Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-05-15 / 20. szám

hanyagoljátok, sőt gyarapítsátok. E buzgóság legyen meg szívetekben s majd meglátjátok, hogy ha szívetek nemes gondolatokkal, elhatározásokkal telik meg, kivonulnak onnan e bűnök s lakhelyet nem találnak többé. Hogy erre adja az Isten a maga kegyelmét, ezért akarok én veletek, érettetek könyörögni.* Kapolyból püspök úr óhajtása folytán Zala község, mélt. Zichy Antal akad. tag s orsz. képviselő úr birtoka felé vette útját püspök úrral a kíséret egy része, a másik rész egyenesen át menvén már Kapolyból Bálványosra. Zalán az országos hitű, kedves modorú házi úr, épen csak ezen alkalomra rándulván le Budapestről — az egyszerű de diszes úri lak verandáján valódi benső baráti örömmel fogadta, mély tiszteletreméltó édes anyjával s kedves unokatestvérével szeretett vendégét s annak kíséretét s bemutatta, a vendég üdvözlésére megjelent kir. járásbíróságnak, a tabi ügyvédi testületnek s Tab községének képviselőit. Igazi családias fesztelenségben eltöltött pár óra után Zichy Mihály világhírű festőnk, kinek bájos leánykái püspök urat Budapestről közelről ismervén, bensőséggel szeretik s nevezik — műtermének, műemlékeinek s régiség gyűjteményének megtekintésére indult a társaság, s a ritka kedvességű és bámulatos műértő cicerone felvilágosításaiban annyira elmerült, hogy a Bálványosról jött lovasok megérkezése által lett csupán figyelmessé téve, még az napi hátralevő útjára. Alkonyat tájon tudott csak megválni a kedves családtól, a véghetetlenül szívélyes fogadás által elbájolt társaság, kedves emlékét víve szívében e kis kirándulásnak. Míg Zalán időzött s valódi üdülést nyert az egész társaság: azalatt Bálványos népe már kezdette veszteni türelmét. Előbb egyesek, később csoportok jöttek a várvavárt vendég elé, a határ szélén a községi elöljáróság mutatta be üdvözletét. A faluban a kocsik robaja, a népnek örömteljes zsivaja miatt alig lehetett hallani az üdvözlő harangok zúgását, a levegő a nagy szárazság miatt nagy mennyiségű porral telve meg, nagy próbára tette a tüdők működését. Végre valahára bevonulhattunk a nép nagyja és kicsinye által már ekkor ellepett nem épen szűk papi udvarba. Itt az impozáns épület lépcsőzetének első fokánál fogadta a volt honvédtiszt, most már nagyon is nem harcias kedvű ősz lelkész Cserna István a főpásztort. »Itt e helyen — kezdte beszédét — hol pogány őseink áldozati tüzei legtovább égtek, itt, hol Kupa várának romjai, a közvetlen közelben máig is állanak, itt lakik egy tősgyökeres magyar kálvinista nép, mely református vallását — mint legdrágább kincsét — őseitől örökölte. Ennek a bálványost lakosságnak ma ünnepe van, mert főpásztorát falai között üdvözölheti. Örömünk azért is határtalan, hogy Méltóságodnak saját tapasztalásából lesz alkalma meggyőződni arról, miként becsültük meg őseinkről ránk szállott örökségünket, református vallásunkat, saját tapasztalásából győződhetik meg Méltóságod, milyen nálunk a vallásosság eredménye, a hitélet. Nem tagadjuk, nem tagadhatjuk, hogy vannak fogyatkozásaink és méltók vagyunk a dorgálásra is ; de vallás iránti buzgóságban, hitünk iránti lelkesedésben s talán azt is mondhatom : áldozatkészségben magunkat mások által felülmulatni nem engedjük. Ilyen érzelmekkel eltelve, vártuk örömmel Méltóságodat és határtalanul Örvendünk, hogy hódolatunkat itt mutathatjuk be. Érezze magát Méltóságod közöttünk úgy, mint az édes atya, mikor tisztelő és szerető gyermekei körébe lép. Én pedig és az én gyülekezetem elöljárósága s gyülekezetem minden tagja szívünk szerint kivánjuk, hogy a felséges Isten Méltóságodat, azon a fényes helyen, egyházunk hajójának kormányrudja mellett magyar hazánknak, magyar nemzetünknek és reformált vallásunknak hasznára, előmenetelére és dicsőségére sokáig és boldogan éltesse.* A hasonszellemű válasznak meghallgatása után az egész társaság bevonult a papi lakba. r. A kecskeméti egyházmegye közgyűlése. A kecskeméti egyházmegye folyó hó 3-án és 4-én tartá ez évi közgyűlését Cegléden Ádám Kálmán esperes és Antos János egyházmegyei gondnok urak elnöklete alatt. A gyűlésre úgy a tanácsbírák, mint az egyes egyházak képviselői majdnem teljes számmal jelentek meg, úgy hogy a ceglédi iskola nagy terme minden nagysága mellett is kicsi lett s mint gőzfürdő, igen jótékony hatást gyakorolhatott a rheumatikus bajokban szenvedő tanácsbírákra, mert az első napi curát megelégelve, majd mindnyájan haza mentek. Az első napi 50—60 tagú közgyűlés másodnap 5 — 6 tagúvá olvadt, a mi ily hatalmas egyházmegyétől bizony elég szomorú dolog. Miután a gyűlést az esperes úr felemelő, buzgó imája után a főgondnok úr megnyitotta, az egyházmegye újonnan megválasztott aljegyzője: Bárczay Gyula esküdött fel. Világos fej, gyakorlott toll, szorgalom és nyugodtság az ő legjellemzőbb tulajdonságai s ezek biztosítékot nyújtanak az egyházmegyének, hogy szerencsésen választott. Új hivatala viseléséhez adjon az Úr erőt, egészséget is. Melegen emlékezett meg ezután úgy a főgondnok, mint az esperes, az egyházmegye örök emlékű tanácsbirájáról, Dobos János ceglédi volt lelkipásztorról. Jellemző, híven találó szavaik befolyása alatt megjelent lelkünk előtt az agg pásztor alakja ismét; mintha hallottuk volna szívet, lelket lebilincselő hangját; mintha láttuk volna megnyílni ajkait, osztogatni tanácsát azokban a sajátságos, megkapó töredezett mondatokban, melyek olyanok voltak, mint a terhes felleg cikázó villámai. A homályt áthasítá, megvilágítá, aztán mintha nem lenne ideje sokáig egy tárgyat világítani, haladt tovább. Új villámlás, új fényi Közbe-közbe haragos dörgés közt csapott le, keltve meglepetést. Láttuk őt mint pásztort, mint családapát és elsirattuk ismét. A gyűlés elhatározta, hogy érdemeit jegyzőkönyvileg örökíti meg, a családhoz pedig részvétiratot intéz. Majd következett az esperes úrnak szépen kidolgozott, nagyérdekű jelentése, melyben szomorú és örvendetes dolgok váltogaták egymást. Dobos Jánoson kívül elhalt Gyenizse Antal szolnoki administrator is, helyébe Csekey István rendeltetett. Hosszasan foglalkozott esperes ur azon szomorú viszonyok lerajzolásával, melyeket Kecskeméten talált s a melyek rohamosan viszik az egykor oly fényes, virágzó gyülekezetet a romlás, pusztulás örvényébe. Ez ügygyei sokat bajlódott a közgyűlés is, később visszatérek reá én is. Örömmel hallottuk e szomorú jelentés után, hogy a többi egyházaknál haladást constatált az esperes úr. Az anyagi viszonyok rendezettek, adóssága csak egy pár gyülekezetnek van s azok is igyekeztek azt törleszteni, mit nagy mértékben elősegített azon örvendetes esemény, hogy egyházmegyénk az államsegély és domesztika-alapból 3450 frt segélyt nyert. Hozzánk tértek 68-an, kitértek 36-án s így a szaporodás áttérés által 32, születés által pedig 580. Az iskoláztatás mindenütt pontos, az eredmény jó; különös dicséretet kaptak a ceglédi, n.-körösi, jász-