Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-03-06 / 10. szám

a fővárosi írók fölött, azt állítván, hogy »a mit ők mint irodalmi terméket »népszerű* cím alatt árulnak, ajánlanak: bizony nem mindig az.« . . . »Azért melegen ajánlanám, hogy a népies irodalom egyes kiadandó füzeteiben a fővárosi ügyes és szakértő szerkesztés mellett: lehetőleg a nép között forgó s tollat forgatni jól tudó emberek igazán népies (nem mondom pórias!) nyelvű cikkeivel találkozzék legtöbbnyire a magyar olvasó közönség /« Szánkból vette ki a szót a tisztelt cikkíró, kik szintén azt szeretnők, hogy a Baksay, Forgách, Kálmán D. és Borzsák-íéle népies irók gyakorlott tollából kerülnének a prot. népirodalom termékei Igen ám, de ha ezek nem irnak, kénytelenek a szerkesztők maguk irni, úgy a hogy tudnak s a rendelkezésükre bocsátott kéziratokból azokat közölni, melyeket legalkalmasabbnak ítélnek. Csak rajta, dolgozzanak, írjanak a hivatottak »szívbe és elmébe beíródó® módon az építő cél szem előtt tartásával: bizonyára örömmel veszik a szerkesztők, a kiadó és az ügyet szívén hordó közönség. Azt is egészen helyesnek tartjuk, mit Borzsák úr a colportage ról mond: »legyenek ügybuzgó colportőrök a legbuzgóbb lelkipásztori felügyelet alatt, ajánlás mellett működő szegénysorsú prot. emberekből.* Igenis, legyenek; csak tessék ajánlani alkalmas közárusokat, csak tessék szigorúan felügyelni rájok: a kiadó örömmel veszi, ha megbízható elárusítókat talál az ország különböző részeiben. — Neki is érdeke, az ügynek is javára válnék, ha minél szélesebb körben terjesztetnének a kiadványok! — Sz. F. A „Protestáns Néptanító" című nevelés- és oktatásügyi hetilapnak (melyet Sólyom Antal szerkeszt és Szabó Ferenc ad ki FL.-Nánáson-on s negyedévre I frtért lehet megrendelni) utolsószámait (4—9) megkaptuk. Meleg érdeklődéssel és rokonszenvvel kisérjük e hézagpótló és nagy fontosságú vallalat működését, melynek eddig megjelent számai arról tanúskodnak, hogy szerkesztősége és dolgozótársai szép hivatásuk magaslatán állanak. Mindig nagy örömmel szemléltük a tanítóink körében fölmerült komoly törekvéseket s magunk is készséggel előmozdítjuk szóval és tollal minden jogos érdekeiket. Néhány év óta azonban bizonyos nyomasztó érzéssel, sőt fájdalommal tapasztaltuk azon baljóslatú távolodást, mely helylyel-közzel a tanítók részéről az egyház és a lelkészek^ némely lelkész részéről a tanítók iránt mutatkozik. Örömmel konstatáljuk, hogy a »Protestáns Néptanító« nem e végzetessé válható irány híve. Egy-egy cikkéből kiérzik ugyan némi elégedetlenség, sőt nyilt panasz is hangzik a fennálló iskola-szervezeti keret s az ebben kifejthető szabadság elégtelensége miatt, mint például : »A prot. népiskolák szabadsága* című vezércikkben (9. sz.), melynek irója »több szabadságot, több önállóságot kiván a tanítónak s akkor — a szabadság lévén haladásának forrása — a népiskola hamarább el fogja érni nagy célját* ...se végből azt javasolja, »hogy fejlődhessék tanügyünk, adjuk át a tanügy őket illető részét a gyakorlati tanférfiaknak, a tanügyi hatóságok tagjainak többségét érdemes tanítókból alakítsuk meg, tankönyveket csak tanítók bíráljanak, népiskolában a tanítóé lévén a felelősség, azé legyen annak szelleme, irányzása, éghajlata is.* De az ily túlzások nem maradnak helyreigazító vagy helytelenítő megjegyzés nélkül a szerkesztőség részéről, mely úgy látszik, híven megtartani igyekszik kitűzött programmját: az egyházi népiskola fejlesztését az egyházi autonomia keretében. »Minden félreértések kikerülése végett — Írja Böngész, ki úgy látszik szerkesztőségben ember — meg-, jegyezzük, hogy mi e kérdéseket a prot. egyházi és iskolai autonomia keretén belől óhajtjuk megoldva látni, mert bármit mondjanak elleneseink, a magyar prot. tanítók nagy része — mondjuk jobb része —- azok, a kik gondolkoznak is a dolgok felett s nem egyes csalékony szavak lidérc fénye után indulnak, a protestáns egyházi és iskolai autonómiának hivei.* így van ez rendjén s vajha nem csupán a jobb részről, hanem az egész prot. tanitói karról azt olvashatnék, sőt az életben is azt tapasztalhatnók, hogy szívvel-lélekkel az egyházénak tartja magát, melynek a tanító nemcsak gyermeke, hanem tényleges hivatalnoka is. Szomorú dolog és áldástalan állapot, mikor a gyermek a szülőkkel, a fenntartottak a fenntartóval meghasonlanak, pedig ez a nyilatkozat közvetve, a fennebb ismertetett cikk közvetlenül s a némely körökben uralkodó egyház- és papellenes hangulat egyenesen arra mutat, hogy az egyházi népiskola az egyházzal nem mindenütt él a közös működés sikerét biztositó benső egyetértésben. A mennyire fájlaljuk e még — akarjuk hinni — szórványosan mutatkozó, de ha nagyobb arányokat ölt, egyházra és iskolára végzetessé válható bajt: annyira jól esik látnunk, hogy ez új tanítói szakközlöny vezérférfiai céltudatos erővel küzdenek a veszélyes áramlat ellen, melyet a nem egyházi iskolák emberei és szaklapjai álokoskodással hamis szinbe öltöztetve a népiskolák és tanitók bajainak egyedüli gyógyszereként nagy zajjal ajánltatnak. Midőn a »Prot. Néptanító* e helyes irányát dicsérettel kiemeljük, egyszersmind őszinte szeretettel tanácsoljuk a lap munkatársainak, hogy legyenek hívek zászlójukhoz, ápolják és erősítsék az egyház és iskola emberei között az eléggé nem hangsúlyozható bizalmas egyetértést, mert az egyházi iskola csak az egyházzal való belső és kölcsönös szeretetben virágozhatik. Lapunk olvasóit pedig felkérjük, hogy részesítsék erkölcsi és anyagi támogatásban e vállalatot, melynek a mai forrongó egyház-iskolai viszonyok között azon szép hivatása van, hogy az egyház testén mutatkozó egy sebet begyógyítson. — Sz. F. KÜLÖNFÉLÉK. * Személyi hirek. A győri ev. gyülekezet a Horváth Sándor halála folytán megüresedett II-dik lelkészi állomásra egyhangúlag Izsó Vince ottani segédlelkészt választotta. — Cegléden a közelebb történt választáson a ref. egyház főgondnokává nagy többséggel Szalay Lajost választották meg a gyülekezeti tagok. * Legfelsőbb adományok. Király ő felsége a szedresi és béli reform, egyházközségeknek iskolaépítési célokra 100—100 frtot adott magánpénztárából. * Nyilatkozat. Több helyről hozzám érkezett felszólításra van szerencsém tisztelettel válaszolni, hogy a »Theologiai csodabogár«-nak nevezett cikk szerzője nem én vagyok. — Kis Gábor. * A második valláserkölcsi estély csütörtökön tartatott meg, az elsőnél még nagyobb közönség jelenlétében, mely a tágas terembe alig fért be. Dapsy László ref. főgimnáziumi tanár és a »Magyar Föld* szerkesztője ismertette a »Skóciai társadalmi és vallás-erkölcsi élet*-et kellemes szabad előadásban, éber figyelem kíséretében. A >zöld sziget« egészséges lakói, sajátos intézményei, különös szokásai meleg rokonszenvvel S7Ínezett eleven képekben domborodtak ki ügyes előadásában. A közel 25 éves benyomások most is oly élénken visszhangoztak ajkáról, mintha az előadó csak most szemlélte volna a méltán magasztalt nép egészséges családi életét, mély vallásosságát, példás társas életét, humánus közszellemét, erőteljes nemzeti öntudatát. Elvezette hallgatóságát a