Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-03-13 / 11. szám

Harmincadik évfolyam, 11. sz. Budapest, 1887. március 13. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. SZERKESZTŐ-és KIADÓ-HIVATAL: IX. ker. Kiniisy-ufca 29. sz. 1. em, Előfizetési dij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija : 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. KflT" Teljes számú pélciáLn-yok:k:a.l iriincLig- szolg-áillaatxxrLk:. Ama t. előfizetőink, kiknek előfizeté­sük az első negyed végével lejárt, előfize­tésük megújítására fölkéretnek. A bibliáról. (Felolvasás, tartotta Ballagi Mór a Ill-ik valláserkölcsi estélyen, Budapesten, március io-én). A bibliáról akarok szólani, ama szent könyv­ről, mely a Genesissel, vagyis a világ teremté­sével kezdődik és az Apokalypsissel vagy új ég és új föld megjövendölésével végződik. — E multat és jövőt felölelő könyvet, az emberi nem szellemi megváltására célzó tartalmával legtalá­lóbban az emberiség könyvének mondhatnók, a mennyiben mind annak, a mi nemünk történel­mében emberi a szó nemesb értelmében: értelmi haladásnak és humanisticus közerkölcsiségnek elébb megindítójául, később hatalmas fejlesztőjeül bizonyult. Egy, számra jelentéktelen kis nemzet kebe­léből kiindulva bejárta e könyv a világot, min­denütt a legtisztább eszmeiségnek s mind annak hintvén el magvát, a mi az életet nemessé, örökké­valóvá teheti. S e csodahatásait a biblia nem holmi külső csillámnak, az előadás művészi bűbájának, mint inkább annak köszönheti, hogy a legfelségesebb igazságok egyszerű, csaknem gyermekdednek mondható közvetlenséggel jelennek meg benne, s az élet legégetőbb kérdéseire oly feleleteket ád, melyek lelkünk mélyében visszhangzanak s magasb rendeltetésünkről tanúskodnak. Teli napfény nyel, de örvényszerű titokzatos -sággal is, mint a nagy természet : a gyermek megérti, gyönyörködik benne, a bölcs pedig ta­nulmányozza és megfejthetetlennek látszó rejtel­mein töri a fejét. Ilyen az a könyv, melyből civilisatiónk első táplálékát szedte, s arra van hivatva, hogy mai társadalmunkat is az örök élet kenyerével táplálja. Csak a kizárólag jelennek élő rövidlátóság az, mely a bibliát, a nélkül hogy kellőn ismerné, a rnai előhaladt tudomány mellett többé nem használ­ható rococonak tekinti, s arra sem tartja érdemes­nek, hogy reá komoly ügyet vessen. Mintha csak a vizét széles mederben tova hömpölygető folyam mondaná, hogy nincs többé szüksége forrásának kristálytisztaságú bár, de csak keskeny ér alak­jában előtörő élő vizére, mely nélkül pedig min­den büszkesége hamar semmivé lenne, mert min­denestűi elapadna. Általában úgy vannak ma so­kan a civilisatiónak amaz első rendű tényezőjé­vel, mint az egyszeri paraszt, ki nem tudta meg­fogni, mire való nappal a nap, mikor amúgy is világos van. Önök, kik a bibliát nem pusztán hallomás­ból ismerik, hanem hiszem, hogy olvasták is, észrevehették, hogy az voltaképen nem is egy könyv, hanem 50, kisebb-nagyobb munkából álló könyvgyűjtemény, mely Izráel népe s az ennek kebelében létrejött őskeresztyén társadalomnak több mint ezer éves irodalmát foglalja magában. Ez irodalo, 1 első fele: 24 könyv héber (kis részben kaldeus), 26 pedig hellen nyelven van írva. Az első felének az egyház ó-szövetségi, a másiknak új-szövetségi kanon nevet adott, értvén kanon szó alatt a hitet szabályozó szent iratokat. Nem szándékom a kanon kérdésének theolo­giai fejtegetésébe bocsátkozni. Erről e körben úgy a tárgynak szakismereteket igénylő természete, mint az idő rövidsége miatt le kellvén monda­nom, csak arra szorítkozom, hogy elmondjam, hogy és mikép támadt és mi volt a két rendbeli kanon sorsa, Lássuk. A ki Izráel népe történelmét csak nagyjából is ismeri, tudhatja, hová jutott volt utoljára e nemzet áilamélete. Soha nemzet elibe vezérférfiai

Next

/
Oldalképek
Tartalom