Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-03-20 / 12. szám

nyelv a jogos s bennem a szellem is horvát, nekem nem parancsolnak a magyar papok s ugyan azért községivé csinálták iskoláinkat az egyházi hatóság sőt a helybeli pap s presbyterium tuclta nélkül vagy dacára s fizettetik magukat a felekezet conventiójával a hívekkel s ezen felül híveinkre hét, nyolc száz forint iskolai adót vettetnek, melyet a községi körök polgármesterei évek óta beexequáltatnak nyomorral küzdő híveinken s fordítják horvát iskolákra.« HaUod óh nép! s vakulj; s ha ezt a jámbor református magyar ember elolvassa oda át Magyarországon, el is borzadhat s isteníteni fogja N. I. urat, hogy irgalom nélkül ki akarja csapatni ezeket az elfajzott tanítókat. De ha megtudja azt, hogy a kórógyi tanítót borozás közben avval ingerelték s bosszantották : megállj, majd megleckésztet téged a körlelkész vagy a visitatió a jövő héten, ezért meg ezért, s ekkor bolondjában kiabált olyan zöldeket Kopa : úgy a vád éle megtompul, noha mi is azt mondjuk rá, bolond beszéd biz az Kopa uram még ha tréfából is volt mondva, s megérdemlette azért a korholást. A nélkül azonban, hogy én őt itt védeni akarnám, ki kell jelentenem, hogy az itt hetvenkedő körösi fiú oly stokk-ungar, vastag nyakú magyar kálomista, ki, még ha akarna, se bírna horváttá lenni, s hogy az iskolát sem ő csinálta községivé, arról már volt szó. A 700—800 forint iskolai adót pedig a polgármester nem a horvát iskolák fordítására szedte be, hanem a kórógyi iskola felépítésére, mit az építkezéskor a kórógyiak az alispán jóváhagyásával a takarékpénztárból vettek ki, ezt pedig Sebestyén Pál lelkipásztornak kellett volna nyilvánosságra hozni, ki a polgármesternek a pénzek beszedeseért hála nyilatkozatot tett. »Iskoláinkat vissza kell venni, mert rövid idő múlva pápista és horvát tanítókkal fognak betöltetni, ha községiek maradnak.« Ezt megcáfolják a fennt citált horvát népiskolai törvények 5. és 6. §-ai, s azon már élő gyakorlat is, hogy a tordincei ref. horvát ajkú iskolánál 3-szor volt tanító változás, bár rettenetes nehéz volt szlávul tudó ref. tanítót találnunk, még se toltak s a törvény nevében nem Ís tolhattak nyakunkra páp;

sta tanítót, hanem kerestünk Horvátországon kívül a magyar hazában ref. tanítót, ki vagy tudott valamit horvátul vagy itt megtanult. »Majd meglátjuk, meri-e pártját fogni az erkölcstelenségnek a horvát hatóság.® Megnyugtatásul cikkíró úrnak s hogy itt is szigorral járnak el a megérdemelt bűnössel, idézem még a horvát népiskolai törvény 120. §-át. »Kicsapással csak az a tanító büntettetik, ki már legalább egyszer fenyítve volt és ha csak ezután tette magát büntetésre méltóvá, kézzel fogható hanyagsága vagy hivatalának megsértése által. Sőt minden fokozatos büntetés nélkül is, egyenesen következhetik az elbocsátás, ha a tanító az iskolai fenyítéket rosszul használta, vagy akár mi módon a gyermekek egészségének ártott; azon kívül, ha a valláserkölcsiséget brutaliter megsértette szóval vagy tettel nyilvánosan a gyermekek előtt, vagy a gyermeket erkölcstelenségre vezette, vagy vezetni megróbálta.« Végre az iskolás gyermekek keresztneveinek horvátra való átfordítását Ratfaluban a horvát nyelvet nem értő Ilommonnaihoz a tanfelügyelő által a névsort összeállítani kiküldött német rétfalui tanító tette meg, kit maga az iskolaszék és tanfelügyelő eszére térített, hogy azt nem szabad tenni. Bevégezve cikkemet, kijelentem hogy nem volt más szándékom, mint tehetségem szerint a kedélyeket megnyugtatni, a mennyiben azokat nt. N. I. úr felkavarta orkánszerű cikkével s polémiájával, s a mennyiben azon cikkével az olvasó közönséget ellenünk zúdította, bebizonyítani igyekeztem, hogy a cikkíró nagyító fekete üvegen szemlélte szlavóniai ügyeinket. Meglehet rám is kimondja a hazaárulás vádját s hogy a bűnt palástolom stb. Nem tehetek róla, az az ő nézete, engemet megnyugtat annak tudata, hogy igazat mondtam. Kinyilatkoztatom egyszersmind, hogy itt mi mind magyaroknak valljuk magunkat és sem nyelvünket, sem vallásunkat nem fenyegeti oly nagy veszély, mint a melyről ő beszél, s ha fenyegetné is, mi ott lennénk a gáton s mint elsők adnók meg a vészjelt. Tordince, 1887. hó. Kulifay Elek. Vasárnapi munkaszünet Fejérmegyében. Régóta szellőztetik, vitatják a vasárnap és ünnepnapok megszentelésének nagyfontosságú ügyét hírlapokban, egyházi gyűlésekben, sőt a törvényhozás termeiben Ís; minek következtében évről-évre kiadatik felülről és az alattas hatóságoktól a hivatalos figyelmeztetés, hogy »vasárnapokon minden nyilvános és nem elkerülhetetlenül szükséges munka felfüggesztendő.® S ezzel be van kötve a szájok a nyugtalan vérű papoknak ; aztán . .. megy minden tovább a megszokott kerékvágásban. A községházánál, a járási és megyei hivataloknál, az összes minisztériumok hivatalaiban csakúgy sürög-forog továbbra is a sok ügyes-bajos ember, s a szegény elcsigázott hivatalnoknak csak úgy nincs vasárnapja, mint az előtt, mert ha esetleg csupa ünneplés szempontjából Íróasztalánál nem görnyed is, de le lévén kötve hivatalához, kénytelen ott vesztegelni az áldott vasárnap délelőttökön is. Ámde másképen lesz ezentúl csakugyan, legalább nemes Fejérvár megye hivatalainál. Hihetetlenül hangzik, de való. É megye törvényhatósága ugyanis f. é. március 2-án tartott közgyűlésében, az 1886. 21. t. c. értelmében alkotott legújabb szabályrendelete tárgyalása alkalmából, ha nem is egyhangúlag, de nagy többséggel kimondotta, miszerint nemcsak karácsony, húsvét és pünköst első napján — mint a tervezetben javasolva volt, hanem kivétel nélkül minden vasárnap és egyébb ünnepeken, délelőtt úgy mint délután, hivatalos órák ezentúl \ nem tartatnak. S hogy jött létre ez örvendetes határozat ? Egy| szerűen úgy, hogy a székesfejérvári káptalan egyik ki| tűnő tagja, s a vértesaljai reform, egyházmegye derék esperese a gyűlés megkezdése előtt a dolgot magok közt megbeszélvén, a közös actíót legott elhatározták. Következik az illető szakasz tárgyalása (a hivatalos órákról) ... s nagy figyelem mellett kezdi meg a beszédet először ís Károly János kanonok úr, ki szép, alapos és higgadt előadásában egyenként kifejtvén az okokat és szempontokat, melyek a vasárnapok megszentelését múlhatatlanul szükségessé teszik, végül azt az indítványt terjeszti elő : mondja ki a megye törvényhatósága, hogy vasárnap és ünnepeken a hivatalokban ! délelőtt is munkaszünet lészen. Utána Décsey Lajos, nyugalmazott járásbiró, valamint Rozgonyi György, volt árvaszéki elnök, a törvényt és igazságot kereső köznép érdekét hangsúlyozta, ellene szóltak ugyan a tett indítványnak, de ez legkevésbé sem gátolta a másik szövetséges társat, Koncz Lnre esperes urat, hogy erélyesen felszóllaljon a törvény szavaira való hivatkozással sür • I getvén a vasárnapi munkaszünet behozatalát a hivata