Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-03-06 / 10. szám

elég vallási ismeretet és tanítást. De e nép mégis erősen ragaszkodik vallásához s azt elhagyni nem fogja. A kegyelmes cs. királyi 1859. pátenssel ki lévén mondva e birodalomban is a vallásszabadság, a dunamelléki ref. egyházkerület superintendensélől főt. és nagys. Török Pál püspök úrtól rendeltetett egy lelkészi egyén e gyülekezetbe, névszerint Kulifay Elek, ki mind a templomban, mind az iskolában e gyülekezetnek építésére legyen. Azóta legszebben kezd e gyülekezet virágozni, de mivel most is sok ízben kell sérelmes parancsolatokat és eltiltást hallanunk s vennünk majd Zágrábból, majd a megye útján a kath. klérus türelmetlensége következtében különösen iskoláinkat illetőleg: Kén) telenek vagyunk panaszunkat az ily megtámadásokért a magas országgyűléshez felterjeszteni, legalázatosabban könyörögvén az ilyenek megszüntetéseért. Kérjük a magas országgyűlést, legyen atyja e más hiten levő fiainak is s mondja ki, hogy e gyülekezetnek is magát szervezni az 1790/1. évi 26. t. c. alapján — a többi már itt létező ev. és reform, egyházak módjára, autonomikus egyházi törvényeink szerint szabad legyen. Ezek megnyerése után e gyülekezet kezeinél levő anyagi erejével rendes nyilvános népiskolát nyit, hogy az annyira szükséges felvilágosodás miközöttünk is feltűnjék. Nálunk az egyház s az iskola fenntartása minden tekintetben saját erőnkből történik az á'lam ereje igénybevétele nélkül s csakis egyedül a magas hatósági engedély az, mit kívülről kell kérnünk. Ezért hát a legalázatosabban könyörgünk. E reformált nép mindenkor megfelelt polgári kötelességének példás engedelemmel s készséggel, a más hitűekhez tisztelettel s szeretettel viseltett s hű sziavon polgárokat nevelt és nevel nem lélek vadászó s nem türelmetlen. Egyedül a vallás az, mi által különbözik nemzetétől, de mivel e tekintetben senki felett uialkodnunk nem lehet : kéri gyülekezetünk a magas országgyűlést, hogy vallási tekintetben is a többi bevett hitfelekezetekkel minket is egyenlő joggal ruházzon fel s határozatilag mondja ki, hogy vallás gyakorlatunkban, hova az iskola is tartozik, többé ne akadályoztassunk s e jókban az alólirolt lelkészek egyházai is részesíttessenek, melyekhez pár év óta szinte önkormányzatunkkal ellenkező rendeletek érkeztek. Ugyszólva nincs katholikus ország, hol a protest. vallás is ne volna otthonos s mindenütt békésen viseli magát, úgy hisszük, szeretett országunk sem marad el azon többi művelt országoktól, hol már szabadon élvezik jogainkat hit feleink régóta. Ez által a horvát remzet csak felvilágosodását bizonyítja be s azon érettségét, hogy honában mindenkinek méltányos s jogos követelését megadja vallási tekintetben is. Meg fogja bocsájtani a magas országgyűlés, ha kérésünkben ily hosszasak vagyunk, midőn legszentebb javunkért esedezünk. Midőn még egyszer alázatosan kérnők a magas országgyűlést egyházunk s iskolánk nyilvánosságáért s autonomikus jogainkért: azon jó reményben zárjuk be sorainkat, hogy méltányos kérésünk a honatyák által meghallgattatik s betöltetik. A zágrábi magas horvát országgyűlés alázatos szolgái: Kulifay Elek, tordincei ev. ref. lelkész/ Kelecsényi Mihály, sz -lászlói ref. lelkész. Sebestyén Pál, kórógyi ref. lelkész. Nagy Szabó Sándor, haraszti reform, lelkész. Paczalay József, m.-rétfalui ref. lelkész. Stenczel Károly, neudorfi ev. lelkész. Tordince, 1864. jun. 20. Már e kérvényünket megelőzőleg azonban az 1861. horvát országgyűlés iratai közt CX. fejezet 144. lapon örömmel olvasom a derék Mirko Bogovics képviselő előterjesztését, hogy a protestánsok Horvátországban is vallásszabadság és egyenjogosultságban részesüljenek. Fennti kérvényünk s az evang. részről is ily nemű felterjesztések után az 1866-ik évben a horvát országgyűlésen a vezérszónokok: Voncsina, dr. Spun előadó és dr Stojanovics mind a protestánsok jogaiért küzdöttek felülmulhatlan szabadelvűséggel s igazsagszeretettel. Az idevágó törvényjavaslatoktól azonban a szentesítest a királyi leirat megtagadta utalva az 1859. szept. i-én kelt pátensre. (További érvelések) egyházi jegyzőkönyvünk alapján : Május hóban 1867-ik évben Zágrábból a tek. Szerémmegye útján az a rendelet érkezett hozzánk, hogy ez évi julius hó i-jére minden szlavóniai ref. egyház legalább 2 — 2 követet küldjön oda az ott egybejövendő nagygyűlésre, mely egyház szervezetünk ügyét illető!eg" határozatid. Ennek a többi egyházakkal a tordincei ref. egyház is erélyesen e'lent mondott s nem küldött követet, nyilvánítván hogy mi mint polgárok tartozunk csak a zágrábbi hatóság a'á, de vallási — egyházi — tekintetben semmi rendeleteinek nem vetjük alá magunkat, mint ilyenek tartozván az autonom dunamelléki ref. superintendentia kormányzata alá. Az ügy egyházi felsőbbségünk elibe terjesztetett, s onnan julius hó 3-án a következő hivatalos rendelet érkezett. Nagytiszt, és tiszt. Lelkésztársaim ! s érdemes egyházi elöljárók ! Mielőtt a főt. dunamelléki egyházkerületi gyűlés jegyzőkönyve és más kellő intézkedések megérkeznének főtiszt, superintendens bölcs tanácsa illetőleg utasítása nyomán van szerencsém t. uraimat előlegesen értesíteni az iránt, hogy a közelebb tartott egyházkerületi gyűlés egyházmegyénknek azon határozatát, mclyszerint szlavóniai hitsorsosainknak Zágrábba az egyházi ügy rendezése végett képviselőket kiildeniök nem szabad, megerősítette, a canonica visitatiónak és egyházmegyénknek ez ügyben tett eljárását tökéletesen helyeselte ; egyszersmind ugyancsak a főt. egyházkerületi gyűlés, melyben köztudomás szerint én alólirott is hivatalos minőségben jelen voltam, elhatározta i-ször: hogy az egyházkerületi elnökség minél előbb a kultuszminiszter ő n. méltóságánál — br. Eötvös — erélyes lépéseket tegyen az iránt, hogy a Zágrábba hívó rendelet, mint törvényeinkbe és autonómiánkba ütköző megsemmisíttessék; 2-szor hogy ugyancc

ak az egyházkerületi elnökség szlavóniai lelkésztársainkhoz és egyházainkhoz hivatalos levelet intézzen oly végből, hogy azok törvényes autonom jogaihoz állhatatosan ragaszkodjanak s e jogukat semmi árért fel ne adják. Hivatalos jelentésem után tisztelettel maradván készszolgájuk Vinczy Ferenc, esperes. Bellyén, junius 26. 1867. Hogy hát maga a horvát országgyűlés is a protestáns vallás szabadsága és egyenjogasága tekintetében a maga szempontjából minden lehetőt megtett, azt az eddigi idézetekből is megértheti az olvasó s kinek ez nem elég utasítom, hogy olvassa el e becses lapok 1882-ik évi 2. és 3. számait, hol Dianiska András volt zágrábbi evang. lelkész legalább annyiban szolgált az ügynek, miszerint a horvát országgyűlésnek a protestáns kérdés körüli működését tüzetesen kimutatta, s ugyan ez évi i-ső számot pedig dr. Ballagi Géza úr cikkeért érdemes elolvasni, ki ott a horvát-szlavon pro-