Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1887-01-09 / 2. szám
lényegét a Krisztussal való hivő közösségben tett tapasztalat s annak hatása alapján határozza meg. Az egyes azonban a Krisztus képét soha sem valósíthatja meg teljesen, hanem a szent lélek által éltetett keresztyén egyháznak feladata a Krisztus képének minél te'jesebb és tisztább megvalósítása. Krisztus személyének egyedüli jelentőségét abban kereste, hogy benne az istentudat zavartalanul uralkodott, hogy benne az Isten sajátképen lakozott s ebben áll az ő bűntelensége is. A Krisztus személyéről szóló felfogásával lényegesen össze függ továbbá a Krisztus művéről szóló felfogása, mely ugyanoly fontos és korszakalkotó része az ő hittanának, mint a Krisztus személyéről szóló tan. A Krisztus művéről szóló orthodox tannak jogi-magikus jellege el van odázva azáltal, hogy Krisztusnak a hivőkkel való életközössége Jogalmát mélyebben, teljesebben és inkább ethikai alapon fogta fel. Az, a mit Krisztus az emberiség érdekében tett, itt a maga benső lélektani- erkölcsi lehetőségében és szükségességében van feltüntetve, s folyton hangsúlyozza Krisztusnak az emt eriséghez való élő benső viszonyának Irenáusi gondolatár. Ugyancsak lényeges érdeme van Schleiermachernek abban, hogy a megváltás fogalmát, mint a bűn hatalmának megtörését s az emberi természet erkölcsi teljességét a kiengesztelés, mint az emberi tartozás megszüntetésének fogalma mellett kiemelte, a mit az orthodox tan tenni elmulasztott, mi mellett azonban a megváltás fogalma oly annyira túlnyomó, hogy a kiengesztelés Jogalma önálló objektív jelentőségét elveszíti s tisztán egyénivé válik. Krisztusnak bűntető szenvedéséről az Istenhez való viszonyában s annak közvetlen vonatkozásáról a tartozás tudatának megszűnésére nézve itt szó nem lehet, a mi jellemző kifejezésre talál Krisztus feltámadása hittani jelentőségének megtagadásában. Az üdv elsajátításáról szóló tan újból egy mesteri mű a maga nemében, azonban a spinozismus itt is akadályozta Schleiermachert abban, hogy a sajátlag keresztyéninek eleget tegyen, nevezetesen nem tudjuk azt, miként közli Krisztus a vele való életközösségben élő hivőkkel az ő istentudatának s a megváltásnak erejét s miként lesz az üdv közlése által a hivő új szabad személyiséggé. Krisztusnak ezen megváltó ereje a hivők közösségében nyilvánul, ugy hogy azon vallásos hatás, a melyet az egyes a közösségben tapasztal, Krisztus reá tett hatásának tapasztalható, úgy hogy a megváltás itt mintegy a Krisztussal való személyes életközösségben vesz el, sőt az egyházban, mint a szentlélek orgánumában vesz el maga Krisztus is, a mi világosan mutatja, hogy Schieiermachernél a keresztyén személyiség fogalma hiányzik, a mi különben az eschatologiának egészen skeptikus tárgyalásából is kitűnik. A vallásos-erkölcsi érdek, a mi a személyes teljességre vezet, nem jut el Schl. rendszerében a maga jogához, a mire példa az ő egyetlen fiának, Nathanaelnek halála alkalmából tartott híres beszéde.8 ) Schleíermacher igazi prot. jellemét mutatja azon körülmény is, hogy az Uniónak harcosává lépett föl s az evangyéliom alapelvein nyugvó hittanában vegyesen idéz mindkét prot. egyház hitvallásos könyveiből. Theologiájának hatása — mondja helyesen Dr. Kovács Ö.9 ) — a keresztyén theologia s az egyházi élet terén még most sem vált történetivé. A prot. egyháznak legkitű-nőbb tudósai: Schweizerf Schenkel, Ilundeshagen, Gass, Schwarz, Pfleiderer, Kippold stb. ma is mesteröknek s) Schleiermachers Werke, Predigten IV. 836. s küv. 1. *) I. m. 230. I, vallják őt. Az ő műveit még ma sem mellőzhetjük a theologia egyik ágában sem. . . Az ő hatása a múltban kiterjedt mindenik theol. irányra, minden jelentékeny theologusra. Reá hivatkozott a mérsékelt orthodox'a, mint Twesten, Nitzsch, Müller, Dorner. . . hozzá csatla-kozott a közvetítő párt és az u. n. kedélyi theologia, mint Neander, Ullmann, Umbreit, Liiclce, Olshausen, Itagenbach; az ő egyenes kifolyása a históriai-kritikai iskola és a confessióellenes unió-párt De Wette, Hasé, Baumgarten, Bleck, Credner, Thilo, Schneckenburger. . . . Sőt még az ellentétek szélső csúcsai, a túlzó confesszionalisták és a romboló kritikusok (Straussj is hozzá jártak iskolába és egyenes megtámadóin is látszik az ő szellemének hatása. Ezen férfiakról, mint távolabbi értelemben vett követőiről, mivel más theologiai táborba tartoznak, az illető helyen szólunk bővebben. Mint látjuk, a legkülönbözőbb hittani felfogással bíró theologusok egyenesen Schl hatása alatt állanak s az ő eszméi által vannak meghatározva. Mindamellett Schl. theol. iskolát alapítani nem akart s a tudományos meggyőződés egyéni jellege és önállósága érdekében egyenesen protestált az ellen, hogy ilyen iskola fejének tartassék. Saját egyénileg teljesen kikerekített hittani álláspontja, melyen csak oly szellemileg mozgékony és dialektikailag képzett természet, mint az övé, állhatott, követőkre a szó szorosabb értelmében véve alig találhatott, bármilyen nagy volt is azon lökés, melyet kora theologiai képzettségének adott s bármilyen jelentékeny az ő személyes hatása. Ép azért iskolája arra volt utalva, hogy a benne oly művészileg harmonizáló különböző elemeket vagy jobbra, vagy balra átalakítsa, a miért is Schleíermacher hatása még mindig érezhető s azon mezőn, melyet a theologia terén Schleíermacher tárt fel, a tudásnak még mindig új csirái sarjadznak; és habár ő nem alkotott zárt iskolát, de oly nagymérvű mozgalmat ébresztett, hogy legnagyobb ellenségei is csak általa lettek azzá, a mik.1 0 ) Viszonylagos értelemben véve leghívebb hittani követője s a hű követők között is kétségtelenül a legjelentékenyebb Schweizer Sándor (1808—-1885), a hires zürichi tanár, ki a maga Schleiermacherianismusát még közelebbről a régi reform, hittan ép eredményeként tünteti föl, a Schl.-féle determinismust abba beékelvén s a régi dogmatika merev dualismusát Schl. kategóriáival enyhítvén. Mint tudományos mű is s nemcsak mint a reform, hittan reproduktiója figyelemreméltó az ő »Glaubenslehre der ev. ref. Kirche 1844—47,* bár nem eléggé mélyen hatol be annak egészébe. Későbbi hittani műve »Chr. Glaubenslehre nach prot. Grundsátzen« 2. kiad. 1877 több főpontban határozottabban közeledik a ker. theismushoz, így az Istenről s a teremtésről szóló tanban, különben pedig Schl. felfogása mellett marad, mint p. o. a christologiában.l i ) Schl. többi tanítványai p. o. a tübingai Baur és Lücke, hittanát inkább kritikai-rationalistikus értelemben fejtették ki, s a keresztyén tudat subjektiv keresztyénségének oldala mellé sokkal inkább az irás történeti objektív keresztyénségét állítják, mint annak mértékét és normáját, sőt valamennyien egyeznek abban, hogy a Schleiermacheri hittannak spinozismusát elhagyják s a hittannak theistíkus alapot adnak, hogy abból, mint a 10 ) Schwarz—Kovács i. m. 29. 1. ") V. ö. Dr. Kovács Ö.: »A legújabb hittani rendszerek« (Schweizer, Bieclermann, Lipsius és Lang hittanának ismertetése) című jeles értekezését a »Tájékozás az ujabb theologia körében, < Budapest, 1880 című prot.-egyl, kiadványnak 207—268. 1. s Schwarz i. m. 587—593. 1.
