Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-03-06 / 10. szám

nyítványt Ís mutatott fel s hogy az illetékes főesperesi hivataltól mint segédtanító ajánltatott. De »mint segédtanító dicséretes eredménynyel®, hogy hol működött vizsgatétele előtt? arra kíváncsi vagyok. Hogy magán uton készült a vizsgára s a tanfolyamot soha sem hallgatta és tanítói okmányt nyert Nagy-Kőrösön, ez mind igaz; sőt az is igaz lehet, hogy ma mint rendes tanító kifogástalanul működik ibi ubi. Megjegyzendő azonban, hogy az a három gymnásiumi osztály elvégzése történt ám meg anno negyvennyolc körül, gondolom előtte, azontúl az illető egyén ott hagyta iskoláztatását s beállt mesterinasnak, felszabadult az inas évek kitöltése után, aztán vándorolt, végre megkapta a mesterlevelet, biz egy kissé több idő alatt és több tanulásért, mint a nagy-kőrösi tanítói oklevelet. 1867-ben én már nős embernek ismertem, folytatta mesterségét, később mikor már kifogyott belőle »opera et ímpensa periit«, akkor egy szép nyári vakació alatt elment Nagy-Kőrösre s hozta az oklevelet, a mely oklevelet az egyházi hatóságok immár respektálni tartoznak. Én részemről az ilyen oklevelet ép olyan érvényesnek is respectabilisnek tartom, mint a papi oklevelet :

— már t. í. a nazarenus papokét — de ha összehasonlítom az iparosok leve'ével, melyért 3 — 5 évig kell legalább tanulni... kissé gondolkodóba esem... gondolkodom . . . gondolkodom .. . s eszembe jut szent Pál damaskusi útja 1 s eszmeláncolatánál fogva a körösi és kecskeméti homokbuckák, hátha a mennyei világosság ott is lecsapott, s a hályog a lelki szemről lehullott, s lett Saulból Pál, a mester emberből iskola -mester. Igaza van főt. Filó Lajos úrnak, az egész história szabályszerűen ment; de esedezem, adjon egy parányi igazat nekem is Nagy-Kőrös, hogy mesteremberből néptanító válik, s hogy a mérték, melylyel a vizsgázókat mérik, aligha kaucsukból nem készült, mert sok mindenre ráillik, ráhúzható. A másik egyén V. János, kiről azt„ állítottam, hogy »ismét bizonyítvány nélkül távozott s Nagy-Kőrösön bevették,* Főtisztelendő úr pedig azt állítja, hogy »saját lelkészétől, épen magától Nagy Ignác úrtól minden megrovás nélküli bizonyítványt csatolt« folyamodványához. Ebben is igaza van főt. úrnak, de mégis 1 . . Én igaz, hogy adtam bizonyítványt V. Jánosnak a tanév közepén ujoncozási ügyben, melyben bizonyítottam, hogy itt mint s.-tanító működik, el is ment rögtön, mihelyt a tanfelügyelő jöttét észrevette. A tanfelügyelő azt mondta, »az eredmény semmi,® következett a második félév, V. János visszajött az ujoncozásról s meg volt a nyári vizsga letételéig, a mikor az eredmény még annyi se volt, azt a kifogást adta, hogy jha 1 most több a mulasztás. A vizsga sikertelen letétele után V. János rögtön ment a korcsmába, reggelig ott mulatott, aztán búcsút véve a kapufélfától, kora reggel elszökött, én utána írtam Nagy-Kőrösre, ez volt a »tájékozás végett®, hogy legalább vonják kérdőre, de hát szabályszerűen bevették, a vizsgát is felvették tőle, pedig én azt vártam, hogy felfiiggesztetik, s engem meg fognak kérdezni legalább is, hogy miért nincs V. Jánosnak bizonyítványa, de nem tették, mert az nem volt ^bizonyítvány®, csak »tájékozás.« Főt. Filó Lajos úr azt is írja még, hogy nevezett segédtanítót az illetékes egyházi hatóság előtt kellett volna bepanaszolnom — a mit élő szóval tettem is a vizitáló esperes előtt — de hát úgy vagyunk a segédtanítókkal, hogy voltaképen nem is tudjuk, hol kellene bepanaszolnunk, hiszen az ő állásuk nem stabilis, >ma itt holnap Izsákon,® az egyházmegyének ők még nem bekebelezett tagjai, az idejük kitelik minden évben, s ha bepanaszolnánk is, mire az egyházmegyei gyűlés összeül, rég túl vannak »árkon-bokron«. Ezért az az ususunk, hogy intjük, feddjük őket, tűrünk, kínlódunk velük év végéig ha nem jók, s akkor elbocsátjuk békességgel, még bizonyítványt is adunk (majd bűnbocsátó levelet találtam írni 1) ha nem úgy szöknek el — csakhogy menjenek isten hírével. Csak azon csudálkozom, hogy még arra is hivatkozhatnak Nagy-Kőrösön, hogy »magának a segédtanítónak is voltak észrevételei a lelkész úr ellenében.® Ugy látszik Kőrösön még az is divatba jő, hogy mi papok kérjünk erkölcsi vagy hivatali bizonyítványt a segéd-tanítóktól, mert az élő szóval való »észrevételeket® szívesen meghallgatják, s bizonyítvány hiányában el is fogadják mentségül. Az ellen pedig óvást teszek, hogy eg> házi iskoláinkból tanítói bizonyítványt osztogasson, akár esperes, akár tanfelügyelő, a bizonyítvány adás a parochus loci hivatalos kötelessége és joga, s ha az megtagadja, igenis kérdőre vonható az esperes által, vagyha felsőbb hatósági bizonyítványra is van szükség, akkor is az alapnak kell lenni a helyhatósági bizonyítványnak, csakis annak alapján adhat az esperes is felsőbb hatósági bizonyítványt, nem pedig a parochus loci elkerülésével, tudtán kívül vagy háta mögött. Bocsánattal zárom be feleletemet. Nekem igazán kellemetlen olyan egyénnel vitába ereszkedni, a kit különösen tisztelek, de itt hivatalos eljárásról és elvi kérdésről van szó, s ha visszatekintettem a muitra, azért tettem, hogy a jövőben a múltban ejtett hibák ne ismétlődjenek, s tanító-növeldénk jó hitele, melyre minden iskolának nagy szüksége van, jövőre a gyanúnak még csak árnyékától is megóva^sék. Nagy Ignác, kölkedi ref. lelkész. IRODALOM. Temetkezési lant a sírnál. Ily című munkára hirdet előfizetést Börzöli Gábor, az ismert nevű búcsúztató iró és nagytótfalusi tanító. A most kiadandó könyv V-ik füzetét képezi szerző e nemű irodalmi munkáinak, melyeket annak idején e lap útján is, kedvező kritikával fogadták Édes Álbert, Dobos János, Farkas József és széles e hazában mindenütt használnak az egyházi hivatalnokok, hol a verses búcsúztatók még szokásban vannak. A sokat szenvedett, sorsüldözte szerző, ki tízszer látta családjában a halált, méltán elmondhatja e szomorú szavakat: »nekem igen viszontagságos földi pálya nyilt és síri költészetemnek a szenvedés lett meleg-ágya.® A mű előjizetési ára 1 frt, mely szerző nevére címezve Nagy-Tóthfaluba (u. p. Siklós) küldendő. Az V-ik füzetben, mint az előfizetési felhívás mondja, nem szorosan vett búcsúztatók lesznek, hanem sírnál, vagy koporsónál használható gyászbeszédek, versben és prózában. — Börzöli eddigi munkássága bizonyára elég ajánlat az illető köröknek, hogy ez újabb termékét is melegen felkarolják. A „Protestáns Pap" 2-dik száma a következő tartalommal jelent meg. Mutatvány egy költői beszély V-ik énekéből, Protestáns népirodalom, Böjti beszédvázlatok, Böjti egyházi beszéd, Böjt V-dilc vasárnapján, Esketési beszéd, Vigasztaló szavak, Búcsu-szavák, Tananyag és tanmenet a konfirmációra előkészítő oktatásban, Különfélék, Irodalom. — Egyik cikk a protest. népirodalom kérdését szellőztetve, Borzsák E. úr tollából pálcát tör