Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-03-13 / 11. szám

Harmincadik évfolyam, 11. sz. Budapest, 1887. március 13. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. SZERKESZTŐ-és KIADÓ-HIVATAL: IX. ker. Kiniisy-ufca 29. sz. 1. em, Előfizetési dij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija : 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. KflT" Teljes számú pélciáLn-yok:k:a.l iriincLig- szolg-áillaatxxrLk:. Ama t. előfizetőink, kiknek előfizetésük az első negyed végével lejárt, előfizetésük megújítására fölkéretnek. A bibliáról. (Felolvasás, tartotta Ballagi Mór a Ill-ik valláserkölcsi estélyen, Budapesten, március io-én). A bibliáról akarok szólani, ama szent könyvről, mely a Genesissel, vagyis a világ teremtésével kezdődik és az Apokalypsissel vagy új ég és új föld megjövendölésével végződik. — E multat és jövőt felölelő könyvet, az emberi nem szellemi megváltására célzó tartalmával legtalálóbban az emberiség könyvének mondhatnók, a mennyiben mind annak, a mi nemünk történelmében emberi a szó nemesb értelmében: értelmi haladásnak és humanisticus közerkölcsiségnek elébb megindítójául, később hatalmas fejlesztőjeül bizonyult. Egy, számra jelentéktelen kis nemzet kebeléből kiindulva bejárta e könyv a világot, mindenütt a legtisztább eszmeiségnek s mind annak hintvén el magvát, a mi az életet nemessé, örökkévalóvá teheti. S e csodahatásait a biblia nem holmi külső csillámnak, az előadás művészi bűbájának, mint inkább annak köszönheti, hogy a legfelségesebb igazságok egyszerű, csaknem gyermekdednek mondható közvetlenséggel jelennek meg benne, s az élet legégetőbb kérdéseire oly feleleteket ád, melyek lelkünk mélyében visszhangzanak s magasb rendeltetésünkről tanúskodnak. Teli napfény nyel, de örvényszerű titokzatos -sággal is, mint a nagy természet : a gyermek megérti, gyönyörködik benne, a bölcs pedig tanulmányozza és megfejthetetlennek látszó rejtelmein töri a fejét. Ilyen az a könyv, melyből civilisatiónk első táplálékát szedte, s arra van hivatva, hogy mai társadalmunkat is az örök élet kenyerével táplálja. Csak a kizárólag jelennek élő rövidlátóság az, mely a bibliát, a nélkül hogy kellőn ismerné, a rnai előhaladt tudomány mellett többé nem használható rococonak tekinti, s arra sem tartja érdemesnek, hogy reá komoly ügyet vessen. Mintha csak a vizét széles mederben tova hömpölygető folyam mondaná, hogy nincs többé szüksége forrásának kristálytisztaságú bár, de csak keskeny ér alakjában előtörő élő vizére, mely nélkül pedig minden büszkesége hamar semmivé lenne, mert mindenestűi elapadna. Általában úgy vannak ma sokan a civilisatiónak amaz első rendű tényezőjével, mint az egyszeri paraszt, ki nem tudta megfogni, mire való nappal a nap, mikor amúgy is világos van. Önök, kik a bibliát nem pusztán hallomásból ismerik, hanem hiszem, hogy olvasták is, észrevehették, hogy az voltaképen nem is egy könyv, hanem 50, kisebb-nagyobb munkából álló könyvgyűjtemény, mely Izráel népe s az ennek kebelében létrejött őskeresztyén társadalomnak több mint ezer éves irodalmát foglalja magában. Ez irodalo, 1 első fele: 24 könyv héber (kis részben kaldeus), 26 pedig hellen nyelven van írva. Az első felének az egyház ó-szövetségi, a másiknak új-szövetségi kanon nevet adott, értvén kanon szó alatt a hitet szabályozó szent iratokat. Nem szándékom a kanon kérdésének theologiai fejtegetésébe bocsátkozni. Erről e körben úgy a tárgynak szakismereteket igénylő természete, mint az idő rövidsége miatt le kellvén mondanom, csak arra szorítkozom, hogy elmondjam, hogy és mikép támadt és mi volt a két rendbeli kanon sorsa, Lássuk. A ki Izráel népe történelmét csak nagyjából is ismeri, tudhatja, hová jutott volt utoljára e nemzet áilamélete. Soha nemzet elibe vezérférfiai