Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-03-27 / 13. szám

megállapításánál a hivatalban töltött szolgálati időt tekin- j kintetbe veszi. Mind ezen jó tulajdonságai mellett is azonban én a tervezetben, mert az minden alap nélkül, a levegőben épült, jövőnket illetőleg megnyugtató biztosítékot nem találok s a netalán ennek alapján életbeléptetendő, valamint bárki más állal tervezendő olyan gyám- és nyugdíj-intézetbe, mely reális számításon nem alapszik, nem Önként meggyőződésemből, hanem csak a törvény által parancsolt kényszerűségből léphetek s lépek be. Isó Pál. Válasz a „Szerény véleményére a „Mik vagyunk" kérdésről. E becses lapok 6. számában »Mik vagyunk című vezércikkemben legtisztább meggyőződésem alapján »gyakorlati közéleti szempontból® s nem tán »tudományosan és elméletilej« egy bennünket nagyon is közelről érdeklő prot. kérdést vetettem fel, még pedig azon őszinte óhajommal kapcsolatban, hogy ezen kérdéshez minél többen is szóljanak! Azt persze távolról sem sejtettem, hogy e. b. lapok io-ik számában a »Szerény vélemény a »Mik vagyunk ?« kérdésről azon festőhöz fogja hasonlítani azokat, kik e kérdést esetleg megvitatjak, ki mellesleg legyen megjegyezve »gyönyörűen, élethíven« rajzolt egy drasztikus érzéki képet. Ezen kérdés fölvetésére azon gyakorlati abusus vezetett, hogy egyes keresztyén felekezetek, napi lapok és politikai hatóságok minden tartózkodás nélkül »lutheránusoknak* és »kálvinistáknak c neveznek bennünket (így legközelebb az »Erd, közm. egyesület« sorba »luth. coll. tanárokénak címzett bennünket); valamint azon körülmény is, hogy a »luth.« és »kálvinista« jelző manapság olyannyira átment a népies nyelvhasználatba, hogy más jelzőt alig ismer, holott a törvény e részben eléggé világosan szól. A symbolikából, mint az egyes történeti egyházak hitvallásszerű tanfogalmainak előadásából tudjuk azt, hogy mindennek fölötte •» evangyéiiomi protestánsok* vagyunk, még pedig mint a reformátió története bizonyítja, időrendileg véve •» ágostai és helvét hitvallást követő evang. protestánsok.« Ezt megerősíti az 1790—91. 26. t. c. is, a midőn »mindkét hitvallású evangélikusoknak* nevez bennünket s arra nézve köztem s a »Szerény vélemény« között nincs eltérés. Hogy mennyiben vagyunk mint evangyeüomiak protestánsok is, azt e lapok hasábjain más alkalommal eléggé kimutattam. De a symbolika arra is megtanít, a mi sajnos, keserű tapasztalatokat is szerzett sokat szenvedett egységes evangyéiiomi egyházunknak, hogy ezen egyház a Formula Goncordiae s a dortrechti határozatok vagyis a merev szűkkeblű ó-protestantismus idejében csakugyan »luth. és kálvinistává« is lőn, s ezen időktől óvja meg a jóságos Isten drága evangyeliomi egyházunkat ! A merev szektaszerű felekezetiségnek ezen korszakát szeretném távol tartani, mert a 30 éves háború rémeit s nálunk a százados vallási üldözéseket jó részben az is okozta. Hogy »ev. ág.« és »ev. helv. hitv.* a magyarban érthetetlen, s hogy ezen elnevezések helyet jobb az »ágostai és helvét hitvallású evangelikus® (helyesebb magyarsággal »evangyéiiomi*) nevezet, azt megakarom engedni, de ez is mellettem bizonyít, mert hiszen csakis a »luth.* és »kálvinista« jelzők kizárólagos használata ellen emeltem szót. Azonban ilyen alapon Kun Bertalan püspök, a tiszai kerület s inasok által egészen helyesen használt »ev. ref.* is érthetlen volna, a mi egészben véve nem áll, mert hiszen az »evangyeliomi« a fődolog, ez a mi egyházunknak eredeti, történetileg is igazolt nevezete, s a »ref,« vagy »helv.« és »ág. hitv.« csak jelzi az evangyéiiomi egyháznak történeti alakulását. A »ref.< kizárólagos használata nem találja el a fődolgot, hanem egy közelebbről meghatározó jelzést tesz a fő elnevezés helyére. Mi evan • gyeliomiak vagyunk első sorban, s csak azután kovetkezhelik a közelebbi »ág.« és »ref.« vagy »helv.« hitvallású határozás De határozottan nem fogadhatom el a »lutheránus® és »kalvinista« neveknek azon értelmezését, a mely szerint az p. o. a József névnek »Józsi®, »Jóska«-féle változásait jelentené, s ezen változásokat ^képzelem*-félénél egyébnek nem vehetem. S továbbá az ág. és helv. hitvallású evangyeliomiaknak a konfirmándusok előtti olyatén magyarázata, hogy azok még különösen lutheránusoknak. .. és kálvinisták is neveztetnek« (bár nálunk népiesen), ellenkezik az evangyeliomi egyháznak eredeti történeti felfogásával, mert a dogma és egyháztörténet bizonysága szerint nagy baj volt akkor ezen egyházban, a midőn ez »luth.« és »kálv.« lett. Az egységes evangyeliomi egyháznak ily merev felfogása és magyarázata ma már meg nem engedhető. Mert tény az, hogy a »lutheránus és kálvinista« elnevezés Luther és Kálvin tanát akarja jelezni, holott az egyházi történelem bizonysága szerint mi evangy. protestánsok csakis a Luther és Kálvin által megtisztított evangyéiiomi tant (s nem Lurher és Kálvin egyéni tanát, melyet már több tekintetben főleg Schleiermacher óta javítottunk) hirdetjük és követjük. A tannak s az evangyéiiomi keresztyénségnek ezen fölcseréléséből nem kérek. Ezt átengedjük a római egyháznak, mely a vatikáni dogma óta csakugyan »pápista* lett. A »Szerény véleményt-nek azon tétele, hogy : »A mi református, vagy magyarosan reformált nevezetünk épen úgy nem szolgál rövidségére ág. hitv. atyánkfiainak mint viszont az ő »evang.« nevezetük nekünk reformáltaknak, sőt ezzel szemben nagyon is helyesnek tartom őket »evangelikus«-oknak nevezni : ezen tétel előttem teljesen érthetetlen. Hiszen evangyéiiomi mindkét egyház, s így az egyik kizárólagosan nem használhatja azt, de meg reformált is, s e kettőre nézve köztünk nincs különbség s ennyiben kölcsönös megrövidítésről sem lehet szó. Az evangyeliomi protestánsok felekezeti különbségét, ismertető jelét az »ág.« és uh.elv.« hitvallás jelzi egyedül. A mi közös tulajdonságunk, azt ne válasszuk el, a megkülönböztető egyedül a két hitvallásban foglaltatik. A »Szerény vélemény« elfogadja »a kálvinista nevezetet is, még ha gúnyból akarná is azt valaki használni,® — »sőt még a Zwingliánus nevet sem utasíthatná vissza.« Hát arra rövid feleletem az, hogy kinek-kinek nevezetéről (akár »gúnynév gyanánt® használják, akár nem) én nem is gondolkodom. Azonban itt nem egy ember nevezetéről, hanem a nagy evangy. prot. egyháznak elvi elnevezéséről van szó, melynél mellékes és népiesen használt jelzők nem lehetnek mérvadók. — Egyedül a szektaprotestánsok tesznek itt kivételt, kik csakugyan állapítóik után nevezik el magukat. Az elvi evangyéiiomi egység fenntartása alapján a speciális ismertető jellegünket kifejező jelzőket szabad csak használnunk, már pedig azt minden prot. ember tudja, hogy »ág.« és »helv.« v. »ref. hitvallású® elnevezés egészen más oldalról tünteti föl az egységes ev. protest. egyházat, mint a szűkkeblű felekezetiséget kifejező, bár nálunk népies alakban használt »lutheránus« vagy ^kálvinista® nevezet.