Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-03-20 / 12. szám

szeretetet neveljem, erősítsem másokban; igyekeztem arra, hogy itt töltött legszebb napjaim nyom nélkül el ne tűnjenek.« A mű előfizetési ára 1 frt, mely szerzőhöz március hó végéig »Bűd-Szent-Mihályra« (postaállomás) küldendő. Az érdekesnek Ígérkező könyvre felhívjuk a történetkedvelők figyelmét. A »Luther-társaság« évkönyve. Első évfolyam. 1886. Az igen érdekesen összeállított évkönyv előszavában Bognár Endre, a társaság jegyzője mondja el a »Luther-társaság« keletkezésének történetét. Luther születésének 400 ados évfordulója alkalmából tett közzé az »Evang. Egyház és Iskola* egy felhívást a nagy reformátor nevéről nevezendő társulat alapítására, melynek czélja, a belső vallásos életet fejleszteni, á tudományt, műveltséget terjeszteni és vallásos népirodalmat teremteni. A társulat 1886. okt. 14-én alakult meg végleg Fabinyi Teofil védnöksége alatt. Közöltetnek azután az alapszabályok, a vagyonkimutatás 1885. sept. 30.—1886. dec. 31-ig, végül a tagok névjegyzéke. A zárszóban Scholz Gusztáv titkár jelenti, hogy Gyurátz Ferenc-nek »Hitoltára« műve már sajtó alá van rendezve. A vagyonkimutatás szerint a nevezett időben volt a társulatnak összes bevétele 3532 frt 6 kr., kiadása 89 frt 94 kr; tiszta vagyon tehát 3442 frt 12 kr. A rendes tagok száma 200 volt. Az évkönyv egy rendkívül becses Luther-ereklyét is közöl, melyet Doleschall Sándor budapesti ág. ev. lelkész s az ev. egyetemes egyház levéltárnoka látott el bevezetéssel s magyarázó jegyzetekkel. A buzgó levéltárnok egyik kincset a másik után hozza elő az ev. egyetemes egyház levéltárából. A most közlött ereklye Luthernek legrégibb autographja, mely 1518-ból való és tartalmazza a 109-ik illetve no. zsoltár magyarázatát. Terünk nem engedi, hogy a történeti adatokban gazdag bevezetés részleteit közölhessük, csak felhívni kívánjuk t. olvasóink figyelmét e valóban bec?es munkára. Egy lapnyi fényképnyomatu táblán a nagy reformátor kéziratából is közöltetik mutatvány. > Eine aufgefundene Luther-Beliquie. Nach dem in Generalarchive der evang. Kirche in Ungarn befindlichen Originál in Druck gelegt E. A. Doleschall ev. Pfarrer*. cím alatt német nyelven is megjelent e mű. Ara ? Hornyánszky Viktor kiadása. — K. B. KÜLÖNFÉLÉK. * Személyi hir. László József a pápai főiskola egyházi főgondnoka a tanügy terén szerzett érdemei elismeréseiil királyi tanácsosi címet kapott. * A valláserkölcsi felolvasások negyedik estéje e hó 17-én ismét fényes és nagyszámú közönséget vonzott a deáktéri diszterembe. A rendkívül kedvezőtlen idő nagyon keveset tartott vissza a rendes hallgatóságból, melynek soraiban újabb érdeklődőket is láttunk. — Pulszky Ágost egyet, tanár és országgyűlési képviselő érdekes és tanulságos előadása (mert jó részben szabadon beszélt) egy teljes óráig egészen lekötötte a figyelmet s a közönség szintúgy sajnálni látszott, hogy már vége van. Az angol iskolaélet szellemét a közvetlen tapasztalat melegével ismertető előadást lapunk iskolaügyi rovata egész terjedelmében hozza, mely szívességéért szerzőnek nyilvánosan is köszönetet mondani kedves kötelességének ismeri a szerkesztőség. — Jövő csütörtökön György Endre tart felolvasást a Balkán félsziget valláserkölcsi viszonyairól. * A vallás- és közoktatásügyi költségvetés a főrendiházban is tárgyaltatott gyorsan és simán, mint rendesen szokott. Csak két felszólalás történt. Báró 1 Vécsei József a tankönyvekre hívta föl a miniszter figyelj mét, alapos beszédben mutatva reá azon bajra, hogy a nép- és középiskolai tankönyvek hibás szerkezetűek s jó részük még csak tiszta magyarsággal sincs írva. Igen sok a tankönyv és nagyon gyakran változtatják őket. Ezreket érdemelnének jutalmul, kik jó tankönyveket és szép tiszta magyarsággal tudnak írni. Itt kellene az állam | ellenőrző hatalmát teljesen érvényesíteni. A miniszter elmondá, hogy nagy figyelmet fordít a tankönyvekre, s az állami iskolákban szigorú bírálat alá véteti őket, de a felekezeti iskoláknál nem szólhat a belügyekbe. Tudna is a bajra egy drasztikus gyógyszert, t. i. hogy a tankönyv-Íratást maga az állam venné a kezébe, de ez ellen is lennének kifogások. A másik felszólalást az egyetem tételénél Haynald bibornok tette, most is elmondván a kath. főpapság szokásos óvását az egyetem állami jellege ellen. Trefort erre is felelt, ismételve azt mit 15 év óta mindig mondott ez ügyben, hogy t. i. a mit Pázmány P. egyetemi alapul letett, az arra sem elégséges, hogy a theol. fakultás költségeit fedezze, mert ez az alap csak 100 ezer forint, míg az állam évenként 400 ezer frtot fordít az egyetemre, a mi éppen nyolcezerszer annyi tőkét képvisel mint a Pázmány-féle alapitvány. * Március 15-ikét nemzeti ünnepélylyel ülték meg protestáns egyházaink főiskoláiban országszerte, Budapest, Debrecen, Eperjes, Sárospatak, Soprony stb. főiskoláinak köréből vettünk részint közvetlen, részint közvetett tudósításokat a fontos nap emlékére rendezett hazafias ünnepélyekről. Sajnáljuk, hogy lapunk szűk tere miatt az egyes ünnepélyek műsorát, lefolyását és szereplőit részletesen fel nem sorolhatjuk ; de lehetetlen, hogy e hazafias buzgolkodás fölött általánosságban őszinte örömünket és helyeslésünket ki ne fejezzük. A nemzeti ünnepek nemcsak lélekemelő visszaemlékezések a múltra, hanem áldásos talajkészítés és reménydús magvetés a jövőnek, mire a jelen munkásságának mindig irányulnia kell. Protestáns egyházunknak a múltban is egyik nemes törekvése volt a tiszta hazafiság ápolása ; e nemes hagyomány megőrzése és ápolása a jelenkornak is szép feladatát képezi s ha iskoláinkban e szív, e lélek most ís hévvel dobog és melegen érez: ez csak arra vall, hogy nem fajult el ereinkben az ősprotestáns honfi vér. * A papok lapja. Egy lap akadt e héten kezünkbe, mely ez alatt a cím alatt jelenik meg, mint mondja már az ötödik esztendeje: »Papok lapja.* Értsen a t. olvasó a »papok« alatt kath. papokat, afféle jámbor lelkeket, kik világi ismereteiket a »Tatár Péter«-féle históriákból, theol. műveltségüket pedig a fennt címzett lapból merítik. — Ezen lapocska közelebbi (márc. 10-iki) száma mutatványt közöl a lapunk ez évi 9-ik számában megjelent »Bismark Canossában« című cikkből, utána pedig egy kommentárt ád, melynek tartalma az, hogy szidja deriireborura Ballagit s az ő neve és köpenye alatt az összes protestánsokat, mert ezeknek »hite és dogmája a szabadelvüség. Ebből áll, ebből táplálkozik, és ettől bódul meg, hogy összebeszél tücsköt-bogarat és kompromitálja a keresztyénséget is, meg a józan észt ís«. »Mily szabadelvűség ez 1« kiált fel Talabér János úr — mert így hívják a szerkesztőt. — Mi ez ? képmutatás vagy őrültség ? Hát a katholikusok üldözött vallásszabadságnak visszaállítása, az Canossa? Hát a lelkiismeretek elnyomásától való visszatérés a lelkiismereti szabadság állapotaihoz — az Canossa?* »Mint istenitették önök a vér és vas emberét, a ki a kath. templomokat zsandárokkal becsukatta, a ki a kath. papokat az isteni szolgálattól a börtönbe hurcoltatta, ... ez önök szerint liberális dolog liberális cselekedet voltl«