Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1887-03-06 / 10. szám
végre« (DeUtzsch), a mi úgy a protestántismus szellemével, mint az írással határozottan ellenkezik. A lutherizmus igazi lényege azonban a sákrámentom tanának az egyház tanával való összefüggő tárgyalása által tűnik ki leginkább. DeUtzsch 3 4 ) az egyházról szóló reformátiói tannál hibát lát abban, hogy a sákrámentom tana nem nyeite az őt megillető befolyást, hogy a sákrámentomokat »az egyház ismertető jelének* tartja ugyan, azonban nem az egyház életalapjának, s hogy a reformátió nem a sákrámentomokat, ezen látható s mindenki által felismerhető kegyelemhordozókat, hanem az ige hatását, a láthatatlan hitet telte az egyház kötelékévé. DeUtzsch s még inkább Münchmeyer 3 5 ) nyiltan kijelentik, hogy az egyházról szóló luth. tan nemcsak hiányos, hanem hogy »lényeges átalakításra* van szüksége, a mi igazán sarkalatos tévedésnek mondható. A látható s a láthatatlan egyház közötti megkülönböztetés e'ejtendő, mert nem létezik kettős, hanem csak egy egyetemes, szent egyház. Es ezen egyház nem is a hivők, hanem a megkeresztelnek közössége, vagyis inkább azoknak közössége, a kik a keresztség és úrvacsora, tehát sákrámentomi közösség által Krisztus testének tagjáivá lettek. Világos, hogy ezen új- és byperluth. tendenciák egy sákrámentomi egyházfogalomra törekesznek, melynek alapján az egyház az üdvkegyelemnek hordozója, intézete. Az egyház, mint az üdv hordozója a sákrámentomokban működőnek gondolandó, még pedig mint DeUtzsch mondja: tisztán ex opere operato.« 3 Ö ) Ezen irány az egyház Icatholizálásának mondható, azonban még mélyebben a katholicismusba vezet a papi hivatalról szóló új tan. 3 7 ) A támadás itt különösen az »egyetemes papsága, ellen intéztetik, hogy a sákrámentomi papság, s a papszentelés sákrámentomi ereje eléressék. Az igehirdető hivatal, mint a kegyelemeszkö/.ök hivatala felülről való; ez a közvetítő a község és Krisztus között a maga kegyelemkincseivel. Az ige magában véve csak bűnbocsánatot igér, de es/.közlése a hivatal tiszte, s hogy az ige teljesen működjék, a hivatalos papi személyhez van kötve, a mi a legtisztább katholicismus. Ezzel a pap nemcsak működésére nézve hanem a minőségileg is különbözik a laikusoktól, a mint azt Kliefoth és főleg Vilmar nyiltan kimondotta : hogy a papi hivatal, mint az apostolok próféták és tanítók hivatala élő és valóságos folytatása a mi legszentebb megváltónk hivatalának, sőt egyenesen annak közvetlen isteni eredetét vitatják. Helyesen jegyzi meg Schwarz-r-Kovács, 3 S ) hogy »a hyperlutheránusok nyiltan arra törekesznek, hogy a hittől elvegyék azon helyet, mely azt az egyházban, melynek élő forrása, megilleti, hogy aztán a sákrámentomoknak adhassák át. A láthatatlan 34 ) Vier Bücher von der Kirche, 1847, 30., 32., 170. s köv. 1. 35 ) Jellemző iratában : >Das Dogma von der sichtbaren und unsichtb. Kirchec 1854. 36 ) I. m. »Die Gaben, welche den wesenilichen Inhalt der Sacramente ausmachen, gehen in den Empfangenden ein, er glaube oder nicht* ; >die Sakramente ex opere operato wirken, und e'n unauslöschliches Geprage aufdrücken.* Bibi. Psychologie, 1855. S. 305. 37 ) A legfontosabb ide tartozó iratok: Löhe »Kirclie und Amt«; Münchmeyer »Das Amt des N. T. nach der Lehre der Schrift und dem luth. Bekentnisse*; Kliefoth »Aeht Bücher von der Kirche« stb. Hasonló protestáns-ellenes elveket vallott legközelebbi jubileuma alkalmával Hegel consist. elnök is Berlinben, midőn az őt üdvözlő pásztoroknak azzal felelt: »Das geistl. Amt is das centrale Amt der Kirche ; der Ausdruck Pastorenkirche ist kein Schimf-, sondern Ehrenname« . . . »das Kirchenregiment ein Amt der Sacramentsverwaltung* s több efféle, mely hierarchiai nyilatkozatok már nincsenek távol Rómától. V. ö. Zöcklev. »Ev. Kirchen-Zeitung« 1886. folyamának 47. s ámában. 3S ) I. m. 315. s 327. 1. A hierarchikus katholizáló luth. theologusok: Kliefoth, Löhe, Delitzsch, Vilmar, Münchmeyer, Petri stb. mesteri jellemzését lásd a 303—356. egyházról való tanban minden arra céloz, hogy a keresztség sákrámentomát, a hivatalról való tanban pedig, hogy a papszentelés. sákrámentomát tegyek a hit helyébe*, és föltünteti e nézetek következményét: »a sákrámentom varázserejét és letörölhetlen jellegét,* továbbá a hivatal isteni eredetének következményeiként: a sákrámentomi ordinatiót, a successio continuát s a hivatal hordozójának folytonos isteni jellegét.* Azonban abban is teljesen igaza van, ha ,ezen félkatholikus hivatalfogalmat4 azzal vádolja, hogy *még csak félkatholikus.« »A katholicismus szorosan vonja meg a következményeket, míg a protestantismusnál ezen következmények nélkül »a hivatal isteni eredetéről szóló egész tan* levegőben lebegő valami s nem egyébb »hierarchiai sóvárgásnál. * Hogy ezen római következmények mily erősen nyilvánulnak e lutheránusoknál, kitűnik abból, hogy Vilmar hajlandó a conjirmátiónak sákrámentomi jelleget tulajdonítani, kívánja, hogy minden istentisztelet úrvacsorával egybekötve végeztessék, s ha communicans nincsen jelen, a pap élvezze azt egyedül. Innen már nincs messze a misecultus ! Löhe továbbá az utolsó kenet szentségét hajtotta végre egy betegen, a mire el lehet mondani, hogy a protestánsok nem tudják mit cselekesznek, nem tudják azt, hogy a protestantizmust a katholicismusnak árulják el! Az eschatologia tana rövid e lutheri restaurátoroknál. Tudjuk, hogy a reformátió a chiliasmust, mint judaica opinio t a vele járó anabapt. extravaganciák miatt elvetette, mindamellett újabban többen barátkoztak meg a chiliastikus eschatologiával, így Martensen, Rudelbach, Hahn s mások, míg Thomasius és Hengstenberg azt elvetették. Az egész luth. restaurátió tudományos tekintetben nem bír azon termékenyítő erővel, mely a keresztyén tannak új fejlődését mozdíthatná elő, mert igaztalan álláspontjánál fogva nincs jövője. Képviselői a rostocki, erlangeni, lipcsi, dorpati és főleg a greifswaldi theol. fakultások, s Zöckler vezetése alatt a »Theol. Handb.. és Commentar* című vállalatban máris folyamatban van a hagyományos egyházi tannak felületes compendiumszerű összefoglalása. Dogmatikai tekintetben ezen iránynak, mint modern orthodixiának az a jelentősége van, hogy az ó-prot. theologia behatóbb tanulmányozására hív föl, a mi sok tekintetben el lett hanyagolva, azonban az eredeti történeti lutherizmusnál nem állhatunk meg, mert annak hiányai kétségtelenek. Hittani tudatunkat némi'eg csak Hofmann, Frank, 3 9 ) Thomasius erlangeni, és Lutliardt 4 0 ) s Kahnis lipcsei tanárok gazdagították még ott is, hol a szigorúbb lutheri felfogás tűnik fel, míg a rostocki Fhilippi hittana nagy kiterjedése mellett is igen szegény. A dogmatörténetnek s általában az újabb theol. tudománynak fejlődésére azonban ezen irány vajmi kevés befolyást gyakorolt. (Folyt, köv.) Dr. Szlávik Mátyás. 39 ) > System der christl. Gewissheit* Erlangen 1872, s »Systemt der christl. Warheitc 1878 óta. 40 ) »Apol. Voitiage« »Comp. der Dogmatik* 1864. 6. kiad. 1883 s szerkeszti a párt hatalmas orgánumát: »Allg. Ev. luth. Kirchenzeitung* 1868 óta.
