Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-03-20 / 12. szám

lókba. Sárközy Aurél, Fejérmegye alispánja, szintén keresztülvihetetlennek találja, hogy a hivatalos helyiségek vasárnaponként zárva legyenek ; de erre meg Falaky Károly ev. lelkész a gyűlés tetszése közt az irás ama szavait idézte : »Hat napokon munkálkodjál, a hetediket pedig megszenteljed.« Végül alantirt vett magának bátorságot, hogy pár szóval ráutaljon a külföldi példákra s hangsúlyozza annak a szükségét, hogy a tisztviselő uraknak a templom gyakorlására mód és alkalom adassék, hogy jó példájok által a köznép is annál nagyobb buzgóságra ösztönöztessék. E mindvégig nemes, sőt mondhatni emelkedett szellemben folyt vita után, mint említém, az indítvány igen szép többséggel, zajos helyeslés és lelkesedés közt elfogadtatott. S ezzel — hála az égnek! — az első réstörés megtörtént. A nemes példa adva van, én szentül hiszem, hogy Fejérmegye e fontos kezdeményezése buzdítólag fog hatni az összes hazai törvényhatóságokra. Csak az kell, hogy a papság — felekezeti különbség nélkül — mielőbb sorompóba lépjen. Most, mikor a mult évben szentesített megyei és községi törvényből kifolyólag mindenik törvényhatóság új szabályrendeleteket készül alkotni : most az ideje, s a megy egy ülés eh zöld asztalával van helye annak, hogy a vasárnap megünneplésének nagyfontosságú ügye szőnyegre hozassék. Magunk közt hiába is okoskodunk tovább, ha a konvent s más egyházi testületek felterjesztésére a magas kormány még mindig az adat gyűjtés stádiumáig jutott: haszontalan irunk, beszélünk, ha még oly lelkesen is, szavunk elhangzik; de ha az összes felekezetek papjai, kiknek természetesen leginkább szivükön fekszik e dolog, egymással testvériesen szövetkezve most a legjobb óraban, erélyesen megragadnák a kínálkozó alkalmat, s fe'emelnék tekintélyes szavokat ott, a hol kell, a megyei gyűléseken : erős meggyőződésem, hogy a várt eredmény nem fogna elmaradni, a mozgalom lassanként nagyobbnagyobb hullámokat verne, s a vasárnap megünneplésének régóta hányt-vetett ügye elvégre az óhajtott kikötőbe juthatna. Csak attól tartok, hogy nem egy törvényhatóság kebelében a nevezett szabályrendelet alkotása már megtörtént és így a kedvező alkalom felhasználatlanul és visszahozhatlanul elmúlt. Ám a hol még nem késő, vegyék tudomásul az illető lelkész urak a vasárnap kérdésében történt e legújabb mozzanatot s tegyék meg lelkészí és honpolgári kötelességöket. Itt a példa: kövessétek 1 Lévay Lajos. A félreértés eltávoztatásául, még egyszer a nagykőrösi tanítóképesítés tárgyában. Miután azon kötelességnek, mely a két kifogásolt tanító képesítettségére nézve, az intézet és a nyilvánosság iránti tekintetből rám, mint a vizsgáló bizottság elnökére nézhetett, ezen lapok f. évi 7-ik számában, az iskolai levéltárunkban meglevő iratok alapján közlött íFelvi'ágosítás«-sal, az eljárás törvényes és szabályszeiű voltának igazolására, eleget tettem: nem tartom s nem tarthatom feladatomnak ez irányban a kérdéssel való további foglalkozást. Melyre nézve, midőn én a nt. Nagy Ignác úr legközelebbi »Felelet«-ében az újabban fölvetett s részletező kérdések fonalán, a további eszmecserére s tán épen a vitatkozásra is kínálkozó alkalmat meg nem ragadom: szolgáljon ennek kimagyarázására egyrészről azon meggyőződéc

ern, hogy a kérdés lényegére nézve a »Felelet< ellenében is a már adott »Felvilágosítás«-ra teljes megnyugvással hivatkozhatom ; másrészről pedig azon nézetem, hogy ott, a hol már egyszer hivatalos jellemű nyilatkozattal álltunk elő, a hosszas fejtegetéseket és elmélkedéseket, a vitatkozást és szóváltásokat, valamint a nem okvetetlenül szükséges cáfolgatásokat és védekezéseket, a dolog és a helyzet természeténél fogva, lehetőleg távoztatni kell. Minthogy pedig a »Felelet«-ben a vizsga és képesítés mértékének megbízható volta is, habár csendesen, kétségbevonatott: ki kell jelentenem, hogy ily kétely ellenében, bárki részéről jöjjön, tüzetes védekezés helyett, ha épen az egyenes visszautasítás kemény kifejezésével élni nem akarunk, csak annyit mondunk: Jer és láss, hogy aztán szólhass és Ítélhess ! Biztosíthatom t. lelkésztársamat, ki még egy képesítő vizsgánknak sem volt szem- és fültanuja, hogy ha azt bármikor meglátogatja, az ő jelenlétében is ugyanoly mértéket fogunk használni, mint a minőt használtunk a kérdéses két tanító képesítő vizsgájakor; és biztos reményben vagyok, hogy kételyének alaptalanságáról meggyőződni fog. A mennyiben pedig a >Felelet« záró bekezdése is j szót vonhat maga után : itt annyit jegyzek meg, hogy ha az csak a tett felszólalás indokolása kiván lenni, ehhez, mint teljesen egyéni dologhoz semmi szólóm sincs; de ha az egyszersmind bármily jóakaratból származott figyelmeztetés akar lenni, azt intézetünk el nem fogadja. El nem fogadja pedig nem annyira az illetékesség kérdésének szempontjából, mint különösen azért, mert arra szükségünk nincs. Tanári karunk ugyanis épenúgy, mint igazgató-tanácsunk és a képesítő vizsga-bizottság eddig is szivén hordta az intézet érdekeit; s eljárásában eddig is a törvényt és rendszabályokat szemei előtt tartotta : jövőre nézve is ugyanezt fogja minden serkentő figyelmeztetés nélkül tenni. És bár arról nem kezeskedhetem, hogy intézetünkből hivatásukról megfeledkező és megrovás alá eső egyes tanítók is nem fognak kikerülhetni; mert ezen szomorú eshetőség ellen, a legéberebb gond és felügyelet mellett is, egy seminarium sem tarthatja magát biztosítottnak : de annyit mondhatok, hogy jövőre is, arra hivatott közegeink folytatni fogják az eddigi buzgó és sikeresnek tapasztalt törekvésőket, hogy intézetünk a tanító-testületet olyan nemzedékkel szaporítsa, mely úgy erkölcsi és társadalmi magaviselet, mint a hivatalos teendők teljesítése által minél nagyobb mértékben érdemelhesse ki a közmegelégedést. Kelt Nagy Kőrösön, 1887. március 11-dikén. Filó Lajos, mint tanító-képesítő bizottsági elnök. IRODALOM. ,,Szent-Míhaly község története" című munkára hirdet előfizetést Sőrés János szentmihályi reform, segédlelkész. A szabolcsmegyei Szent-Mihály nemcsak most egyik legnagyobb községe a megyének, huiem a multb.n is tekintélyes helyet foglalt el tár.-ai között. Sőrés úr a nevezett község múltját, polgári és egyházi tekintetben két kii1

ön részben terjede'mesen fogja feltüntetni, tekintettel a szomszéd városokra is, beleszőve egy néhány olyan becses okmányt is, a XVII-ik századból, minő okmányokkal nem minden városaink dicsekedhetnek. »Igyekeztem — így szól többek között — a menynyire lehetett a sötét multat napfényre hozni; igyekeztem hogy ez által is a törvény, vallás és haza iránti