Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-04-24 / 17. szám

V. Közgyűlések. 21. §. A közgyűlés — tekintettel a protestantismus főbb helyeiről érkezendő esetleges meghívásokra — évenkint egyszer a választmány által meghatározandó helyen és időben tartatik. .22. §. Határozatok a jelenlevők többsége által hozatnak, és pedig nyilt szavazás útján; de tíz tag írásbeli kívánatára titkos szavazás rendelendő el. 23. §. A közgyűlés tárgyai : a) titkári jelentés a társaság évi működéséről; b) az évi számadások megvizsgálása ; c) minden öt évben a tisztviselők és az igazgató választmány megválasztása, s az időközben megürült választmányi tagsági helyek betöltése ; d) netáni indítványok tárgyalása; ej az alapszabályok módosítása. Ez azonban csak tíz tagnak a megelőző választmányi üléshez Írásban beadott indítványára, s ha ott elfogadtatott, ennek véleménye kíséretében való beterjesztése mellett tárgyalható, — mi a meghívókon mindenkor mint tanácskozási tárgy megjelölendő. VI. A társaság kiadványai. 24. §. A társaság kiadványai háromfélék: 1. Tudományos folyóirat (Egyházi Szemle), melyben theologiai és tanügyi cikkek, s általában a prot. egyházi élettel összefüggő tárgyakról szóló értekezések; bel- és külföldi szakmunkák ismertetései és bírálatai fognak megjelenni. 2. Egyháztörténelmi Emlékek. (Monumenta Ecc'es. Protestantium in Hungaria). 3. Kidolgozott egyháztörténelmi monográfiák, vagy hasonlóknak a külföldi tudományos irodalomból való átültetése. 25. §. A társaság pártfogói díszkiadásban (velin papíron) kapják az összes kiadványokat; az alapítók ugyanazt közönséges kiadásban. A rendes tagok kapják a folyóiratot, és tetszésük szerint vagy az Egyháztörténelmi Emlékeket, vagy az Egyháztörténelmi Monográfiákat. A pártoló tagok csak a folyóiratot kapják. VII. A társaság jövedelmi forrásai, vagyona. 26. §. A társaság bevételeit képezik: a fentebb meghatározott alapítványok, hat és három forintos tagdíjak s egyéb adományok. Az egyházkerületek, egyházmegyék, egyházak, fő- és középiskolák és egyesek alapítványai, melyeket akár egyszerre, akár örökös tagsági évdíjak gyanánt szolgáltatnak be a pénztárba. 27. §. Az alapítványok kamatai és a tagdíjak a társaság költségeinek fedezésére fordíttatnak; de az alapítványi Összegek alaptőke gyanánt biztosan elhelyeztetvén, gyümölcsöztetnek, s el nem költhetők. 28. §. Felülfizetések és egyéb bevételek, amennyiben alapítványi természettel nem bírnak, bármikor folyóvá tehetők. 29. §. A társaság vagyonát képezik továbbá a tagok által e célra gyűjtött és ajándékozott egyháztörténelmi okmányok, naplók, jegyzőkönyvek, műtárgyak és könyvek, melyeknek hasznosításáról és elhelyezéséről az igazgató választmány gondoskodik. VIII. A társaság pecsétje és lehető feloszlása. 30. §. A pecsét, mely a titkár őrizete alatt áll, a társaság címének köriratával ellátva, a bibliára helyezett két egymásba fogó kezet, mint a testvérfelekezetek barátságos szövetkezésének jelképét tünteti fel. 31. §. A társaság feloszlását csak oly közgyűlés határozhatja el, mely egyhavi előleges kihirdetés folytán egyenesen e célból hivatott össze, és melyen a jelenlevők kétharmada a feloszlás mellett van. 32. §. Feloszlás esetében a társaság alaptőkéje és minden egyéb vagyona a Baldácsy-bizottság kezelésére bizatik addig ís, míg hasonló célú protestáns tudományos társulat fog keletkezni, mely esetben a jövedelem annak szükségleteire folyósítandó. 33. §. A társaság feloszlását vagy alapszabály módosítását célzó határozatok, foganatosítás előtt, — megerősítés végett — a m. kir. belügyminiszter elé terj esztendők. 34. §. Az esetben, ha a társaság az alapszabályokban meghatározott célt és eljárást meg nem tartja, vagy ha működésének folytatása által az állam-érdek, vagy a tagok vagyoni érdeke veszélyeztetnék, a társaság felfüggesztetík ; és az elrendelendő szabályszerű vizsgálat eredményéhez képest végleg fel is oszlattatik; esetleg az alapszabályok szigorú megtartására feloszlatás terhe alatt utasíttatik. Budapest. 1887. február havában. — Szász Károly, dr. Ballagi Mór, Zsilinszky Mihály. A konfirmáció kérdéséhez. (Vonatkoztatva a »Debreceni Protestáns Lap< 1886-ik évi 44 és 45-ik számában megjelent közleményre.) (Folytatás.) A következő pontban felsorolván cikkíró a konfirmáció végrehajtásának rendeleteit, azok közé beveszi az »áldás«-1 is. Csodálatos, hogy később nyilvánított felfogásához híven, nem jegyzi meg, hogy ez az »áldás« tulajdonképen nem »áldás«, hanem áldás kérése. Ezt csak előlegezem, a sorrend követése kedveért, most egy más kifogással kell még leszámolnom; nevezetesen nem tetszik cikkírónak az, hogy a konfirmándusok közül egy, a többiek nevében is a gyülekezethez — a bevételt illetve — kérést intéz. Ez »felesleges, mert tagjai voltak ők a gyülekezetnek ez ideig is, felvétetvén a keresztség által.« Melyik gyülekezetnek ? Ha ezt úgy érti cikkíró, hogy az ev. reform, gyülekezetnek, mondhatja, de polgári törvényszéknek nem akarják elhinni, ezek Ítéletében azon elv érvényesül, hogy a keresztség nem üti a kisdedre a hitfelekezet bélyegét, s az által a keresztyén anyaszentegyház egyetemének kötelékébe avat tátik be az illető megkeresztelt. »Csak az a különbség előbbi és mostani állapotuk között, hogy eddig öntudatlati tagok valának (és vájjon melyik gyülekezetben ?) most pedig saját hitvallásuk folytán öntudatosoknak nyilváníttattak.« Öntudatlanul a hottentottát és vörösbőrü indiánust lehet bármely vallásfelekezet tagjaként számítani, de öntudatos tagul csakis akkor tekinthető, ha e tekintetben Önként saját elhatározásából és érthetőleg teszen bizonyságot. Már pedig épen ide irányul, úgy van fogalmazva, azért van elmondva az a kérelem, hogy t. i. hitvallásuk és fogadástételüket hallván, öntudatos tagokul tekintse az fcvang. reform, gyülekezet s ezutáni cselekedeteiket a saját hitelvei szerint krisztusi szeretettel Ítélje meg és bírálja el, egyszersmind a jogokat rájuk is terjessze ki. Egy ily kérelem nagyon beillik a hitvallás és igérettétel után s mindezekre együttesen válaszol a lilurgus p. 0. Révész Bálint konfirmáció