Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-05-01 / 18. szám

m.-szigetiben 62, a kecskemétiben és n.-váradiban 60—60, a pécsiben 57, az egriben 46, a győriben 43, a sárospatakiban 30, a n.-szebeniben 27, az eperjesiben 25 volt. Tehát a 12 jogakadémia közül a hallgatók számát tekintve a kecskeméti jogakadémia 5-ik helyen állt; vele egyenlő népeségű volt a nagyváradi kir. jogakadémia s még 6 jogakadémia van a kecskemétinél rosszabb viszonyok közt. Ez az egyszerű statisztikai adat napnál világosabban igazolja, hogy nemcsak egyik-másik jogi tanintézet, hanem valamennyi jogakadémia sínlődik. Ha már most ezen közös baj oka iránt kutatunk, azt okvetlenül a jogi szakoktatás új rendezesében kell megtalálnunk. Statisztikai adatok mutatják, hogy az összes jogakadémiák ez óta néptelenedtek el. A kormányzat megrettent az ügyvédek légiójától s gátot akarva azok szaporodásának vetni, áldozatul dobta a jogtudori szigorlatot, melyet az ügyvédi vizsga előfeltételéül szabott s melyet ez által (a mint ez a legutóbbi jogászgyűlésen is mondatott) szinte a nevetségesség niveaujára siilyesztett alá. Célzatosan-e vagy akaratlanul — nem keresem — egy csapással a hazai jogakadémiákat is a lassú sorvadásnak kárhoztatta ezen intézkedés. Az egész ország jogász ifjúsága seregestől tódul az egyetemek termeibe, melyek néha felét sem képesek befogadni egyes tanárok hallgatóinak és megismerkedni kívánnak azon tanárokkal, kik előtt majdan a jogi szigorlatokat kell szükségkép kiállaniok, mely nélkül a jogipálya ez idő szerint legqualificálóbb s legmagasabb diplomáját, az ügyvédit nem érhetik el. Tengerbe hordanék vizet, ha ezen intézkedés minden tekintetben ártalmas voltát igyekezném bebizonyítgatni. Ez már általánosan, úgy szólván egyhangúlag el van ismerve s ha mégis fenntartatik, annak oka részben abban keresendő, hogy az álszemérem — az emberiség ezen eredendő bűne — inkább fenntart egy káros intézkedést, mintsem hibáját beismerje; másrészről pedig ezen intézkedés a leggyakorlatiasabbnak és célhoz legbiztosabban vezetőnek mutatkozik arra, hogy a most divatos jogi szakoktatási eszme diadalra jusson t. i. hogy a jogakadémiák elsorvasztassanak, vagy jól magyarul szólva, arra kényszeríttessenek, hogy önmaguk »adják be a kulcsot« s a jogakadémiák romjain felállíttassák a sokat emlegetett harmadik egyetem! Ha ez a tengeri kigyó olyan panacea volna, mely hazai jogi szakoktatásunk bajait megorvosolná, úgy akár mint protestánsok, akár mint jogászok lennénk oly önzetlenek, hogy bezárnók jogakadémiánkat minden lelkiismereti furdalás nélkül. De az ügy alapos ismerete — lehet, hogy majd a tapasztalat is — meggyőzhet mindenkit arról, hogy a hamradik egyetem, állíttassék bár az fel Magyarország bármelyik városában, a jogi szakoktatás bajait egyáltalában nem orvosolja és csak azon jogakadémiákat teszi feleslegesekké, a melyek esetleg a felállítandó harmadik egyetem közelében lesznek. Részemről tehát nem mint jogakadémiai tanár, hanem úgyis, mint jogász s úgyis, mint protestáns azt vallom, hogy a hazai jogakadémiákat általában s a protestáns jogakadémiákat különösen fenn kell tartanunk s minden megengedett úton úgy a jogi szakoktatás, valamint a protestáns iskola-ügy érdekében felvirágoztatásukra kell működnünk. Talán nem lesz felesleges e helyen is felemlítenem, hogy a kecskeméti jogakadémia tanári kara e tekintetben actiót indított meg, melynek hogy nem lett eredménye, rajta kívül álló okokon mult Ugyanis 1885. évi február hóban a hazai Összes jogakadémiák tanáraihoz egy felhívást bocsátottunk ki, melyben egy jogakadémiai tanár-gyűlés tartását indítványoztuk, mely a jogakadémiak közös baja s az ebből kivezető utak felett tanácskozzék. A gyűlés azonban nem jöhetett létre, mert csupán 3 jogakadémia csatlakozott feltétlenül a mozgalomhoz, a többiekre számítani nem lehetett. Nem hagyhatom szó nélkül, hogy a sors megadta azt a szomorú elégtételt nekünk, hogy épen azon jogakadémiai tanárok, kik akkor vagy épen nem, vagy elutasítólag válaszoltak felhívásunkra — azóta kérvényeznek és feliratoznak egyenként, holott egyöntetű s együttes fellépésnek mindenesetre nagyobb morális ereje s hihetőleg eredménye is lett volna. Egyébiránt a jogakadémiák ügyében — úgy látszik — az ev. ref. egyetemes konvent szintén fel akar lépni. Jelesül Pápán 1886. október 18—24. napjain tartott gyűlésében — jegyzőkönyv 65. sz. — a sárospataki jogakadémia tanári karának felterjesztésére azt határozta, hogy a többi ref. jogakadémiák, illetőleg egyházkerületeik is tegyenek ez ügyben jelentést és adjanak véleményt. Azt hiszem, hogy a ref. jogakadémiak meg fogják ez alkalmat ragadni egyrészről bajaik elpanaszlására, másrészről az ezeken segitő orvosszerek elősorolására. így jelenthetem, hogy a kecskeméti jogakadémia körében készül már a felirat, mely ez ügyben a legközelebbi egyházkerületi gyűlés útján a konventhez lesz felterjesztendő. Erős bizalommal reméljük, hogy a konvent igaz ügyünket teljes erejével támogatni fogja! Nem kívánok a határozatnak elébe vágni és a cikk szűk kerete sem engedi meg, hogy itt az orvosszerekről hosszasabban szóljak; de meg nem állha'om, hogy ne jelezzem azon pontokat, melyek körül a kérdésnek forogni kell. Mindenekelőtt megszüntetendő azon intézkedés, mely az ügyvédi vizsga előfeltételévé teszi a jogi szigorlatokat. Továbbá — a mint Eötvös Károly Lajos úr is igen helyesen említi, s a mire már az 1883. évi I. t. c. értelmében negyedik éve hiába várunk — a közigazgatási szaktanfolyamok a jogakadémiákon berendezendők. Mondanom sem kell, hogy ezeken kívül vannak egyebek is, melyekről szólni kell annak idején; de most félek, hogy máris visszaélek szerkesztő úr kegyes türelmével. Fogadják Eötvös úr s a nt. szerkesztő úr is köszönetünket a kecskeméti jogakadémia iránt tanúsított jóakaratú érdeklődésükért, a melyet tapasztalva nem érezzük magunkat oly annyira elhagyatottaknak ! Dr. Horváth Ádám, kecskeméti jogtanár. TÁRCA. Hit és kritika. — Nyilt levél B.-nek. — (Dr. J. I. Doedes után Antal Géza.) (Vége.) VII. Kritika által jutunk a méltányláshoz vagyis az érték meghatározásához (becsléshez vagyis a becs meghatározásához) ; a Biblián gyakorolt kritika által jövünk a Biblia értékének meghatározásához, történjék bár a meghatározás irodalmi, történelmi vagy dogmatikai szempontból. Nyilatkozatoknak mint pl. a Biblia Isten szava, a Biblia az isteni kijelentés okmányainak gyűjteménye stb. csak akkor van értékük, ha e nyilatkozatok a kritikai biblia-vizsgálódás eredniényeinek tekinthetők. Ily nyilatkozatokból, mint előre elfoglalt álláspontból kiindulni nem szabad, mert ekkor mindenféle bibliai