Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1887-04-10 / 15. szám
keveset szorít. Míg az egyiknek jól meg nem vetettük alapját, addig ne kezdjünk újabb épület emelésébe, mert félő, hogy mindkettő létrejöttét kockára tesszük. Végül azt a fontos körülményt se feledjük ki a számításból, hogy a népies iraticák társulatának megalkotásánál egyedül a református közönség anyagi és szellemi erejére volnánk utalva. Evangélikus testvéreink már megalkották a maguk „Luther társaság1 1 -át, mely az ev. egyház erejét hasonló célra természetszerűleg leköti; unitárius atyánkfiainak ott van a „Dávid-Ferenc-egyesület"-ük, mely szintén a népies vallás-erkölcsi irodalmat műveli és ápolja. Ily helyzetben nagyon meg kell fontolnunk a dolgot, hogy oly időben induljunk, mely kedvező kilátásokat nyújtson a megélhetésre, és oly előkészülettel tegyünk kezet a munkára, mely biztos sikerre jogosítson, különben csak tengődő és kora kimúlásra váló egyesületet fogunk alkotni, mi a szent ügy és az anyaszentegyház ellen az elhamarkodás hibája volna. De van a dolognak egy másik oldala is: a fennálló vállalatokhoz való viszony előzetes tisztázása. A népies vallásos irodalomnak van már az országban egy kicsi múltja. A König-féle „ Vallásos iratok" régi keletűek; a békésbánáti vallásos iratokat terjesztő egyesületnek már szintén számos kiadványa s némi gyökere van; a „Téli újság" évfolyamát futja; Czelder „ Vasárnap"- -ja is e mezőt műveli; a „Keresztyén Népbarát" már sok felé utat talált a nép között ; a „Protestáns Nép>könyvtáru nagyon tekintélyes cég alatt s előkelő írók által támogatva készül magának utat törni a prot. közönség körében. E vállalatoknak természetes elsőségi joguk van, melylyel számot kell vetni a később jövőnek, mert olvasó és iró közönsége pusztán az új kezdeményezés kedvéért nehezen fogja elhagyni a megszokott kört. Az új tractatus társulat csak akkor biztatna a virágzó élet reményével, ha a létező vállalatok legjobb erőit magába olvaszthatná, a mi nem lehetetlen ugyan, de, a mennyire a viszonyokat én ismerem, minden előzetes elintézés, hogy úgy mondjam, megalkuvás nélkül nem igen remélhető. Mindezen körülményeket tekintetbe véve, Csiky L. kartárs szép eszméjének szőnyegre hozatalát most nem tartom időszerűnek, bármenynyire szeretném is, hogy irodalmunk ezen ága nagyobb lendületbe hozassék. A tractatus-társulat megalkotását hagyjuk jobb időre, midőn a sikeres alkotásra biztosabb lesz a remény és alaposabb a kilátás. De azért a munkának nem szabad szünetelnie e téren sem. A magán- és kisebb társulati vállalkozás csak folytassa áldásos tevékenységét a verseny által különben is provokált fokozott erővel. A hivatottak írjanak, termeljenek minél több és minél jobb vallásos iratkákat a nép számára. A nép vallás-erkölcsi vezetői fejtsenek ki minél nagyobb buzgalmat a meglevő termelés fogyasztásában és terjesztésében. Nekem úgy tetszik, hogy a dolog bibéje nem abban rejlik, hogy ne volna elég népies vallás-erkölcsi olvasnivalónk, hanem abban, hogy nincs elég vevője és olvasója a meglevő termelésnek. E bajon pedig nem azzal segítünk, ha újabb vállalatokat létesítünk, hanem azzal, ha a meglevőket hathatósabb szellemi és anyagi pártolásban részesítjük, azaz gondosabban szerkesztjük és melegebben terjesztjük. Lépjünk itt is az egyetemesebb akció terére; ki a tollat jól tudja forgatni, ne sajnálja mozgatni a nép érdekében, hisz a ^Protestáns Népkönyvtár< ( már honorálni is tudja íróit; a ki pedig csak erkölcsi támogatással járulhat a szent ügy előmozdításához, ezt se röstelje, mert minden egyes olvasó, kit a népirodalom számára megnyer, nyereség nemcsak a vállalatnak, hanem a vallás-erkölcsi építés dicső munkájának is. A Szent István-társulat vallásos népiratkái százezer példányban forognak a nép között s ez a papság buzgólkodásának eredménye. A mi népies irodalmunk szent ügyét is nem újabb és bármily egyetemes társulás, hanem a gondos szerkesztés és a még gondosabb terjesztés fogja felvirágoztatni. Szőts Farkas. Egy-két szó a fővárosi vallásos felolvasások alkalmából. Fokozódó örömmel olvasom a fővárosban rendezett valláserkölcsi felolvasások és előadások sikeréről szóló tudósításokat, valamint nem hiszem, hogy legyen egyházát s vallását szerető prot. ember, ki lelkéből ne örvendene e szerencsés irányban megindult mozgalomnak, mely míg egyfelől arról győz meg, hogy — Istennek hála! *van még Izraelben hét ezer ember, kiknek térdólc nem hajolt meg a Badl előtt,« — másfelől azt a mindnyájunk által megszívlelendő tanúságot nyújtja: debuisset pridem ! Ft, Szász Károly püspök úr megnyitó beszéde igen szépen és meggyőzőleg mondja el az okokat és szempontokat, melyek ezen valláserkölcsi felolvasások tartását különösen a főváros társadalmi és vallási viszonyai közt annyira kívánatossá, sőt szükségessé teszik. Ám én azt hiszem, hogy ezen indokolás alapján nemcsak a fővárosban, de a vidéki nagyobb városokban, sőt általában minden valamire való prot. gyülekezetben is felette égető szükség, vagy legalább is felette jótékony hatású volna: időkoronkint a valláserkölcsi élet és theol. tudományok köréből vett népszerű felolvasásokat, vagy szabad előadásokat tartani. Szükséges volna ez, úgy közönségünk műveltebb s templomtól, vallásos dolgoktól többnyire idegenkedő tagjaira való tekintetből, mint arra az egyszerű felfogású, csekély ismeretekkel biró földmíves atyánkfiára nézve, ki a templomon kívül másutt szellemi táplálékot nem talál, de a téli munkaszünet ideje alatt talán szívesen ragadná meg az alkalmat ismereteinek gyarapítására.
