Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-05-08 / 19. szám

csíny gyülekezet a tűzvész által csaknem végkép megsemmisülni látszott, de erős hite, buzgósága és népének szorgalma által ma mégis, ha nem virágzik is, legalább élni tud, vigasztalásképen mondja e kicsiny nyájnak : Aranyom és ezüstöm nincsen nekem; a mim pedig vagyon, azt adom néktek. S atyai bőkezűséggel adja és szórja aztán a vallás áldásait, ajánlja a tiszta erkölcsi életet, a jámborságot, józanságot és iparkodó munkásságot, melyek a szegényt is gazdaggá tehetik; mert nem a gazdagság a legfőbb jó, s nem a szegénység a legfőbb rossz stb.. Buzgó és lélekemelő imádság és főpásztori áldás zárta be a templomi ünnepélyt s szülte újjá a kicsiny sereg bágyadt lelkét, melynek ez atyai segélyre bizony szüksége vala. Iskola-vizsgálás és presbyteri gyűlés után, kifáradva a napi nehéz munkában, itt maradt püspök úr éjjeli szállásta. April 29-dikén, reggel jókor Megyer íelé vettük utunkat. Megyer leány-egyház, a szomszédos Bábony, filiája, s mint a végzett földesurak ősi fészke, évtizedeken át a legrendetlenebb s viszálykodóbb egyház az egész külső-somogyi vidéken. Itt Bocsor Lajos bábonyi lelkész fogadta egy szíves »Isten hozott« szóval püspök urat, ki megköszönvén a nyájas fogadást, már egy negyed óra múlva beharangoztatott és templomba ment. A párból épült, de elég jó karban levő kis templom egészen megtelt hallgatósággal; bár sajnos, hogy — mint magunk is tapasztaltuk <— épen azok a nemzetes Urak tündököltek távoliétökkel, a kikre legjobban szóllott volna a hatalmas lecke, s a kiknek legtöbb szükségök lett volna az isteni ige velőkig ható beszédére, hogy megtérvén éljenek. Püspök úr itt isj mint csaknem mindenütt, az egyház múltjából indult ki, abból vévén tanulságokat a jelenre. Kimondotta, hogy a szomszédos Bábony anyaegyház, melynek védszárnyai alatt Megyer — mint annak leánya — él, a mult század végéig szintén leányegyház vala még; de addig buzgólkodott s áldozott, míg régi vágyát : anya egyházzá lehetni, megnyerheté. Megyer pedig, mely amazzal hasonló népességű vala, már akkor is késedelmes és közönyös levén, megmaradt alárendelt helyzetében. Ezen közönyösség és érdekeletlenség az atyákról, nagyatyákról átszállott a fiakra; a mai nemzedékre is, mely általában hidegséggel viseltetik az egyház és iskola ügyei iránt, s idegenkedik a templomtól és a keresztyéni áldozatoktól. Erősen megdorgálván és megostorozván azért a közönyös lelkeket: atyai édes szavakkal kérte a főpásztor őket az istenhez és a lelki élethez leendő visszatérésre, az isteni félelemre és jámbor életre. »Lágyítsátok meg a ti megkövéredett szíveiteket, és embereljétek meg magatokat« dörgé fülökbe megrázó erővel, s nyissátok ki szemeiteket, hogy lássanak, és füleiteket, hogy halljanak! — Az iskolában különösen megnyerte püspök úr tetszését a gyermekek higgadt s értelmes felelete és jó hangsúlyozása, valamint az imádkozás és éneklés buzgósága is, melyekkel nem minden népiskolában találkozunk, s melyért a tanítót, Biczó Ferencet méltán meg is dicsérte. — Örvendetes jeléül a megyeri egyház javulásának, a presbyteri gyűlés alkalmával arról győződhetett meg főpásztorunk, hogy az egyház ügyéi is pár év óta rendesebben folynak, mint annak előtte, s ügyes vezetés mellett egészen is rendbehozhatók ; cc

ak a közönyösség el ne oltsa ismét a buzgóság fellobbant tüzét. Megyeren végezvén, délre még átrándult püspök úr az anya egyházba, Bábonyba, hol ebéd után történt meg a hivatalos látogatás, melynek lefolyásáról más toll lesz hivatva e lap olvasóit értesíteni. — Kálmán Gyula. A belső-somogyi egyházmegye közgyűlése. Egyházmegyénk tavaszi közgyűlése Csökölyön f. é. ápril 26—28. napjain tartatott meg Kormendy Sándor esperes és Sárközy Dénes gondnok urak elnöklete alatt. Ezt megelőzőleg ápril 25-én Sárközy Dénes gondnok s gyám-elnök úr által egybehíva s elnöklete alatt lelkészgyárao'dai gyűlés tartatott ugyancsak a csökölyi egyházban, hol a tíz évről tíz évre alakult s öt tagból álló (1 világi elnök, 4 lelkész) választmány által kormányozott lelkészi gyámolda mult évi gyűlésének jegyzőkönyve felolvastatottt s általánosságban és részleteiben tudomásul vétetett. Említésre méltó itt főleg az, hogy gyámpénztárnok és esperes urak utasítva lőnek az évi hátralékok kimutatására és közigazgatási behajtására. A gyámpénztárnok által javított és bővített »leikéssgyámolda« alapszabályai felolvastatván, némi csekély módosítással elfogadtattak és megerősítés végett az egyházmegyei gyűlés elé felterjesztettek. A választmány tagjait, kiknek mandatuma ezúttal lejárt, a lelkészek rendes szavazati lapon esperes úr felhívására fogják megválasztani. A választmány a pénztárnokot maga választja. Ápril 26-án d. e. 8 órakor a csökölyi ref. egyház templomában helybeli lelkész buzgó imája, Isten segítségül hívása után egyházmegyei gondnok úr rövid, de velős szavakban, higgadt s komoly tanácskozásra híva fel a jelenvoltakat, a népiskola egyik nagyobb termében a gyűlés alkotó tagjait szívélyesen üdvözölve, a gyűlést megnyitottnak nyilvánította. Majd nagyt. esperes úr olvasta fel esperesí elnöki jelentését, melyben számot adott a mult gyűlés óta teljesített esperesí működéséről, és egyházlátogatási (canonica visitatio) jelentését, melyet a következő öt csoportba foglalt: Az I-ső csoportba feltüntette gyülekezeteinket valláserkölcsileg, Il-or anyagilag, III-or egyháztársadalmüag. A IV-dikben röviden a népiskola ügyeit ismerteté. Az V-dikben a csurgói gymnasium ügyeit ismerteté. A közgyűlés esperes úrnak jelentését általánosságban tudomásul vette, s mielőtt annak részleteibe bocsátkozott volna, a határozathozatalt igénylő kérdéseket az illető szakbizottságoknak, melyeknek feladata a tárgyakat a gyűlésre előkészíteni, kiadatni határozta. E szakbizottságok pár évvel ezelőtt alakultak meg u. m. a 1. közigazgatási, 2. tanügyi, 3. pénzügyi és 4. csurgói gymnasiumi szakbizottság. Ez utóbbi a csurgói gymnasium, a 2. számú, a tanügyi, a népiskola ügyeit lenne hivatva előkészíteni. Azonban, mint utólag kiderült, a szakbizottságok nem levén összehozhatok : nem működtek. -— Ezért a közgyűlés az ügyek tárgyalásába kénytelen volt belebocsátkozni. A tárgyalás váratlanul és szokatlanul csendesen folyt le; (mert mi belső-somogyiak zajos gyűléseket szoktunk tartani) csendesen, hogy ne mondjam : nagy békességben, elannyira, hogy mintegy beteljesedve láttuk egyházmegyénk esperesének azon óhajtását, melyet nem sok évvel ezelőtt esperesi jelentésében óhajtott, hogy t. í.: »Ime, mily szép és gyönyörűséges dolog az atyafiak együttlakozásuk I« azért — úgymond — »kövessük az igazságot, a hitet, a szeretetet, a békességet; a kérdéseket, melyek háborúságot nemzenek, megvessük, tudván, hogy az Úr szolgájának nem szabad háborogni, hanem olyannak kell lennie, a ki alázatossággal tanítja azokat, a kik ellenkező értelemmel vannak /« (Pál II. Tim. és II. Róm. XXII. 24.) S e szókkal rekeszté esperesi jelentését: »Békesség tinektek !« Most, mondom, úgy látszik, hogy ezt elérte, mert a közgyűlés békében és csendes-