Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-05-22 / 21. szám

rére szolgáltatott alkalmat az alsóbaranya-drávántúli tanítógyűlés mult évi jegyzőkönyvének 5. pontja, melyben az alsóbaranyai tanítók drávántúli kollegáikat komolyan felhívják a gyűléseiken való részvételre és arra is, hogy »az összefűző köteléket ne lazítani, hanem inkább szorosabbra fűzni s nemzeti ügyünket és annak érdekeit ne elhanyagolni, elárulni, hanem inkább annak minél buzgóbb apostolaivá lenni igyekezzenek.« Az itt szószerint idézett jegyzőkönyvi felhivás alapjául komoly aggodalmak szolgálhattak, melyeket az egyházmegye figyelembe vévén, jegyzőkönyvileg szivökre köti a drávántúli tanítóknak, hogy az egyesületi és kartársi jó viszonyt egymás közt ápolni és fenntartani hivatásszerűleg törekedjenek s iskoláink nagyfontosságú egyházi és nemzeti missziójának teljes joggal megvárható hű betöltésében, vállvetve és kitartóan buzgólkodjanak. A szlavóniai községi iskolákban körügyelői jelentés szerint a vallástanítás felette elhanyagoltatván: annak teljesítésével jövőben az illető lelkipásztorok bízattak meg. A bácskai német tannyelvű iskolák körügyelőiűl pedig, Korba Károly nagylelkű alapítványának intentióira tekintettel, a közgyűlés Kozma László világi tanácsbirót és Erdős Józsefet választotta meg. Tájékoztató lehet hasonló esetek elbírálására nézve az újvidéki iskola ügyében, a tanügyi bizottság útján tett előterjesztés kapcsában hozott határozat. Nevezetesen arról van szó, hogy Újvidéken a két tanterem túltömöttsége folytán mutatkozó hiányokon a presbyterium egyelőre az által vélt segíthetni, ha az előbb nem szerint elkülönített növendékek osztályok szerint osztatnak be. E presbyteri határozat ellen Sz. A. tanító tiltakozott, azon alapon, hogy ő tisztán leányok tanítóvá lett meghíva és megválasztva. Az egyházmegye, tekintettel a zsinati törvények 169. §-ára s az újvidéki iskolai viszonyokra, az egyháztanács határozatát helybenhagyta s elrendelte, afldig is, míg az egyház, kötelességéhez képest egy új tanterem létesítéséről s új tanerő szervezéséről mihamarabb gondoskodni fog. ,. Sajnosan nélkülözte a tanácsbirói kar a betegsége miatt meg nem jelenhetett Acs Gedeon tanácsbirót, ki ezen negyedszázad óta lelkiismeretes pontossággal viselt tisztségéről való lemondását a közgyűlésnek be is jelentette. Az egész egyházmegye osztatlan elismerése és méltánylása kiséri a bölcs és igazságszerető férfiút s önkényt felsóhajtunk, látván' a tározót: Vajh, ki lesz méltó utódod ? 1 Visszavonult Kelecsényi Mihály is, az Úr agg szolgája, az egyházmegye közszolgálatától, kisértetve a becsülés nyilatkozataitól. De ime majdnem végére jutottam vázlatos közlésemnek s most látom az ürt, melynek kitöltése nélkül hiányos lenne a közlemény. Ertem az esperesi változást. Kármán Pál torzsai lelkész 16 éven át vezette az alsóbaranya-bácsi traktus ügyeit. Hogy ezt odaadássalés igazságossággal tette, azt igazolja nyugodt öntudata; hogy haszonnal és áldással, azt feltüntetik a közgyűlési jegyzőkönyvek. Egy vonás azonban minden lépését jellemzi: a békességre való törekvés. Ennek élt, ezért fáradozott. Es midőn őt a küzdtér eloharcosainak sorából, a közharcosok közé visszavonulni látjuk, adjuk meg békességre való törekvésének méltó jutalmát: a közelismerést! Utódja a közgyűlés szine előtt felesküdött Tóth János karancsi lelkész és tanácsbiró lett, kinek szívből kívánunk a nehéz, de gyönyörűséges iga hordozásához: jó egészséget, kedvet, kegyelmet és áldást Istentől! Közgyűlésünk folytonos érdeklődés mellett egy nap alatt véget ért, mely gyors lefolyás legnagyobb részben az időközben eltávozni kényszeríttetett világi elnök űr, méltó helyettese Keményffy Pál legidősebb tanácsbiránk éber tapintatának s lankadatlan ügybuzgalmának köszönhető. Erdős József. A protestáns árvaház választmányának nyilatkozata. A »Budapesti Hirlap« folyó évi 114-dik számában »elkínzott prot. árvák« címmel egy az országos protestáns árvaház állapotáról igazán sötét színekkel festett kép közöltetett. Maga a szenzációs cím már a legnagyobb mértékben fellázította mindazokat, kik az árvaház iránt érdeklődnek és igen fájdalmasan érintette úgy az árvaházban működőket, mint az arra felügyelő s annak ügyeit kezelő választmányt. A nevezett közleményben az árva-atya és árva-anya illettettek igen súlyos vádakkal és pedig: hogy a gyermekeket kínozzák, bottal verik, velők büntetésképen keserűvizet itatnak s szájukba paprikát tömnek. Ily bánásmód folytán a növendékek terrorizálva vannak, mi félénk magaviseletükön s nyomott kedélyükön is meglátszik. Az árvaház választmánya a legnagyobb megdöbbenéssel vette az emelt vádakat s azonnal elrendelte, úgy a maga, mint a nagy közönség megnyugtatására és az intézetben működő személyzet reputatiójának helyreállítására, hogy szigorú vizsgálat tartassék ez ügyben. A vizsgálat a f. hó 7. és II. napjain meg ís ejtetett. Előbb azonban felkéretett a »Bpesti Hírlap« t. szerkesztősége, hogy nevezze meg a forrást, melyből adatait merítette, hogy lehessen ez a vizsgálatnak positiv alapja és felszólíttatott, hogy vegyen részt a vizsgálatban, hogy így személyesen nyerhessen meggyőződést a tanúvallomások alapján árvaházunk tényleges viszonyai felől. Sajnálattal vettük, hogy a szerkesztőség a választmánynak mindkét kérését megtagadta, s annyival inkább sajnáljuk ezt, mert a megejtett vizsgálaton teljesen megcáfolva láthatta volna mindazt, mit egyoldalú értesülése alapján írt közleményében elmondott. A vizsgálaton tizenhatan jelentek meg részint volt növendékék, részint olyan úrhölgyek és urak, kiket pusztán az hozott a vizsgáló-bizottság elé, hogy tapasztalataik alapján tanúskodhassanak az árvaház reputatiója mellett. Ez utóbbiak között voltak Grubiczy Gézáné, kinek több gyermeke, mint bejáró növekedett az intézetben, Grubiczy Géza joghallgató, ki több éven át járt az árvaházi iskolába, Baranyai Ödön, min. tanügyi referens, ki mint tanügyi férfiú fordult meg többször az intézetben, Kellő Vilmos gépész, Kenessey Kálmán szigorló orvos, kik mindketten hosszú időn át voltak az árvaház bennlakó növendékei és még többen. A személyesen megjelenteken kívül Öt levél s illetve nyilatkozat volt a bizottság előtt, közöttük Sass János volt soproni főiskolai tanár levele, Curry Béláé, a magy. nyugoti vasút hivatalnokáé, mindkettőjüknek rokonaik voltak az intézetben és Juhay Antal főv. tanítóé, kinek keze alatt több intézeti növendék volt és van most is. A levelek mindegyike csak a legjobbat írja az intézetben uralkodó nevelésről és bánásmódról. Szóbelileg adott felhatalmazást választmányunknak Békey Imre kir. tanfelügyelő arra nézve, hogy nevében kijelenthessük, miszerint hivatalos látogatásai alkalmával mindig teljes megelégedésére rendben talált mindent. Hasonlólag felhatalmazást nyertünk Cséry Lajos úrtól annak kijelentésére, hogy ő, ki az árvaház növendékeit évenként szentlőrinci jószágán egy-egy napra szokta magához meghívni, teljesen meg van elégedve a gyermekek magaviseletével