-22 / 21. szám

rére szolgáltatott alkalmat az alsóbaranya-drávántúli tanítógyűlés mult évi jegyzőkönyvének 5. pontja, mely­ben az alsóbaranyai tanítók drávántúli kollegáikat ko­molyan felhívják a gyűléseiken való részvételre és arra is, hogy »az összefűző köteléket ne lazítani, hanem in­kább szorosabbra fűzni s nemzeti ügyünket és annak érdekeit ne elhanyagolni, elárulni, hanem inkább annak minél buzgóbb apostolaivá lenni igyekezzenek.« Az itt szószerint idézett jegyzőkönyvi felhivás alapjául komoly aggodalmak szolgálhattak, melyeket az egyházmegye figyelembe vévén, jegyzőkönyvileg szivökre köti a drá­vántúli tanítóknak, hogy az egyesületi és kartársi jó viszonyt egymás közt ápolni és fenntartani hivatásszerű­leg törekedjenek s iskoláink nagyfontosságú egyházi és nemzeti missziójának teljes joggal megvárható hű betöl­tésében, vállvetve és kitartóan buzgólkodjanak. A szla­vóniai községi iskolákban körügyelői jelentés szerint a vallástanítás felette elhanyagoltatván: annak teljesítésével jövőben az illető lelkipásztorok bízattak meg. A bácskai német tannyelvű iskolák körügyelőiűl pedig, Korba Ká­roly nagylelkű alapítványának intentióira tekintettel, a közgyűlés Kozma László világi tanácsbirót és Erdős Józsefet választotta meg. Tájékoztató lehet hasonló esetek elbírálására nézve az újvidéki iskola ügyében, a tanügyi bizottság útján tett előterjesztés kapcsában hozott határozat. Nevezete­sen arról van szó, hogy Újvidéken a két tanterem túl­tömöttsége folytán mutatkozó hiányokon a presbyterium egyelőre az által vélt segíthetni, ha az előbb nem szerint elkülönített növendékek osztályok szerint osztatnak be. E presbyteri határozat ellen Sz. A. tanító tiltakozott, azon alapon, hogy ő tisztán leányok tanítóvá lett meghíva és megválasztva. Az egyházmegye, tekintettel a zsinati törvények 169. §-ára s az újvidéki iskolai viszonyokra, az egyháztanács határozatát helybenhagyta s elrendelte, afldig is, míg az egyház, kötelességéhez képest egy új tanterem létesítéséről s új tanerő szervezéséről mihama­rabb gondoskodni fog. ,. Sajnosan nélkülözte a tanácsbirói kar a betegsége miatt meg nem jelenhetett Acs Gedeon tanácsbirót, ki ezen negyedszázad óta lelkiismeretes pontossággal viselt tisztségéről való lemondását a közgyűlésnek be is jelen­tette. Az egész egyházmegye osztatlan elismerése és méltánylása kiséri a bölcs és igazságszerető férfiút s ön­kényt felsóhajtunk, látván' a tározót: Vajh, ki lesz méltó utódod ? 1 Visszavonult Kelecsényi Mihály is, az Úr agg szol­gája, az egyházmegye közszolgálatától, kisértetve a be­csülés nyilatkozataitól. De ime majdnem végére jutottam vázlatos közlé­semnek s most látom az ürt, melynek kitöltése nélkül hiányos lenne a közlemény. Ertem az esperesi változást. Kármán Pál torzsai lelkész 16 éven át vezette az alsó­baranya-bácsi traktus ügyeit. Hogy ezt odaadássalés igaz­ságossággal tette, azt igazolja nyugodt öntudata; hogy haszonnal és áldással, azt feltüntetik a közgyűlési jegyző­könyvek. Egy vonás azonban minden lépését jellemzi: a békességre való törekvés. Ennek élt, ezért fáradozott. Es midőn őt a küzdtér eloharcosainak sorából, a köz­harcosok közé visszavonulni látjuk, adjuk meg békes­ségre való törekvésének méltó jutalmát: a közelismerést! Utódja a közgyűlés szine előtt felesküdött Tóth János karancsi lelkész és tanácsbiró lett, kinek szívből kívánunk a nehéz, de gyönyörűséges iga hordozásához: jó egészséget, kedvet, kegyelmet és áldást Istentől! Közgyűlésünk folytonos érdeklődés mellett egy nap alatt véget ért, mely gyors lefolyás legnagyobb részben az időközben eltávozni kényszeríttetett világi elnök űr, méltó helyettese Keményffy Pál legidősebb tanácsbiránk éber tapintatának s lankadatlan ügybuzgalmának kö­szönhető. Erdős József. A protestáns árvaház választmányának nyilatkozata. A »Budapesti Hirlap« folyó évi 114-dik számában »elkínzott prot. árvák« címmel egy az országos protes­táns árvaház állapotáról igazán sötét színekkel festett kép közöltetett. Maga a szenzációs cím már a legna­gyobb mértékben fellázította mindazokat, kik az árvaház iránt érdeklődnek és igen fájdalmasan érintette úgy az árvaházban működőket, mint az arra felügyelő s annak ügyeit kezelő választmányt. A nevezett közleményben az árva-atya és árva-anya illettettek igen súlyos vádakkal és pedig: hogy a gyermekeket kínozzák, bottal verik, velők büntetésképen keserűvizet itatnak s szájukba pap­rikát tömnek. Ily bánásmód folytán a növendékek ter­rorizálva vannak, mi félénk magaviseletükön s nyomott kedélyükön is meglátszik. Az árvaház választmánya a legnagyobb megdöbbenéssel vette az emelt vádakat s azonnal elrendelte, úgy a maga, mint a nagy közönség megnyugtatására és az intézetben működő személyzet reputatiójának helyreállítására, hogy szigorú vizsgálat tartassék ez ügyben. A vizsgálat a f. hó 7. és II. nap­jain meg ís ejtetett. Előbb azonban felkéretett a »Bpesti Hírlap« t. szerkesztősége, hogy nevezze meg a forrást, melyből adatait merítette, hogy lehessen ez a vizsgálat­nak positiv alapja és felszólíttatott, hogy vegyen részt a vizsgálatban, hogy így személyesen nyerhessen meg­győződést a tanúvallomások alapján árvaházunk tényle­ges viszonyai felől. Sajnálattal vettük, hogy a szerkesztő­ség a választmánynak mindkét kérését megtagadta, s annyival inkább sajnáljuk ezt, mert a megejtett vizsgá­laton teljesen megcáfolva láthatta volna mindazt, mit egyoldalú értesülése alapján írt közleményében elmon­dott. A vizsgálaton tizenhatan jelentek meg részint volt növendékék, részint olyan úrhölgyek és urak, kiket pusz­tán az hozott a vizsgáló-bizottság elé, hogy tapasztalataik alapján tanúskodhassanak az árvaház reputatiója mellett. Ez utóbbiak között voltak Grubiczy Gézáné, kinek több gyermeke, mint bejáró növekedett az intézetben, Grubiczy Géza joghallgató, ki több éven át járt az árvaházi isko­lába, Baranyai Ödön, min. tanügyi referens, ki mint tan­ügyi férfiú fordult meg többször az intézetben, Kellő Vilmos gépész, Kenessey Kálmán szigorló orvos, kik mindketten hosszú időn át voltak az árvaház bennlakó növendékei és még többen. A személyesen megjelenteken kívül Öt levél s illetve nyilatkozat volt a bizottság előtt, közöttük Sass János volt soproni főiskolai tanár levele, Curry Béláé, a magy. nyugoti vasút hivatalnokáé, mindkettőjüknek ro­konaik voltak az intézetben és Juhay Antal főv. tanítóé, kinek keze alatt több intézeti növendék volt és van most is. A levelek mindegyike csak a legjobbat írja az intézetben uralkodó nevelésről és bánásmódról. Szóbelileg adott felhatalmazást választmányunknak Békey Imre kir. tanfelügyelő arra nézve, hogy nevében kijelenthessük, miszerint hivatalos látogatásai alkalmával mindig teljes megelégedésére rendben talált mindent. Hasonlólag fel­hatalmazást nyertünk Cséry Lajos úrtól annak kijelenté­sére, hogy ő, ki az árvaház növendékeit évenként szent­lőrinci jószágán egy-egy napra szokta magához meghívni, teljesen meg van elégedve a gyermekek magaviseletével

Next

/
Oldalképek
Tartalom