Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-03-27 / 13. szám

Ugyancsak e két párt életrevalóságától s egységes protestáns érzületéről tesz bizonyságot az »Evangelischer Bund,« vagyis az evangyéliomi protestáns érdekek vé­delmére a'akult ev. szövetség. A nagyfontosságú szövet­kezet célja a vezérférfiak által kibocsátott felhívás szerint kettős: egyfelől a romanismus növekedő hatalmával szemben az evangyéliomi érdekeket minden téren meg­védelmezni, azok megtámadása ellen szóban és írásban síkra szállani, anélkül azonban, hogy az igaz katholicítás és keresztyén szabadság elvét bántanák; másfelől a kor­szellem indifferentismusa és materialismusa ellen óvni és erősíteni az evang. közszellemet. — Az egyesület élén Beyschlag, Fiicke, Goebel, Kawerau, Lipsius, Nippold, Biehm, Warneck s más je'es tanárok és lelkészek állanak.8 ) 3. A theologia legújabb irodalmát csaknem teljesen elősorolja és méltatja időnként a giesseni Schiirer— Harnack-íéle »Theol. Literaturzeitung« 1876 óta, továbbá szűkkeblű felekezeti állásponton az ismeretes Luthardt­féle »Allgemeine ev. luth. Kirchenzeitung«-nak irodalmi melléklete, me'y 1880 óta »Theol. Literaturblatt* cím alatt önállóan jelenik meg Lipcsében, s végül a Pürtjer által Bassermann, Beurath, Gass, Holtzmann, Lipsius, Siegfried s több jeles theologus közreműködése mellett jelesen szerkesztett s ugyancsak Lipcsében 1882 óta megjelenő »Theol. Jahresbericht,« melynek minden egyes kötete tartalmas tájékoztató ismertetéseket hoz a theo­logia legújabb ir. dalmáról. Dr. SzláviJc Mátyás. BELFÖLD. Szerény észrevételek nt. Szél Kálmán konventi nyugdíj-bizottsági előadó úr munkálatára. Mielőtt »szerény észrevétel«-eimet megtenném, nem állhatom meg, hogy kifejezést ne adjak a feletti csodál­kozásomnak, hogy a reánk nézve oly nagy fontossággal bíró »egyetemes nyugdíj- és gyám-intézet« felállítására vonatkozó tervezek rendszerint minden alap nélkül ké­szülnek. Én úgy tudom s úgy látom, hogy minden — a társadalmi téren alakuló vállalat vagy társulat számba veszi az adott viszonyokat és a lehetősegeket — s azokra bazirozva számításait, lép a közönség elé »prospektus «-ával; kimutatván a vállalat vagy társulatba lépessel járó elő­nyöket. Legalább hozzávetőleges számítás képezi minden alakuló vállalatnál vagy társulatnál az alapot; csupán csak a mi nyugdíj- és gyám-intézetünknél észlelhető az, hogy az ennek életbeléptetésére vonatkozó tervezetek alapja nem más, mint a levegő • csupán csak tőlünk kí­vántatik az meg, hogy egy — a mi helyzetünkhöz képest pedig tőlünk elég nagy áldozatot kívánó — társulatba »ah invisis« lépjünk be. Hiszen egy ily tekintélyes testületnek, mely a kon­vent által van megbízva a nyugdíjtervezet elkészítésével, nem volna talán a lehetetlenséggel határos, minden — a nyugdíj-intézet reális alapokon leendő tervezésére szük­séges —• statisztikai adatokat beszerezni ? Egy ilyen — a statisztikai adatok bizonyosságával és lehetőségeivel támogatott — tervezet sokkal realisabb alapot nyújtana e — ránk nézve kiváló fontossággal biró — ügynek meg-8) Lásd a jelesen szerkesztett felhívás szövegét Beyschlag: Deutsch—Evang. Blatter című lapjában, 1887. évf. II. sz. A kivonatos magyar szöveget a »Protest. Egyházi és Iskolai Lap« 1887. évfolyam 6. számából vettem. vitatására is és sokkal meggyőzőbb hatással lenne a kétel­kedő lelkekre, mint minden eddig napvilágot látott ter­vezetek. Ezeket előrebocsátva, »szerény észrevétel*-eimet — tudva azt, hogy e lapok hasábjai ez ügyben, nagy mér­tékben igénybe vannak és lesznek véve — csak röviden a következőkben kívánom megtenni : Az 1. § egészen megfeledkezik a segédlelkészek­ről, pedig azok is »a prófétáknak — ha szinte mos­toha — fiai közül valók.* Hogy mennyiben óhajtanám reájuk a nyugdíj-intézet jótéteményét kiterjeszteni: annak részletezésébe most nem bocsátkozom. A 3. § d) pontja így szól: »a hegy évet helyet esítő kegyeleti átalány, ott hol az intézeti tag özvegy vagy árva nélkül hal el.<t E pont szerint kegyeleti átalányt csak az tartoznék fizetni, a ki elhalt pap vagy tanár helyére valasztatik meg; ellenben a ki változás folytán ürese­déibe jött állomást foglal el: az mindjárt teljes fizetés élvezetébe lép. Ez egyfelől nem volna méltányos, más­felől pedig így a nyűg- és gyámintézet egy nem meg­vetendő jövedelem forrástól esnék el. A 4. § a 3. § b) d) t) pontjai alatt felsorolt for­rásokból befo'yandó jövedelmeket egészen tőkésíttetni kívánja, sőt tőkésíttetni kívánja az a) c) pont alatti be­vételeknek 25°/0 -át is. Az e) pont alatti a'apítványok és végrendeleti hagyományok egészben való tőkésítése, a dolog természetéből folyik, de a többi forrásokból befolyandó jövedelmek nagyobb részét is »mindig* tő­késíteni, bár a késő nemzedékre áldásos, de a mostan élőkre káros és méltánytalan volna. Elég volna talán évenként az a) b) c) d) alattiak 25°/0 -át s az e) alattit egészen tőkésíteni. A 9. § hivatalban töltött szolgálati id&k-\.o[ teszi függővé a nyerendő gyám- vagy nyugdíj mennyiségét; de, hogy pl. a lelkészeknél a káplánsági évek beszá­míttatnak-e *hivatalban töltött szolgálati ido«-be? arra nézve nem ad felvilágosítást. A 15. § második bekezdése a hivataláról önként lemondott, de az intézet iránti kötelezettségének azután is eleget tevő intézeti tag családjának biztosítja a nyug­díj- illetőleg a gyámdíjhoz való igényt. Hát neki magá­nak miért nem ? A 18, 19, 20, 21. §-ok egészen feleslegesek s nem e tervezetbe valók. Hiszen a 23. §-ban maga mondja a tervezetet készítő nt. úr, hogy az »egyetemes gyám- és nyugdíj-intézet vezetésére hivatott bizottság (természetesen egyszersmind munkaköre) végleges szervezése külön intéz­kedés tárgya leend.« Ott lesz majd helye és ideje meg­szabni a kezelés körüli eljárásokat, nevezetesen, hogy az e; pere?ek miről, mi módon és mikor tartoznak jelentést tenni vagy kimutatást készíteni ? hova küldessék s ki által, mi módon kézbesíttessék a gyám- vagy nyugdíjazottak részére adandó pénz ? stb. Már az eddigiekből is látható, hogy az előttünk fekvő tervezet sok lényeges hibában szenved. Azt azonban nem lehet elvitatni, hogy főbb irányelvei helye­sek. így pl: helyes az, hogy az intézet felállítása végett főként a közalap segélyét kivánja igénybe venni ; helyes az, hogy a tagsági díj fizetését nem a mél­tánytalan osztályba sorozás, hanem a jizetés százalékja alapján követeli; helyes az, hogy a sok kellemetlenséggel s az egy­házak romlásával járó kegyév helyet kegyeleti átalányt ! léptet életbe ; helyes az, hogy a nyűg- vagy gyámdíj összegének 2é

Next

/
Oldalképek
Tartalom