Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-03-27 / 13. szám

közegek) ígéretei által, a felekezeti iskolának községivé nyilvánításába, átadásába bele mentek; hibáztak némely tanítóink, legfőkép a kórógyi, hogy e részben az elöljárók részére álltak s eszközeivé váltak az átadásnak, sőt az iránt magok paktáltak; hibáztak a lelkészek (Kulifay lelkésztársunk nemes elfogulatlansággal maga is elismeri s magára veszi a hibának őt illető részét), hogy későn ébredtek fel arra, mi történik közöttök s részben általuk, hogy az 1874. október 14-diki horvát-szlavon iskolai törvényt kellően nem tanulmányozták s a helyett, hogy annak ránk nézve kedvezően magyarázható tételeit igyekeztek volna felekezeti iskoláink javára érvényesíteni, engedték hogy annak kedvezőtlen szabványai ellenök s iskoláink ellen kizsákmányoltassanak, s csak akkor léptek föl folyamodásaikkal a horvát-szlavon országgyűléshez, jelentéseikkel egyházi felsőbb hatóságaikhoz, a mikor már késő volt. Terheli-e hiba vagy mulasztás az egyházi hatóságokat, egyházmegyét, egyházkerületet? nem akarom, nem is egykönnyen tudnám, eldönteni. Oly mértékben mint N. I. állítja semmi esetre nem. A mint a Kulifay által közölt jelentések és jegyzőkönyvek tanúsítják, esperes, egyházmegye, püspök (T. P.) és kerület, a szerint a mint az ügy elejökbe adatott, azonnal megtették a mit tehettek, a mit lehetett. Hol van tehát a hiba, hol a baj igazi és főforrása? — mert hogy baj van és pedig nagy baj, azt eltagadni nem lehet. Felelet: három oly tényben, illetőleg tényezőben, melyek szlavóniai egyházaink (hívek, tanítók, lelkészek), sőt részben egyházi főbb hatóságaink hatáskörén is merőben kívül esnek, a min tehát ők, még ha vigyázóbbak s előre látóbbak lettek volna is, mint milyenek voltak, aligha vagy épen nem segíthettek volna. Az első vészhozó tény maga az 1874-ki iskolatörvény, mely — első tekintetre nagyon szabadelvűnek látszik, jól megnézve azonban épen ellenkezője annak. Összehasonlítva a mi magyar népiskolai törvényünkkel (1868. XXXVIII.), első tekintetre feltűnik, hogy míg a mienk, megteremti ugyan a községi és állami népiskolát is a felekezeti népiskola mellett (a miért nálunk is úgy protestáns mint főleg katholikus részről elég lárma, sőt reactio volt annak idején), de a felekezeti iskolát is teljesen meghagyja a maga jogában és egyenjogúságában a községi és állami iskola mellett, sőt némi előjogokat is biztosít annak, úgy hogy nálunk e törvény mellett is, ma is, tízszeresen vagy többszörösen túlnyomó a felekezeti oktatás; addig a horvát-szlavon törvény a községi s állami oktatást teszí csaknem kizárólagos szabálylyá és a felekezetektől vagy egészen elvonja iskoláik nyilvános jellegét, vagy azt csak kivételes esetekre szorítja s nehéz feltételekhez köti (lásd a Kulifay által is idézett 3. 4. 11. §-at). Magokban e §-ok igen ártatlanoknak, sőt szabadelvűeknek látszanak; de egészen más színben fognak feltűnni, ha a törvény más — Kulifay által nem idézett — §-aíval hasonlítjuk össze. Hogy ezt megértsük, tudnunk kell, mit értenek Horvát-Szlavonországban község alatt. Nem egy községet, vagy falut, mint nálunk, hanem több (öt, hat, tiz) falut együtt, melyeknek egy közös elöljáróságuk van, a központban. Ez ott a poli\ tilcai község. S miután a 30-dik § szerint, melyet Kulifay nem idéz, a községi iskola fenntartására, tanító-fizetésre, dologi kiadásokra, a község minden tagja adózni köteles és a községek iskolaalapjai, bírságpénzek, sőt a 31. (K. által szintén nem idézett) § szerint ^az iskolai költségek fedezésére fordítandó első sorban a fogyasztási adókból való bevétel" : világos, hogy a 4. §-ban adott azon engedély, hogy a felekezetek is tarthatnak fenn a magok erején nyilvános népiskolákat • üres szóvá válik. — Mert míg a mi iskolatörvényünk | 36. §-a szerint a törvény kellékeinek megfelelő j felekezeti iskola fenntartói a községi iskolára t adózni nem kötelesek, ily kivétel és intézkedés a ' horvát-szlavon törvényben hiányozván, ott a felekezet tarthat ugyan iskolát a maga erején, de tagjai (mint községi tagok) a községi iskolára adózni kénytelenek s a fogyasztási adó, melyet (közvetve vagy közvetlenül) szintén ők fizetnek, szintén a községi iskolára fordítandó; s így. ők két iskolára adóznak, kettőt tartanak fenn, a magok felekezeti iskoláját s azonkívül a községit is. Azt lehetne erre mondani, hogy szlavóniai egyházaink talán az egy Rétfalut kivéve, mely Magyar- (ref.) és Német- (r. kath.) Rétfaluból áll, Kórógy, Szent-László, Haraszti, Tordince, tisztán református — s az utóbbin kívül tisztán magyar — községek levén, ha felekezeti iskolájuk van, akkor nincs, nem lehet községi iskola, tehát nincs baj. Nem úgy van. Kórógy, vagy Tordince faluk, tiszta ref. lakossággal, de nem községek horvátszlavon értelemben; csak részei (és pedig kisebb részei) a központjától Gabos nevet viselő községnek, melyben vannak ám községi iskolák s a kórógyi és tordincei iskolajövedelmekből (fogyasztási adóból stb.) ezek tartatnak fenn. Sőt ezáltal még a 11. (K. által is idézett) § kegyes engedélye, a tannyelv által nagyon problematikussá válik, mert ha pl. Kórógyon kizárólag magyar is a nyelv, de Gabos politikai községben túlnyomólag szerb és horvát. Ezen a nehézségen csak egy mód volna segíteni, ha kimutathatnók, hogy község alatt nem a politikai, hanem'az iskolaközség1

értendő ; a mire