Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-03-20 / 12. szám

Hát jó Fülöp! ez nem igaz beszéd. Mi kik a liberalismusnak hívei vagyunk, nem tartjuk becsületes munkának, liberális cselekedetnek azt, ha valakit vallásos hitében erőszakkal zavarnak, istenitisztelete gyakorlásában megakadályoznak, ha a papokat az isteni szolgálattól a börtönbe hurczoltatják. Épen azért a mai liberálisabb, a protestántismus szelíd türelmes szellemétől többé-kevésbé áthatott korból is elkeseredve gondolunk vissza egy 1 Pázmány Péter erőszakoskodásaira, templomfoglalásaira, egy Szelepcsényire, Kolonícsra, kik »a papokat az isteni szolgálattól a börtönbe* — a gályákra hurcoltatták, a Vörösmarty Mihályokra, Bársony Györgyökre, Bíró Mátyásokra — nem szólva most az inquisitióról, a pápákról, a római börtönökben egykor ártatlanul ezrivel szenvedőkről, a párisi vérnászról s effélékről ; helytelenítve említjük 3-ik Frigyes Vilmos porosz királynak a sziléziai confessionalista lutheránusokkal szemben elkövetett erőszakoskodásait, avagy az angol püspöki egyháznak a dissenterek feletti zsarnokoskodását. Nem az a mi bajunk, hogy Bismark nem húzza nyársra a német katholikusokat s hogy többé nem »kuvikoltatja a püspökségek felett a halálmadarakat,« hanem hogy a vallás szent köpenyét is felhasználja a politikusoktól eredő ütések enyhítésére, hogy politikai célokból kész a pápai székkel is szövetkezni, azzal a székkel, mely szent hivatalából folyó kötelességének ismerte már ezelőtt majd 200 évvel tiltakozni a Poroszország fe'ett uralkodó ház királyi méltósága ellen, mely ' még korábban tiltakozott a német protestánsoknak szabad vallásgyakorlatot biztosított vestfáliai béke ellen, j mely tiltakozott és tiltakozni fog végösszeomlásáig a józan haladás, a józan szabadság minden újabb vívmánya ellen, melynek soha szem elől nem tévesztett célja az emberiséget a középkor sötétségébe, testi lelki szolgaságába visszavinni; szövetkezett azzal a székkel, mely a 19-ik század utóbbi felében is ünnepélyesen átkot szórt a szabad sajtóra, a nép felségjogát hirdető elvekre, az alkotmányos törekvésekre, a népek szabadságáért küzdő hőseire az újabb időknek. Ez a mi bajunk t. Papok lapja! Nincs nekünk ka- j tholikus atyánkfiaival semmi bajunk; nem bánjuk mi, ha egyik polgártársunk cifra templomban térdelve s másik fövegét fentartva imádkozik, vagy ha bánjuk is, j küzdünk a szerintünk nem helyes hitelvek avagy szertartások ellen a szellem a tudomány, felvilágosítás, a meggyőzés fegyvereivel; de távolról sem jut eszünkbe irányukba türelmetleneknek lenni, vagy másnak ellenükbe elkövetett erőszakoskodásait helyeselni, hanem a pápasággal szemben, igen is türelmetlenek vagyunk, kárhoztatjuk mindazokat, a kik azzal szövetkeznek, a kik annak hatalma, befolyása erősítésen munkálkodnak. Ezt mi, mint a liberalismus elvének követői, nem szégyeneljük bevallani, nem tagadjuk, sőt dicsekszünk vele. Itt állunk, Isten látja lelkünket, másként nem tehetünk. Hisz az a pápaság az ósdiság, a maradás, a korlátlan absolutismus elvének a legrégibb s legszívósabb jellemű képviselője: lehet-e másként, mithogy a haladás, a reform, a szabadság elvének vallói azzal kiengesztelhetlen és soha ki nem egyenlíthető ellentétben, örökös harcban legyenek? Igen is, örülünk, ha a pápai hatalom s befolyás gyengíttetik ; és jajveszékelünk, ha azt erősödni, sőt épen protestáns államférfi által erősíttetni látjuk. Krisztus nem békülhet ki soha Béliállal, ezzel szemben nem lehet türelmes, a liberalismus nem szoríthat béke jobbot a pápasággal. Vagy Krisztus szelleme leend uralkodóvá a világ felett, vagy Béliálé; vagy a reformátió s a modern 'kor felvi'ágosodása töri össze a pápai széket, vagy ez, a Luther által úgynevezett Antikrisztus fogja megsemmisíteni a vallási reformatiót s a modern társadalmat és civilisatiót. Ez sem nem képmutatás, sem nem őrültség jó Fülöp! Ha a képmutatásból vagy őrültségből egy kis mutatványt akar adni papjainak Talabér úr, akkor olvastassa el velők még egyszer mostani cikkének ezen passusát: >Lám, mi katholikusok tudjuk, ismerjük ezt a protestáns specialitást, mely liberálisnak vallja magát, holott csupán hazug ámítás. Ám mi odaengedjük önöknek ezt a liberalismust szőröstül, bőröstül, — dicsekedjenek vele ; de a szabadságot, a polgári és politikai szabadságot, a lelkiismereti és emberi szabadságot, azt az igazi, azt a valódi szabadságot, mely eredetében és lényegében katholikus — azt mi a magunkénak követeljük, azt nem adjuk senkinek, az a mi örömünk, a mi dicsőségünk !« Ebben van képmutatás is, őrültség isi — F. J. * Nyilt levél dr. Szlávik Mátyás tanár úrhoz Eperjesen. Nem lévén megbízatásom a többi szepességi lelkészek nevében felelni, csak a saját nézetemnek akarok kifejezést adni a *Nach der Schicht« című lap ügyében, miután azzal nevem is többször felemlíttetett. Távolról másképen szoktak kinézni a tárgyak, mint közehői ; így vagyunk a nevezett lappal is. Á tanár úr nagyon rózsás színben látja annak viszonyait. Ha csakugyan 950 előfizetője lett volna a lapnak, Santer nyomdász mindjárt vállalkozott volna kiadónak és megelégedett volna a nyomdai költséggel, a tiszta jövedelmet mint prot. ember örömest jótékony célokra fordítván ; én pedig vagy más lelkésztársam nem restelték volna a szerkesztői munkát. De mint tapasztalatból írhatom, másképen áll a dolog. A lapnak 1 frttal 600 előfizetője volt és a kiállítása, szétküldése stb. körülbelől 400 forintba került. A 600 előfizető legnagyobb része azonban a volt szerkesztő községében Gölnitzről vagy annak környékéről került ki, kik talán helyi érdekekből vagy más tekintetből is tartották a lapot, mert éppen köztük jelent meg. Ha másutt jelennék meg a lap, talán sokkal kisebb községben, hol annyi sok előfizető lehetetlen, az előfizetők nagy része valószínűleg kimaradna és még a lap kiadási költsége sem volna fedezve. Ezen aggodalmak még jogosultabbak, ha tekintetbe vesszük, hogy midőn a Schicht megindult, akkor a Szepességen még csak egy lapunk volt; de azóta még két más lap ke'etkezett, vagy hogy jelenleg 3 lap áll fenn s még hozzá olyanok, melyek hasábjaikat készséggel megnyitják az egyházi életből vett közleményeknek. Egy negyedik lap is fennállott 1 — 2 évig, kitűnően volt szerkesztve és kiállítva, nagyon tekintélyes összeköttetései valának és sok anyagi áldozat után mégis megbukott, egyszerűen azért, mert a jóból is megárt a sok. Ily körülmények megfontolása hiúsította meg eddigelé a beszüntetett lap újból való kiadását. — Weber Samu. * A szomolnoki ev. egyházközség temploma renoválásának költségeire, adakozásra hívja fel a hitrokonokat. A templom felszentelésének 100 éves fordulója f. é. advent második vasárnapján lesz, a mikorra a kijavítást is szeretnék bevégezni. A szomolnoki egyház a legszegényebbek közé tartozik és összesen 260 lélekből áll, kiknek áldozatkész hitbuzgóságáról elég legyen csak annyit fölemlítenünk, hogy a Gusztáv Adolf egylet és a hazai Evang. Gyámintézet is több izben segélyezte őket. Az egyházi elöljáróság által kibocsátott kérő szó. atot az egyházmegyei elnökség és Czékus István püspök úr is melegen ajánlják az ev. egyházak és a hitbuzgó hívek