Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-03-06 / 10. szám

testáns egyházak tényleges egyházszervezetét talpra esetten mutogatja. A horvát intelligentia, az országgyűlés — a törvényhozás nem fenyegeti hát a protestántismust e tartományban — az egyházszervezetet csak annyiban, hogy belföldi kormányzatot óhajr, a mi nem azt teszi, hogy út vallásunkat elnyomja. A szlavóniai ref. lelkészek pedig épen nem igyekeznek azon, hogy vallásunk ügyének csak a legkisebbekben is ártsanak, mert akkor nem folyamodtak volna a horvát országgyűléshez vallásszabadság és egyenlőségért s az 1790/1. év 26. t. c. minden prot. egyházakra való kiterjesztéseért, hanem mentek volna paktálni Zágrábba 1876 ban; ellenkezőleg saját egyházkerületi hatóságukhoz folyamodtak védelemért s útbaigazításért s a mi ma is egyedüli óhajuk, csak az: hogy az egyházi főhatóság a mélt. convent az 1790/1. vallási törvények épségben tartásaért s annak az újonnan alakult s alakulandó egyházakra való kiterjesztéseért, forduljon a magas trónhoz, nehogy az ily bizonytalan állapotban ismét Dianiskához hasonló tervezet teremjen meg valakinek a fejében, vagy dr. J. Kolatschek-féle emberek rontsák a dolgot, ki a zágrábi ev. egyház 1884. évi tudósítójában a VII. fejezet 7-dik pontja alatt ily képtelenségeket ír: »Alle evangelischen Glaubensgenossen augsb und helv. Bekenntnisses, welche ím Territórium des Königreiches Kroatien ihren bleibenden oder auch nnr vorübergehenden Wohnsítz genommen habén, gehören gesetzlicli der evang. Pfarrgemeinde in Agram an und werden darum in ihrem eigenen Interesse dringendst ersucht, ihre Einzeichnung ins Gemeindebuch, wenn dieselbe noch nicht vollzogen sein sollte, bei dem ev. Pfarramte ín Agram ohne jeden Aufschub zu veranlassen.« A mondottakból látható hát, hogy a prot. egyház ügyét, tekintettel különösen az egyházakra, az egyházi főhatóságnak Horvátországban sürgősen rendezni kell. (Folyt, köv.) Kulifay Elek. Szerény vélemény a „Mik vagyunk?" kérdésről. »Saul is a Próféták között vagyon e ?« E kérdést teheti föl a t. olvasó igénytelen nevem megpillantására, a midőn azt a >Mik vagyunk?® kérdéséhez hozzá szólni látja. Hallottam, vagy olvas'am valahol, hogy egy híres festő gyönyörűen, élethíven lerajzolta, mikép eszik hat malac egy váluból. De egy egyszerű paraszt azt a kifogást tette ellene, hogy ő még képzelni sem tudja, miként ehetnék hat malac egy váluból, a nélkül, hogy egyik vagy másik, vagy többen is, lábukat bele ne tennék a váluba. Igy én se tudom képzelni, mikép lehetne valaki, magyar nyelven: »ev. ág.« és »ev. helv.« nevezetű! »Ágos'ai hitvallású evangélikus « és »helvét hitvallású evangelikus*, vagy röviden »ág. hitv. ev.« és »helv. hitv. ev.« : ezt már értem! így nevezi őket az l79°/i• XXVI. t. c. is > mindkét hitvallású evangelikusok«-nak. A zsinati törvényeinket jóváhagyó és megerősítő Felséges királyi aláírás is magyarországi helvét hitvallású evangélikusoknak nevez bennünket. Ertem még a »helv. hitv. reform.« nevezetet is, a mely szintén használtatik. Reform, hitfelekezetünknek nevére nézve már döntött a debrecsni zsinat, a midőn azt, mint »országos törvényeinkben helvét hitvallású evangélikusnak nevezett felekezetet* »evangeliom szerint reformált keresztyén egyház*-nak nyilvánította az »Egyházi Törvények* cím és azután tartalmi első lapján ; de ezeken kívül, felekezetünk, ha nem csalódom, az egész törvény könyvben, mindég csak »reformált« vagy »ref.« egyháznak és még csak »ev. ref.«-nek is, annyival kevésbé »ev. helv.«-nek soha nem neveztetik. A »Függelékében olvasható több kérvényekben is b. e. Nagy Péter püspök írta magát »ev. ref.« névvel alá, mások csak »ref.« névvel! Különféle, egyházmegyei, kerületi és egyetemes konventi jegyzőkönyveink és igen sok lelkészek használják ugyan az »ev. ref.« címet; de méltóságos püspökünk is, legközelebbi körlevelében is a » reformált* és »ref.« nevet használja ; és bizony az is, a mi helyes, valódi címünk, neviink, mint felekezetnek, zsinati törvénykönyvünk szerint is! Hogy ág. ev. feleink bekövetkezendő zsinatukban hogy nevezzék magukat ? arról én nem is gondolkodom. A »lutheránus* »kálvinista* neveket úgy képzelem, mint p. o. a József-névnek »Józsi«, »Jóska*-féle változatait s azokat teljesen kiirthatni épen úgy nem képzelhetem, mint a »pápista* nevezetet, a melyet ugyan részemtől nagy ritkán és mindig óvatosan is szoktam használni. A mi református, vagy magyarosan reformált nevezetünk épen úgy nem szolgál rövidségére ág. hitv. atyánkfiainak, mint viszont az ő »evangélikus« nevezetük nekünk reformáltaknak, sőt ezzel szemben, nagyonis helyesnek tartom őket »evangélikusok«-nak nevezni. Népünk felvilágosítása végett, különösen a konfirmálandó növendékeimnek úgy magyarázom, hogy a magyarhoni protestánstánsok három al-részre oszlanak. I. Ágostai hitv. evangélikusok, a kik neveztetnek még különösen is evangélikusoknak és lutheránusoknak. II. Helvét hitvallásúak, a kik neveztetnek még református, vagy reformáltaknak és kálvinistáknak. III. Unitáriusok, magyarul »Egységhivők«, a kiket én szintén protestánsoknak tartok, a kik már a negyedik században protestáltak, a reformáció alkalmával, vagy után, szervezkedtek és magyar 1848-ki törvényünk szerint is törvényesen Bevett vallásúaknak nyilváníttattak, minden tekintet nélkül természetesen arra nézve, hogy ők protestánsok-e vagy sem ?! »Ev. ág.* és »ev. helv.* magyar nyelven érthetetlen. Az »ev. ref.« is csak magyarázat után érthető, hogy t. i. evangéliom szerint, vagy evangyeliomilag reformált. Ami felekezetünk neve tehát : »reformált*, vagy »ref.« ; s e mellett még a kálvinista nevezetet is elfogadom, még ha gúnyból akarná is azt valaki használni, nem törődve annak némelyek részéről ne talán gúnynév gyanánt taitott értelmezésével, sőt még Zvingliánus nevet sem utasíthatnám vissza 1 A tudósok ám írjanak tudományosan, s elméletileg járjanak el úgy, mint az a híres festő: én részemről, gyakorlali, közéleti szempontból kívántam véleményemet nyilvánítani ama kérdés fölött: »Mik vagyunk?* Iványiban, 1887. február 22-én. Kimiti László, ref. lelkész. Felelet főt. Filó Lajos nagy kőrösi tanítóképesítő bizottsági elnök úr felvilágosítására. Megvallom, soha sem feleltem kedvetlenebbül, mint most, midőn a mindenkitől méltán tisztelt Filó Lajos úrral kell vitáznom, s el kell ismernem, hogy igaza van, s mégis be kell vallanom, hogy nincs igaza, (a kifejezésért bocsánatot kérek.) Igaza van abban, hogy a kérdésben levő N. József három gymnasiumi osztályt végzett, hogy erkölcsi bízo-