Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-04-24 / 17. szám

zetünk erőszakos elnyomására kényszerít, s ezáltal a békét, összetartást felzavarva, magának az egyletnek célba vett felvirágoztatását is lehetetlenné teszi. Midőn a megerősítésre váró alapszabályok 2-ik §-a azt mondja, hogy az egyletnek valláskülönbség nélkül mindenki tagja lehet, már ezáltal felekezeti jellegéről előre lemondott; mégis később, midőn a lámpákról és azok vivőiről intézkedik, a nélkül, hogy kimondaná azt, hogy ennek kötelezettsége csakis a róm. katholikus felekezetű egyleti tagokra vonatkozik, s ez által megadja a lehetőséget, hogy a lizedes csupa inaliciaból lámpavivőkül ev. ref. vallású tagot, sőt ennek valamely egyházi hivatalnokát nevezi ki; midőn az egyletnek vegyes felekezetű tagjaitól gyűjtött fillérekből évenkint tartandó misékre bizonyos részt elvon, a nélkül, hogy más felekezetet ezért megfelelő kárpótlásban részegítene: akkor már felekezet nélküli jellegéből kivetkezve, egyletünk kizárólag róm. katholikus jellegű temetkezési egyletté válik. Alázatos tisztelettel kérjük azért Nagyméltóságodat, mint a foktői első temetkezési egylet ref. tagjai, hogy méltóztassék a felterjesztett alapszabály megerősítésénél — a mennyiben felhozott indokaink Nagyméltóságod előtt súlylyal bírnak odahatni, hogy ezen emberbaráti intézmény alapszabályában minden felekezeti színezet mellőztessék, és hogy az egylet vagyona az egylet természetes céljától semmi szín alatt el ne vonattassék, annyival is inkább, mert a Il-ik foktői temetkezési egylet, mely alapszabályait megerősítés végett szintén felterjesztette, és a melynek tagjai túlnyomólag ev. ref. vallásúak, e két lényeges pontot alapszabályának alapelvévé tette s ezáltal emelkedettebb gondolkozásának adta jelét s így fejlődésének biztosabb, mert szélesebb alapját vetette meg. A felterjesztett alapszabály felekezeti érzékenységet szülhet, mely ellen mi, mint kisebbség, törvényes oltalmat Nagyméltóságod oltalma alatt keresünk. Alázatos kérésünk mellett stb. vagyunk Foktőn, 1887. márc. 15. Nagyméltóságú miniszter úrnak alázatos szolgái: Borda Károly ref. tanító és 20 aláirás Azt hiszem, hogy a foktői plebánus úr ezen eljárásához és magatartásához nem kell kommentár; a nélkül is világos ebből, hogy mennyire túlnyomó benne a felekezeti elfogultság, mely számba sem vesz, mint nem is létezőt fumigál egy más felekezetet még egy »val!áskiilönbség nélkül« alakult jótékonysági egyletben is! Még két esetet kell említenem, mert hiszen az utóbbi félév minden hónapjára kijutott minékünk egyegy sajnos, de a közvélemény itélő széke elébe méltán tartozó esemény, főt. Csapek Károly úr szives jóindulatából. A cikkem elébe irt hirlapi nyilatkozat kulcsát most fogji megnyerni a türelmes olvasó. A foktői ref. egyház toronyórája évekkel ezelőtt elromlott. Mivel egyházam szegény és sok mindenféle szükségét a maga szegénységével kell fedeznie, mivel a faluban az egyetlen egy toronyóra nemcsak felekezeti szükséget pótol, hanem általánosságban az egész község érdekében működik, mert minden községi lakost egyformán, tájékoztat, tanít és oktat: folyamodtam a községhez, és ennek méltányos belátásától meg is nyertem, hogy egyházam saját költségén készült, de elromlott toronyórája gondozására évenként bizonyos segélyt adjon. Ez a segély egyszer és mindenkorra évenként kiszolgáltatandó 20 forintban állapíttatott meg. Nos, egyházunk ezen évenkénti segélyt minden fenakadás nélkül megkapta, mindaddig, míg a plebánus úr, mint új ember, az ellen fel nem szólalt és a maga egyháza részére is ugyanannyi évenkénti segélyt nem követelt. Hiában mondták neki az egyszerű polgáremberek, a választmányi tagok, hogy hiszen a róm. katholikus egyháznak nincs toronyórája, tehát az annak gondozására adandó évenkénti segélynek semmi értelme; hiában mondták neki, hogy ez a 20 forint nem felekezeti segély, hanem községi célra tett kiadás, mely egy felekezet kezébe megy ugyan, de általa a község javára azonnal kiadatik: ő követelte a 20 forint évi segélyt egyháza részére, egy létesítendő toronyóra javára. A választmány református tagjai, tudva és érezve, hogy a község reformátusai vagyonuk után jóval többel járulnak a községi pénztárhoz, mint a római kotholikusok, nehogy a főtisztelendő plebánus úr szándékának teljesülése által jó részben maguk a református hívek adjanak alapot a róm. kathol. egyház toronyórájának költségeire : lemondtak — a nyilvános választmányi ülésben — a 20 frt községi segélyről. A dolog tehát oda lett terelve, a kérdés annyira akuttá lett téve, hogy egyházunk kénytelen volt anyagi megrövidítésébe önként belenyugodni. Ezek után következtek a »Kalocsai Nép,

ap«-ban a rejtélyes, meseszerű cikkek, az ifjabb és öregebb testvér esetei, az azokra adott válasz és viszonválasz, melyeket szószerint közlök, jelen soraim teljes megvilágosítása érdekében. A 10. számban a következő hirecske olvasható: Korunk fia. Egy jó módú foktői polgárnak két fia van. A fiatalabbik megbetegedett, és az orvos, patika kerekszám 20 frtjába került az atyának. Midőn ezt az idősebb fiú megtudta, így szólt az atyjához : »Atyám ! igaz, hogy én nem voltam és nem vagyok beteg; de midőn öcsém 20 frtba került, adj most már nekem is 20 frtot. — Még sokra viheti. A 11. számban ez áll: Helyreigazítás. A »Kalocsai Néplap* 10. számában »Korunk fia« cím alatt közlött tudósítás az olvasó közönséget felültette ; mert nem az ifjabb testvér volt beteg, hí nem csupán egy, ennek kizárólagos tulajdonát tevő élettelen jószága, mely sem az apának, sem az idősebb testvérnek, de még magának a fiatalabb testvérnek sem volt feltétlen szükséges. Ezen jószág gyógyítására az apa az idősebb testvér megegyezésével három éven keresztül 20 frtot adott. Most a jószág meggyógyíttatott,*) az idősebb testvér az apa elébe lép és mondja : Atyám, fiatalabb testvérem jószága egészséges, ha neki évenként ezután is adsz 20 frtot, adj nekem is ugyanannyit, hogy én is szerezzek magamnak jószágot. Többet nem kivánok, bár több családtaggal birok. Ha pedig nekem nem adsz, úgy annak se adj, mert a jószág nem a te tulajdonod, nekem pedig nem szükséges Es ezt annál is inkább kivánom, mert ifjabb testvérem az apai vagyonból sokkal több részt kapott, mint én, mit pontról-pontra ki tudok mutatni.* Az apa az utóbbi eljárást választá. Jogos volt-e az idősebb testvér kívánsága ? (Ezen közleményt a foktőiek úgy is meg fogják érteni, a mint. van; hogy azonban mások is értsék, megjegyezzük, hogy az apa alatt Foktő község értetendő ; az ifjabb testvér a foktői ref. hitközség ; az idősebb testvér a foktői róm. kath. hitközség; a volt beteg, de most már egészséges jószág a ref. templom toronyórája. Szerk.) A 12-ik számban pedig ez: Egy kis ártatlan megjegyzés. Becses lapja 11. számában a »Helyreigazítás* című rovatban egyházam toronyóra ügye érintve van. Szó nélkül hagynám a reflektálást, ha a cikk irója más tárgyra ki nem terjedne. *) Célzás új óránkra. Mintha az új órát gondozni nem kellene! F. J.