Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-05-15 / 20. szám

BELFÖLD. Püspöki látogatás a külső-somogyi egyház­megyében. i-f'U Midőn Szász Károly -püspök úr hivatalos kör­útjának folytatásáról akarom tudósítani e lap olvasóit, szükségesnek látok előzetesen megjegyezni annyit, hogy én a püspöki látogatás nem külső decorumának, hanem belső tartalmasságának leírására óhajtanék nagyobb figyel­met fordítani, engedve kiválólag azon óhajtásnak »vajha e látogatás alkalmával mondott beszédek megörökíttet­nének 1« -A külső fogadtatásról elégnek tartok megjegyezni annyit, hogy a nép azon községekben (hol nekem is a kíséretben megjelenni szerenc-ém volt) mindenütt a leg­nagyobb szivélyességgel, örömmel s legtöbb helyen dia­dalkapukkal fogadta a főpásztort, tömeges megjelenésé­vel mutatván ki, mind megérkezésekor, mind a templom­ban főpásztora iránti érdeklődését. A bandériumok — ha két szál lovas legény képében is alig maradhat­tak el, az ebédek hosszúságúkból fényességükből — dacára a főpásztor határozottan kifejezett előleges óhaj­tásának — engedni semmit nem akartak, községek, testületek, más felekezetbeli lelkészek örömmel használták fel az alkalmat az egyszerű ünnepélyen való részvételre. Ezeknek előre bocsátása után szabad legyen már most szólanom e látogatás belső mikéntjéről az egyes gyüle­kezetekben. Bábonyba — somogymegyei mintegy 270 lelket számláló gyülekezetbe — ápril 29-kén délelőtt érkezett meg püspök úr. Már a falu végén, majd a lelkészi lak kapujánál csinos diadalív várta a főpásztort, s az udva­ron Bocsor Lajos lelkész az elöljárósággal, rövid sza­vakban csekély számú s nem épen vagyonos, de azért nem lankadó gyülekezetét ajánlotta a főpásztor jóindu­latába, mire a főpásztor szokott ékesszólásával találóan adta meg a feleletet. '•' -Délután 3 óra után vette kezdetét az ünnepélyes istenitisztelet, mely alkalommal üdvözli a híveket, kiknek ősei e helyen 100 évvel ezelőtt, építették fel az Úrnak templomát s állították fel újra a mintegy 50 évre meg­szűnt anyagyülekezetet. Ez ősökről nagyon jól tudja —- úgymond — ő, hogy mindent megtettek egyházuk fenntartathatásáért s ha egyik helyen elvétetett templo­muk, iskolájuk, a fecske fáradhatatlanságával, sárból, fából újnak készítéséhez fogott hozZá a vallásához, egy­házához buzgón ragaszkodó nép. így tudta az buzgó­sága által megóvni, fenntartani egyházát. Ez a buzgóság nyilatkozott a jelen nemzedékben is, a mikor a templo­mát tőle telhetőleg díszessé tette, a paplakot újból épí­tette, a tanítólakon javításokat eszközölt, — a mikor egyszerűségét szokásaiban, erkölcseiben megtartotta, az Úrnak házát s szent asztalát buzgón keresi, szegénysé­géhez képest szívesen fárad s áldoz egyházának fenn­tartásáért. Ily körülmények között nagyon feltűnő előtte, midőn az egyház néhány tagjá, törvénytelen úton, a lelkész és presbyterium háta mögött — tehát annak tudta nélkül —•• kérelmezi ő tőle azt, hogy a lelkészi hivatalnak megszüntetésével, az anyaegyháznak leány­egyházzá tételét eszközölni segítsen. Nem hiszi, hogy ez az egész gyülekezet óhajtása volna, nem hiheti, hogy az egész gyülekezet lemondani akarjon arról, a mi meg van. Buzdítja őket további buzgóságra, a terhektől s áldozatoktól vissza nem riadásra, ajánlja eddigi jó szo­kásaik megtartását. Legyetek — úgymond — továbbra is türelmesek — nem cstiggedők, hogy e kis gyülekezet továbbra is fennmaradjon, buzgó könyörgésében kér reá áldást az Egek urától.« Ezután az iskolának megvizs­gálása, majd a presbyteriummal való tanácskozás követ­kezett. Bábony után ápril 30-án Kapoly meglátogatása következett. Tab mezővároson — a más vallású lakosság élénk érdeklődése közben — keresztül menve mintegy 10 óra tájban érkezett meg a 7—8 kocsiból álló püs­pöki kiséret. Az egész hétköznapiságban maradott papi Udvaron, a halál kínaival küzdött lelkész helyett Bene­dek Ede segédlelkész fogadta szívélyesen ugyan— dé ruházatával nem mutatva papi állását — a főpásztort. Csakhamar megkondultak azután a harangok s elkezdő­dött az ünnepélyes aktus, hangozván a főpásztor ajkáról a »Kegyelem és békesség nektek« kezdetű apostoli üd­vözlet, mit azután követett a gyii'ekezet viszonyaihoz találó beszéd. »Mint a természetben a napfény . és borulás, a jó idő és zivatar : úgy váltogatja egymást az emberi kebelben is a jó és rossz, a szép és rút, a ked­ves és nem kedves szokás. Igazán úgy van az emberi szív, mint az a föld, melyről az Idvezítő azt mondá, hogy bele gazdája tis/.ta magot vetett; de eljött éjjel az ő ellensége, hogy konkolyt hintsen e tisza búza közé így vagytok ti k. Afiai 1 bennetek a mint tudom, a mint látom, van sok szép tulajdon, ti szeretitek az Isten házát, szeretnek közületek igen sokan áldozni egyhá­zukért, járultok szívesen e szent asztalhoz ; de nem hiá­nyoznak közöttetek, kiknek szívében a konkoly elnyomja a tiszta búzát, és én eljöttem közibetek ís, hogy telje­sítsem e parancsolatot, mely adatott Jerémiásnak, midőn szólott hozzá az Úr mondván : »Eredj el az Izrael fiai­hoz, valamire küldlelc tégedet, azt megmondjad gyomlálj, törj, veszess, építs és plántálj.« És én eljöttem, hogy jó tulajdonságaitokat méltányolván, megnézzem, vájjon a ti cselekedeteitek mennyit érnek; hiszen a mit ti közüle­tek tesznek némelyek : azt megtették a farizeusok is, ők is tettek jót; de csak azért, hogy láttassanak az embe­rektől, böjtöltek, imádkoztak, alamizsnát adtak; de mind­ezt nem szív szükségből, hanem az emberekre való tekintetből, szivök, lelkük e látszólagos jó cselekedetek mellett is gonosz maradt, azért móndá nekik az Idve­sítő : » Ti hasonlatosak vagytok a megfehérített koporsóhoz, mely kívül ugyan szép7 de belülrűl tele van holtnak tete­meivel.« Eljöttem megnézni, hogy menteték-e és mennyit előre? mentek-e előre azok, kik látszanak jót cselekedni, buzgólkodni, szívok pedig a gonosztól nem épen van távol, hogy nincsenek e közöttetek erkölcstelenek, fájta­lanok, holott Jakab apostol megmondotta, hogy a világ­nak ilyen barátsága gyűlöletes az Isten előtt, nincsenek-e közöttetek perlekedők, kik atyjukfiait barátságos egyez­kedés helyett perbe idézik ? nincsenek-e kik törvényes tartozásaikkal éveken keresztül hátralékban maradnak s az által egyházukat lényesen károsítják ? Mindezek nem a hitnek cselekedetei, távoztassátok el az ilyen konkolyt szívetekből. De hogy beszédemet ne végezzem egészen megszomorítástokkal, elismerem, hogy az egyház va­gyoni ügyei iránt lapasztalt nemérdeklődés, a legújabb idő óta muló félben van és ti egyházunk előbbvitelére közmunkát is válaltatok. Ez igen szép volt tőletek, buz­gólkodjatok is az ilyenben, mely kétszeresen nemesít és emel fel benneteket. Nemcsak jólétet vagy is könnyebb boldogulást szerez az egyház vagyoni ügyének emelé­sére de megnemesíti az az erkölcsi életet is, mert e siker míg egyrészről buzgóságra ösztönöz : másrészről indít arra, hogy a lelketek nemesítésére szolgáló intézmények felvirágoztatására is gondoljatok, azokat ne csak el n

Next

/
Oldalképek
Tartalom