Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-04-10 / 15. szám

tak be (a tagok 1

/r

-óe nő) a mire nagy szükségünk is van. Mert bármely nemes ügyben, ha a férfiak mellé állítjuk a nőket is, a siker elmaradhatatlan lesz. S épen ez okból a központi választmány egyik alelnöke, valamint 4 választmányi tag a nők köréből választatik. Az egylet vagyona is e rövid idő alatt, habár a tagsági díjak oly csekélyek (alapító tagdíj egyszersmindenkorra io frt; rendes tagdíj évi i frt; pártolói díj tetszés szerint) voltak is, csaknem 2000 írtból áll, melynek jövedelméből 9O°/0

népszerű tudományos munkák, vallásos tartalmú füzetek és könyvek kiadása és terjesztésére fordíttatik s részben a falusi könytárak és vasárnapi iskolák segélyezésére. A fiók-egyletek is jövedelmeiket ily módon használják fel, igyekezvén másfelől odahatni, hogy a nép közölt a biblia, imakönyvek, templomi énekes könyvek, minél nagyobb mértékben elterjedjenek. Igen nagy lendületet kölcsönzött az egylet működésének tiszteletbeli elnöke, főt. Ferenc József püspök úrnak azon indítványa, hogy az egylet céljának megfelelőleg, úgy a központban, mint a fiók-egyletekben időnként felolvasással vagy szabad előadással egybekötött összejöveteleket rendezzen, hogy így alkalom nyujtassék a tagoknak találkozásra s közérdekű kérdések megbeszélésére. Az indítvány örömmel fogadtatott s az első ilynemű felolvasás 1886. március 16-án meg is tartatott a közönség (tagok és nem tagok felekezeti különbség nélkül) igen élénk érdeklődése mellett. Az első sikere után következtek a többiek, melyek az egyletnek mind működésére, mind eredményeire nézve nagy nyereségek voltak. A felolvasások tárgya nem volt meghatározva soha, csakhogy az egylet céljainak megfelelők legyenek. S a tárgyválasztás szerencsés volt mindannyiszor, mert érdekes voltuk mellett vonzotta is a közönséget. Ilyenek voltak dr. Brassai Sámueltől : »A jövő vallása® és »A hit*. Dr. Bartók Istvántól: »A vallási és orvosi dualismus« és »A darwinismus és vallás«. Boros Györgytől: >Dávid Ferenc, mint kolozsvári pap.c Kelemen Albert: »A népiskolai vallástanítás jelen állása és célszerű reformjai (közgyűlési felolvasás és vitatárgya volt) Kovács Jánostól: »A vasárnap megünneplése Angliában és Amerikában «. Kőváry László akad. tagtól : »A család és a család tagjai hivatásáról a keresztyén társadalomban®. A felolvasásokat az egylet kis füzetekben saját költségén kiadja a közönség közt való terjesztés végett. Legújabban pedig egy irodalmi pályázatot hirdetett, melyen tag és felekezeti különbség nélkül mindenki részt vehet. Még pedig a következő feltételekkel: írandó: 1. Erkölcsi elbeszélés. Tárgya a magyar nép életéből veendő. Terjedelme öt 8-adrét nyomtatott levélnél több nem lehet. Jutalma egy husz frankos arany. 2. Egyháztörténelmi rajz. A tárgy vehető akár az unit. egyház, akár az unitárius eklézsiák történetéből. Terjedelme 4 nyolcadrét nyomtatott levélnél több nem lehet. Jutalma egy husz frkos arany. 3. Életrajz. Tárgy valamely jeles unitárius férfi vagy asszony élete. Terjedelme 4 nyolcadrét nyomtatott levél. Jutalma egy husz frankos arany. 4. Eredeti egyházi ének (úgynevezett dicséret). Jutalma egy husz frankos arany. 5. Eredeti egyházi ének gyermekek számára. Jutalma egy husz frankos arany. A pályázat határideje 1887. junius 30. A prózai dolgozatok népszerű nyelven a nép számára Írandók. Mindenik dolgozat idegen kéz Írásában a szerző nevét rejtő jeligés levél mellett küldendő be az egylet titkárához (Kolozsvárit, Rózsa-utca 2. sz.). E pályázattal a népies vallásos irodalom fejlesztése és terjesztése vétetett célba, mely által egy rég érzett hiányon lesz segítve. íme röviden a »D. F. E.« története és működésének főbb mozzanatai. Egy fiatal kicsiny egylet, mely alig hogy a kezdet nehézségeit legyőzte, már is szép eredményeket képes felmutatni. És én bizton hiszem s remélem, hogy működésének eredménye hova-tovább nagyobb lesz s bár kicsiny körben, de hathatós előmozdítója lesz a vallás-erkölcsi élet javulásának és fejlődésének. Kolozsvárit, 1887. március 20 Végh Mihály. BELFÖLD. A papi uralom visszaóhajtása. Hazánk kath. főpapjai által ünnepélyes alkalmaknál mondott beszédeket egy idő óta egy és ugyanazon szellem lengi át. A felszólalók különféle, de mindig mesteri alakban iparkodnak hallgatóik figyelmét lekötni azon régen mult időknek színdús ecsetelésével, a midőn a kath. papság meg volt elégedve a világ sorsával. S mialatt így párhuzamba hozzák a varázsfényben felmutatott multat a rideg jelennel, úgy tetszik, mintha hallgatóik szívében elégedetlenséget akarnának kelteni a mai társadalmi állapotokkal. E mellett nem mulasztják el a legválogatottabb nyájassággal hangoztatni, hogy azon régi boldog állapotok főként azon körülménynél fogva léteztek, hogy a laikusok feltétlenül meghódoltak az eg\ házi hatóságoknak ; hogy más törvényt, más útbaigazítást, más tanácsot nem ismertek, mint az egyházit. Hangsúlyozva hozzáteszik, hogy az emberiség az élet mizériáiból ma sem bontakozhatik ki másképen, mint ha ismét teljes odaadással aláveti magát a kath. egyház és papjai atyáskodásának. így beszélt nem régen Schlauch püspök a Szent László-társulat gyűlésén, így szólott márc. 17-én a Szent István-társulat közgyűlésén Simor bibornok-hercegprimás Amaz ily értelemben mutatta be hallgatóinak a középkort, emez ily ragyogó fénynyel festette a keresztyénségnek első három századát hallgató közönsége előtt. A mennyiben a kathol. egyház felkentjeinek eme felszólalásai a kath. híveket az egyháziasságnak megnyerni akarják, nincs jogunk az ügybe beleavatkozni. Minden felekezeti papságnak szent kötelessége odahatni, hogy a hívek jámbor szeretettel csüngjenek egyházukon, mert a vallás-erkölcsi élet csak így létesíthető, csak így fejleszthető. Azon okból sem szólottunk volna hozzá a bibornok-hercegprimás beszédjéhez, hogy elmélkedésében minket, protestánsokat nem létezőknek tekint s így az új korszakot alkotó reformátiót megemlítésre sem méltatja. Nem 1 mi ily bánásmódhoz régen hozzászoktunk. De hozzá kell szólnunk azért, mert a ki elfogulatlan értelemmel mérlegeli az ünnepélyes beszédek tartalmát, észreveszi, hogy ezen enunciatiók óhaja az egyháziasság élesztésén kívül másra is irányul: a papi uralom visszaállítására. Ha a középkor dicsőítése ezen uralom visszaállítását meg nem közelítheti, talán a keresztyénség első három századának magasztos ecsetelése képes leend a keblekre oly hatást gyakorolni, hogy kivétel nélkül magukévá teszik a papi uralom visszaállítása utáni óhajt. E feltevés nem meddő. Hiszen mindaz, a mi a keresztyénségnek általában és a kathol. egyház óriási épületének különösen alapul szolgál, az egyházi atyák páratlan szellemi munkássága által e korszakban rakatott le. A házasság kérdése például egy időben sem ré-