Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-04-24 / 17. szám

Mert hogy szükséges-e a toronyóra az atyának, ki nem más, mint a község ; az idősebb testvérnek, ki nem más, a róm. katholikus egyház; vagy magának a fiatalabb testvérnek, a ref. egyháznak : az a felfogás kérdése és én tisztelem a mások felfogását és megvárom a másokét is a magaméval, illetőleg egyházam felfogásával szemben. Az pedig, hogy jogos volt-e az idősebb testvérnek : a római katholikus egyháznak kívánsága, oly kérdés, melynek szellőztetése az illetékes tanácsterembe való, nem a lapok hasábjaira. Mindehhez tehát nem is szólok. De szólanom kell cikkíró amaz állításához, hogy az ifjabb testvér: a ref. hitközség az apai, illetőleg községi vagyonból sokkal több részt kapott, mint az idősebbik: a róm. katholikus hitközség. A cikkiró azt mondja, hogy ezt póntról-pontra ki tudja mutatni. Ugyan mutassa ki kérem, nem hirlapilag, de a maga illetékes helyén. Szeretném megtudni, hogy a ref. egyház fogadott-e el valaha valamit illetéktelenül, más kárára, vagy a község érdemes választmánya követte-e el ama nagy hibát, hogy egyik gyermekének jobban kedvezett, mint a másiknak ? Ez a kis megjegyzés, mind a két félt sérti, jó volna tisztázni. A ki vádolni mer, tudjon bizonyítani is. —• Foktő, 1887. márc. 18-ikán. — Foktői ref. lelkész. Erre következett azután a 13. számban az: Egy kis ártatlanabb viszont megjegyzés, melyet a készenlevő batériák fenyegetésével bevezetésképen cikkem elején közöltem. Fentebbi Ígéretem szerint még egy esetet kell felemlítenem. Érdekességben és alaposságban méltán sorakozik a fentebbiekhez az is, míg botránkoztató hatása a többiét mind felülmulta. Különben nem vonok le belőle consequentiát, nem traktálom sérelmes voltát egyházamra, vagy magának a róm. katholikus egyháznak dogmatikájára; mindezeknek fejtegetésébe nem bocsátkozom, hanem mint érdekes eseményt, mely bármely oldalról és bármilyen szemüvegen tekintve is jellemző, röviden felemlítem. Egy Szent-Benedeken elhalt református emberre, a ki vegyes házasságban élt, az özvegy kívánságára főt. Csapek Károly plébánus úr requiemes misét tartott. Ez a tény teljesen be van igazolva előttem és ha van dogmatikai cikk, mely ezt megengedhetőnek, sőt szükségesnek mondja velünk, az egyház eltévedt fiaival szemben : bizony-bizony az a kis ártatlan harangszó is megengedhető volna! ? * * # Ezzel befejeztem. Tudom, hogy apró dolgokat hoztam felszínre; tudom, hogy sokan fogják mondani, hogy az efféle dolgokat legjobb agyonhallgatni; de tudom azt Ís, hogy ezen apróságoknak, melyeket mi magunk között tííszúrásoknak neveztünk el, figyelemreméltó forrásuk és hátterük van ; tudom azt is, hogy ha mindig és mindent elhallgatunk, dicséretes türelmünknek adjuk jelét, de nem mindig és mindenben teszünk eleget őrállói tisztünknek, mely nemcsak a nagy dolgokban, de még az appróbbakban is kötelezettséget ró ránk. Különben bármiként legyen is: itt állok, nem tehetek különben, Isten engem úgy segéljen I A közmondás azt tartja : beszélni ezüst, hallgatni arany; én a beszéd igaz ezüst hangját oda nem adom a világ minden aranyáért! De a készen levő battériát nyugodtan várom és nem félem ! Foktő, 1887. április 2-án. Feleki József, ref. lelkész. A békésbánáti egyházmegye közgyűlése Nagy-Becskereken. Békés-, Csongrád-, Csanád-, Krassó-Szörény-, Temes-és Torontálmegyék reformátusainak érdekes gyűlése volt e hó 14—lő dik napjain N.-Becskereken, hol a török hódítás óta most jelentek először meg a »magyar vallás* szóvivői. Nemcsak hitéleti és egyházi jelentőséggel, de nemzeti fontossággal is bír a délmagyarországi missziómozgalom, mert a hol sikerül egybegyűjteni a diasporákban szétszórt híveket, mindenütt egy-egy szigete képződik a magyarságnak a nemzetiségek tengerében. A tractualis gyűlés tagjai legnagyobb részben 13-án az esti vonattal érkeztek meg, a becskereki egyház nevében Vécsey István főgondnok által fogadtattak mély üdvözléssel és a vendégek a szives házi gazdák által fogatokon szállíttattak be. — Az ismerkedési estélyen 50—60 vendég volt jelen, a hangulat emelkedett, szinte ünnepélyes vala, ismételten hangsúlyoztatott, mily jelentősége van e gyűléstartásnak a becskerekiek hitéletére s a délmagyarországi ref. egyházak jövőjére. 14-dikén d. e. 10 órakor a városház nagy termét betöltő tekintélyes testület ülését Szabó János esperes emelkedett szép imával és lelkes elnöki bevezető beszéd del megnyitván, a napirend tárgyalása előtt felhívta Kovács Ferenc hódmezővásárhelyi nagybirtokost mint legidősb tanácsbirót, hogy a világi elnöki széket, melyet gr. Ráday Gedeon gondnok betegsége folytán be nem tölthet, foglalja el. Mindkét elnök meleg szavakkal üdvözölte a becskereki lelkes kis egyházat, melyet mint anya a távolban fejlődő, küzdő, növő édes gyermekét látogatja meg ezúttal az egyházmegye. Az esperesi megnyitó beszédnek jegyzőkönyvbe iktatása határoztatott. Kulifay Lajos polgármester mint házi gazda üdvözölte szép szavakkal a város vendégeit, az egyházközség nevében pedig Szalay József lelkész mondott köszönetet a megyei gyűlés itt tartásával ért kitüntetésért. Égy tanácsbirói állás betöltetett, megválasztatván Nagy Károly gyulai presbyter (árvaszéki elnök), majd számvizsgáló — államsegély — és közalapi segélyosztó, meg szavazatszedő bizottságok alakíttattak. Az első napi ülés főtárgya az esperesi általános jelentés volt, melyből közöljük a következő nagyérdekű adatokat. A templomi istenitiszteletek szabályszerűen, szertartásainknak megfelelőleg tartatnak; a templomlátogatók . száma, bár sok helyen nem emelkedett még a régi időben ismert fokra, általánosan szaporodik. A vasárnap megünneplése kiemelendő a b.-szegszárdi, f.-gyarmati, öcsödi, vésztői, különösen pedig a klopodiai egyházban ; e tekintetben haladás jelezhető Debeliácsán ; elhanyagoltatik Hertelendyfalván; akadályozva van Szapáryfalván, hol egy alkalommal hatósági vadászatra épen vasárnap rendeltettek ki hajtók, a presbyteríum tiltakozására sikertelen maradt, több helyen mint Bánfalván s Gyomán akadályul szolgál a vasárnap megünneplése, s különösen a templomlátogatás teljesítésére nézve az a körülmény, hogy a nagybirtokosok napszámosai, munkásai számára vasárnap az istenitisztelet ideje alatt osztatnak ki a hetibérek ; a kincstári telepes községekben a vasárnapra eső mezőhegyesi hetipiac von el igen sokakat a vasárnapi vallásos foglalkozásoktól ; K.-Tárcsán a mult évben volt első ízben feltűnő eset a vasárnap megrontására mezei munka végzése által, ily eseteket azonban a felsőbb polgári hatóság bárhol is könnyen megakadályozhatna. Vadházasságok száma 20 egyházban (48,483 lélek között) jelentetetett 210. Legkedvezőtlenebb Her-